A pároszi származású szobrász Pheidiasz tanítványa, Alkamenész vetélytársa volt. Neki tulajdonítják az eredetiben fennmaradt Démétér-szobrot Eleusziszból. Másik szobra a rhamnuszi (Attika) Nemeszisz, amelyet töredékekből (a töredékek a londoni British Museumban találhatók) rekonstruáltak római másolatok és Pauszaniasz Periégétész leírása alapján. Alapját az Athéni Nemzeti Múzeum őrzi. A hagyomány további alkotásait is említi: Athéna Itónia és Zeusz bronzszobrait a boiótiai Koróneiából, valamint az Istenek anyja szobrot, amely Athénban, az Agorán állt.
Források Művészeti lexikon I. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1981–1983, 26. old. Magyar nagylexikon I. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1993. 252. old.
Irodalom Carl Robert: Agorakritos. In: Paulys Realencyclopädie der classischen Altertumswissenschaft (RE). I,1. kötet, Stuttgart 1893, 882. h. Maria Teresa Marabini Moevs: Agorakritos. In: Ranuccio Bianchi Bandinelli (szerk.): Enciclopedia dell’Arte Antica, Classica e Orientale, 1. kötet, Istituto della Enciclopedia Italiana, Rom 1958. Georgios Despinis: Agorakritos. In: Ranuccio Bianchi Bandinelli (szerk.): Enciclopedia dell’Arte Antica, Classica e Orientale, 2. Supplement 1. kötet, Istituto della Enciclopedia Italiana, Rom 1994.
Kategória:Ókori görög szobrászok