Sziládi János (eredeti neve: Szilágyi János) (Budapest, 1939. április 11. – Budapest, 1999. augusztus 18.) magyar könyvkiadó, író, színházigazgató. Élete A házat, amelyben laktak, a háborúban lebombázták. Vidékre került: a hegyvidék és a síkság találkozásánál épült faluba, Karácsondra. Itt telt a gyermekkora, s ide kötötték első, a későbbiekben is meghatározó tudatos emlékei.Vö.: Sziládi János: A megnyitó – Budapest, Szépirodalmi Kiadó, 1980. című könyv fülszövegét. – Hozzáférés: 2021. október 19.
Középiskolai tanulmányait az Egri Gárdonyi Géza Tanítóképzőben, 1955–1959 közt végezte. Ott érettségizett.Gárdonyi Géza Ciszterci Gimnázium és Kollégium – iskolai tablók – Egri Gárdonyi Géza Tanítóképző IV. osztálya 1955−59 − Régi tablóképek/1951-1970, 1950-1960_09.jpg; A diákok 1. sorában a 7. diák Szilágyi János – Hozzáférés: 2021. október. 19. ”Az 1956-os forradalom és szabadságharc első napjaiban, Baranyai Ferenc igazgató kérésére, néhányan a tanítóképzőben (kollégiumban) maradtunk. Az akkor még zavaros napokban − az esetleges betörők ellen − esti jelenlétünkkel védtük az iskolai gyűjteményeket, berendezési tárgyakat. Éjfélekig az igazgatói szobában tartózkodtunk. Kártyáztunk. Ahogy rendeződött a helyzet haza utaztunk. Szilágyi Jancsi, egy másik iskolatársunkkal a kollégiumban maradt. 1957 januárjában, amikor visszatértünk, akkor mondta el Jancsi veszélyes történetüket. November elején megpróbálkoztak eljutni Budapestre. Késő este felkérezkedtek egy élelmsegítséget szállító teherautóra. Alig hagyták el a várost, amikor szemből éles fény világított rájuk. Az autó megállt. Tankok fénycsóvájából fegyveres orosz katonák jöttek elő és kocsijukat körbe fogták. Mindenkit leszállítottak az autóról és letérdeltették őket a tankok elé. Nehéz magyarázkodás és egyenkénti ellenőrző motozás után az oroszok nem találtak senkinél fegyvert. Egész éjszakán át térdepeltek a tankok előtt. Reggel visszafordították őket Egerbe.” – Orosz Gábor iskolatárs szóbeli közlése. (2021)
Egyetemi tanulmányait az 1964-ben fejezte be az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar–orosz szakán.Érettségi után, 1959-ben, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar−orosz szakára jelentkezett, és oda is vették fel. Egy félévi tanulmányok után átjelentkezett a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemre. Ott folytatta tanulmányait magyar−orosz szakon. Így az egyetemi tanulmányait, végig Szilágyi János néven, 1959−1964-közt végezte.
1964-1965 között a Színháztudományi Intézet gyakornoka, 1968-1969 között miniszteri biztosa volt. 1965-1970 között a Művelődésügyi Minisztérium színházi főosztályának főelőadója volt. 1970-1974 között a Kortárs folyóirat olvasószerkesztőjeként dolgozott. 1974-1977 között a Magyar Nemzet rovatvezető-helyettese volt. 1977-1979 között a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottság tudományos, kulturális és közoktatási osztályának munkatársa volt. 1979-1982 között a Nemzeti Színház igazgatója volt. 1982-1995 között a Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó igazgatója volt.
Művei Reggeltől reggelig (elbeszélések, 1975) A lehetőség (regény, 1977) A megnyitó (kisregény, 1980) Tapsrend (tanulmányok, kritikák, 1982) Kísérlet (regény, 1984) Az éjszaka történetei (kisregények, 1986) Epizódok egy kétemeletes ház hétköznapjaiból (regény, 1988) Az elveszett falu meséi (novellák, 1990)
Források
Hermann Péter: Magyar és Nemzetközi Ki Kicsoda 1998 CD-ROM, Biográf Kiadó, Budapest, 1997
Jegyzetek
További információk
[ Kortárs magyar írók]
Kategória:Magyar írók Kategória:Magyar könyvkiadók Kategória:Színigazgatók Kategória:Nevet változtatott magyar személyek Kategória:1939-ben született személyek Kategória:1999-ben elhunyt személyek Kategória:A Farkasréti temetőben eltemetett személyek