A digitális televíziós átállás (a köznyelvben és a médiában gyakran csak digitális átállás) az a nemzetközi technológiai és piaci folyamat, amely során egyrészt a televíziógyártók, másrészt a tartalom- és műsorszolgáltatók (filmstúdiók, tévéállomások, adásszolgáltatók stb.), harmadrészt a tévénéző lakosság átáll a digitális televíziózás használatára. Ez általában a hagyományos, analóg szolgáltatások megszűnését jelenti, de vannak olyan országok, ahol a tévéállomások egy kis része, vagy a tévészolgáltatások egyes típusai, mint pl. a kábeltelevízió, elérhetőek maradnak analóg rendszerben is (pl. Hollandiában). Tehát a digitálisra való átállás nem feltétlenül jelenti az analóg technika teljes mellőzését.

Az átállás Európában és Észak-Amerikában már előrehaladott állapotban van, ugyanakkor vannak olyan országok, ahol még el sem kezdődött, vagy egyáltalán nincs is tervbe véve. Magyarország esetében az átállás csak az úgynevezett földfelszíni műsorszórást érinti kötelező jelleggel, ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az átállás lezajlása, 2013. október 31. után tető- és szobaantennával, valamint úgynevezett dekóder (vagy más néven set-top-box) nélküli hagyományos tévékészülékekkel nem lehet semmilyen adást sem fogni. Ez a változás azonban semmilyen módon sem befolyásolja azokat, akik kábeltelevíziós, műholdas vagy IPTV-adást néznek.

Háttér

Az analóg és a digitális fogalma

Az analóg kifejezés ebben az esetben – nagyon leegyszerűsítve – azt jelenti, hogy a tévéadótoronytól (például Pécs, Budapest, Széchenyi-hegy) érkező rádióhullámokban a hullám nagysága és az így kapott jel nagysága egymással arányos. A rádiójelben levő hullámzás egymás után tartalmazza a tévé képpontjainak fényességét és színét, és mondhatjuk úgy, hogy analóg jelátviteli technika esetén kis hullám sötét pontot jelez, nagy hullám világos pontot. Az árnyalatok a hullám nagyságával közvetíthetők.

A digitális kifejezés azt jelenti, hogy a rádióadásban kétféle, egymástól élesen elkülönülő nagyságú hullám érkezik, és ezért ha a hullámokat valami kicsit zavarja, akkor is megkülönböztethető marad a két lehetséges jelállapot. Ezeket megfeleltethetjük a számítógépekben használt 0 és 1 bit jeleinek, és ezekkel a bitekkel lehet a tévéadás jeleit kódolva továbbítani.

Az átállás lényege

Meg kell különböztetnünk azokat a – jobbára régebbi – televíziókészülékeket, melyek csak az analóg televíziós jeleket tudják értelmezni (vagy nem az adott országban alkalmazott digitális szabványra vannak felkészítve), és azokat, amelyek megfelelő beépített dekóderrel rendelkeznek. Utóbbiak esetében nincs szükség külön eszközre a digitális adás vételéhez, megfelelő antenna és továbbító eszközök – vezeték, csatlakozók – birtokában önmagukban is alkalmasak digitális adások vételére. (Azonban előfordulhat, hogy korszerűbb antennára és továbbító eszközökre van szükség a hibamentes digitális vételhez. Továbbá, kódolt adások megtekintéséhez CA-modullal (ld. később) is rendelkeznie kell a televíziónak.)

jobbra|400px A korábban szokásos tévékészülékekben azonban olyan vevőberendezés van, amely csak az analóg technikával sugárzott adást tudja fogni. Az ilyen készülékek esetében a digitális adás vételéhez az antenna és a tévé közé be kell iktatni egy átalakító eszközt, ezt hívják angol szóval set-top-boxnak, dekódernek, beltéri egységnek. Az antennát erre az eszközre kell csatlakoztatni, és egy innen induló másik kábel vezet a tévébe. Az antenna az átállás után már a digitális technikával sugárzott műsort veszi, a kábel azt bevezeti a dekóderbe, az pedig átalakítja a régi, megszokott analóg technikájú jelekké. A tévékészülék így ugyanolyan jeleket kap, mint régen, csak nem közvetlenül az antennától, hanem a dekóder készüléktől, és a különbség így nem is látható. Ezzel a módszerrel minden olyan tévé, amely eddig használható volt, továbbra is használható marad. Az átalakítót szaküzletben kell megvásárolni, a digitalisatallas.hu honlapon lehet előtte az ártámogatásról és a tennivalókról tájékozódni.

A technika majdnem ugyanaz, mint ami a műholdas tévék vételekor történik, csak ott az antennába, és onnan a beltéri egységbe (az átalakítóba) a jel nem egy földi adóállomástól indul, hanem egy műholdtól, a világűrből. A tévékészülék számára nincs különbség.

Ha valaki kábeltévét néz, és a lakásba vezető antennakábelt közvetlenül a tévékészülékbe dugja, analóg technikájú jelekkel kapja a műsort. A különbség annyi, hogy a kábelen nem a tetőantennától, hanem a kábelszolgáltatótól érkeznek a jelek. Mivel az átállás csakis a földi („földfelszíni”) tévéadótornyoktól az antennákhoz sugárzott rádiójelek természetében jelent eltérést, a kábeltévékben nem változik semmi, a szolgáltató ezután is a szokott módon továbbítja a műsort.

Aki pedig eddig is egy távirányítóval kezelt set-top-box egységgel nézte a kábeltévét, az eddig is digitális technikát használt, a kábelszolgáltatótól a jel itt ugyanis digitalizálva érkezik, amely egyszerre tartalmazhatja a tévéműsort és az internetről kapott jeleket is.

Csatlakoztatás

thumbnail|390px|jobbra|A három legjellegzetesebb tévécsatlakozó-típus A set-top-box egységbe az antennától érkező kábelt kell bedugni. Erre a képen látható 1. típusú, koaxiális csatlakozóval van lehetőségünk, ez a ma általánosan használt antennakábel-típus. A nagyon régi tévéknél használatban volt villásdugó csatlakozójú szalagkábel-antennákat („csirkebél”) a gyenge jelminőség miatt már nem lehet – nem is érdemes – használni.

A set-top-boxból valószínűleg a képen látható típusok valamelyikével egyező kábelt kell a tévébe vezetni. A koaxiális kábel a tévé antennabemenetére dugható, és a tévén be kell hangolni azt a csatornát, ahol a set-top-box az átalakított jelet adja, úgy mintha egy közönséges tévéműsort vennénk az antennánkkal.

A másik két csatlakozófajta az olcsó kisebb tévéknél és a régi készülékeknél hiányozhat, DVD-lejátszóból, videómagnóból, digitális kábeltévé vagy műholdvevő set-top-boxaiból szokás ezen a típuson csatlakozni, és a tévé külön erre tartalmaz egy vagy több speciális programhelyet, AV, Ext, Aux vagy hasonló néven. Ha a tévén ilyen bemenetek nincsenek, akkor a set-top-box kiválasztásakor feltétlenül olyan típust kell keresni, amelyen koaxiális (RF) kimenet is van. Szükség esetén vásárolni is lehet RF/AV átalakító eszközt.

Az analóg és a digitális rendszerek rövid összehasonlítása

Minőség: A digitális rendszerek természetüknél fogva jobb kép- és hangminőséget biztosítanak, mint az analóg rendszerek. A kép felbontása sokkal nagyobb, így több részlet látható, élesebben. A hang szintén jobb minőségű. Itt meg kell jegyezni, hogy a digitális technika csak lehetőséget ad a minőségibb műsorszórásra, de a műsor minősége függ – többek közt – az adást szolgáltató tévécsatornától és a sugárzott műsortól is. (Például egy régi film digitális rendszerben sugározva is rossz minőségű marad.) Szolgáltatások: Az analóg rendszerek egyetlen pluszszolgáltatása az egyébként digitális technikára épülő teletext-rendszer, másik nevén a képújság, amit a meglévő analóg technikai határok közé szorítva, azt az analóg jelbe ágyazva alakítottak ki. (Ahogy magát a színes adás lehetőségét is az eredetileg fekete-fehér, analóg NTSC-rendszer esetén.) A teletext használatával egy kezdetleges műsor-feliratozási rendszer is elérhető, ha az adott tévécsatorna küld ilyen információt a teletext valamelyik oldalán. Egy ettől független jelenség, hogy a műsor „erőltetett” felirattal megy le, ami azt jelenti, hogy a feliratot nem lehet eltüntetni a képernyőről, mert közvetlenül a képfolyamba van keverve. A digitális rendszerek biztosítanak ilyen és ehhez hasonló szolgáltatásokat, mint például az úgynevezett elektronikus műsorfüzet, az EPG, ami a teletexthez hasonlóan tartalmazhatja a tévécsatornák műsorait akár napokra előre is, illetve az interaktív feliratozás. Ez azt jelenti, hogy a felirat ki- és bekapcsolható, sőt elvileg a nyelve is választható, mivel nem a képfolyamhoz van keverve, hanem attól függetlenül veszi a televízió/dekóder. Egyébként önmagában a régi teletext rendszer is tovább működtethető a digitális adás részeként (pl. a DVB-VBI és DVB-TXT szabványoknak köszönhetően), vagy használható az adott digitális műsorszórási szabvány saját, modern, teletextszerű rendszere is. A digitális rendszerek további előnye, hogy – tévécsatornától és műsortól függően – lehetőség nyílik választani különböző nyelvű hangsávok között, ami legtöbbször azt jelenti, hogy lehet választani a műsorok szinkronizált és eredeti változata közt. Mivel a digitálisan sugárzott adás tartalmazhat még sok egyéb kiegészítő információt is, lehetővé válnak olyan kényelmi és felügyeleti szolgáltatások, mint például műsorok automatikus, pontos felvétele, visszatekerése, vagy csatornák automatikus beprogramozása és levédése szülői jelszóval. Több adásszolgáltató pedig rádióállomások adásait is elérhetővé teszi a digitális televíziós csomagja részeként, ami által jó minőségben hallgathatunk rádiót a tévén. Hozzáférhetőség: Földfelszíni műsorszórás esetén (ez jelenti a tető- és szobaantennás tévézést) a digitális vételhez alapvetően két dolog szükséges, az egyik egy megfelelő antenna, a másik pedig egy olyan modern televízió, ami képes digitális jeleket fogadni, vagy ennek hiányában egy úgynevezett set-top box (ejtsd „szettop boksz”) vagy konverter, ami a digitális jelet a hagyományos televízió által fogadható analóg jellé alakítja. Az analóg tévézéshez használt tetőantennák nagy valószínűséggel ugyanúgy használhatóak digitális vételhez is, ha azok úgynevezett széles sávú antennák (ilyenek az ún. lepke típusú vagy az ún. logper típusú antennák). Az úgynevezett keskenysávú antennák (ilyenek az ún. Yagi típusú antennák) esetén nagyobb az esélye, hogy alkalmatlanok a digitális vételre, ez esetben le kell őket cserélni széles sávúra. A szobaantennák leginkább abban az esetben alkalmasak a digitális vételre, ha az adóállomás a közelben van. Mindenfajta alkalmas antennára igaz egyébként, hogy úgynevezett antenna-erősítővel javítható a vételi, és így az adásminőség is. Kábeltelevíziós műsorszórás esetén általában a szolgáltató biztosítja a szükséges set-top boxot, ha hagyományos tévékészülékünk van. (Ha a kábeltelevíziós hálózaton keresztül telefonálunk vagy érjük el az Internetet is, akkor az ún. kábelmodemet is a szolgáltató biztosítja, ez más feladatot végez, és a set-top box/tévé tunerje előtt van a láncolatban.) Műholdas műsorszórás esetén általában a szolgáltató biztosítja a szükséges set-top boxot, ha hagyományos tévékészülékünk van. (A meglévő parabola-antennák állapotuktól függően alkalmasak lehetnek a digitális vételre.)

Alapvető fogalmak az átállással kapcsolatban

A digitális televíziózás és az átállás lényegének megértéséhez szükséges néhány alapvető fogalom tisztázása. Az alábbiakban következnek az átálláshoz kapcsolódó fogalmak rövid, közérthető magyarázatai. Az egérmutatót a kérdőjelek fölé húzva láthatóak a külföldi kifejezések és rövidítések fordításai.

Jelek, szabványok bélyegkép|jobbra|300px|Az analóg műsorszórási rendszerek elterjedtsége a világon Jel: Különböző értékeket jelző állapotok sorozata (például az elektromos feszültség változása egy kábelben). Analóg: Jelek esetén azt jelzi, hogy a jel lehetséges állapotai egy összefüggő skálán változhatnak, nagyon nagy vagy nagyon kicsi léptékkel is. Analóg jelek például a valóságban előforduló hangok vagy színek, mert például az ugatásnak gyakorlatilag végtelen sok változata, a pirosnak gyakorlatilag végtelen sok árnyalata létezhet. PAL (?): Az analóg televíziós rendszerek egy főképp Európában (így többek közt Magyarországon), Ausztráliában, valamint Ázsia és Afrika nagy részén meghonosodott családja. NTSC (?): Az analóg televíziós rendszerek egy főképp Amerikában, Japánban és Dél-Koreában meghonosodott családja. SECAM (?): Az analóg televíziós rendszerek egy főképp Franciaországban és Oroszországban meghonosodott családja.