Hajreddin Barbarossa korábban Hizr Reisz (törökül: Barbaros Hayreddin (Hayrettin) Paşa vagy Hızır Hayreddin (Hayrettin) Paşa; kb. 1478 – 1546. július 4.) hírhedt földközi-tengeri kalóz, majd az Oszmán Birodalom kapudán pasája, azaz főadmirálisa. Tengeri győzelmei megalapozták a török flotta fölényét a keresztény hatalmakkal szemben a 16. században. A Hajreddin (arabul Khair ad-Din خير الدين, az iszlám legjava) nevet Nagy Szulejmán adományozta neki főadmirálisi kinevezésekor. A Barbarossa nevet Arudzs bátyjától örökölte, miután az csatában meghalt.
Ifjúsága Hizr az 1470-es években született Leszbosz (Midilli) szigetén, Palaiokiposz faluban. Apja neve Jakup Aga, anyjáé Katerina volt. A különböző források hol görög, hol török, esetleg albán származásúként tüntetik fel. Anyja helybeli keresztény görög nő volt, egy ortodox pap özvegye. Apját, Jakupot vagy leszboszi görög renegátnak vagy töröknek, vagy egy volt szpáhinak írják le, aki részt vett a sziget meghódításában és jutalmul megkapta a Bonova nevű falut. Jakup feleségül vette Katerinát és két lányuk, valamint négy fiuk született: Isak, Arudzs, Hizr és Iljasz. Jakup fazekasműhelyt nyitott és egy csónakot is vásárolt, hogy termékeivel kereskedjék. Négy fia besegített a műhelyében, lányai sorsáról azonban nincsenek hírek. Arudzs eleinte a csónakkal segített apjának, Hizr pedig a fazekasműhelyben.
Tengerészeti pályafutásuk kezdete A későbbiekben mind a négy fivér tengerész lett és eleinte kereskedelemmel foglalkoztak. Elsőnek Arudzs vágott bele a tengerészéletbe, akihez Iljasz is csatlakozott. Hizr már a saját hajója birtokában kezdett a hajózásba. A kereskedelemről azonban hamarosan kalózkodásra váltottak át, főleg a oszmán vizeken rendszeresen kalózkodó johannita lovagrend hatására. Arudzs és Iljasz a levantei vizeken – Anatólia, Szíria és Egyiptom között – tevékenykedett, Hizr pedig az Égei-tengeren, Thesszaloniki kiindulóponttal. A legidősebb testvér, Isak Leszboszon maradt és a család pénzügyeit intézte.
Iljasz halála és Arudzs fogsága Arudzs tehetséges tengerésznek bizonyult és igen sok nyelven – a törökön kívül olaszul, spanyolul, franciául, görögül és arabul – beszélt. Egyik kereskedőútja során hajóját megtámadták a johannita lovagok, és a harcban Iljasz meghalt, Arudzs pedig megsebesült és fogságba esett. Három évig volt fogságban a lovagok bodrumi erődjében, míg Hizrnek végül sikerült kiszabadítania.
Arudzs, a kalóz bélyegkép|Arudzs Barbarossa (19. századi rajz)
Antalya török kormányzója, Sehzade Korkud 18 gályát bízott Arudzs gondjaira, hogy harcoljon az oszmán kereskedelmet komolyan károsító johannita hajók ellen. Néhány évvel később, mikor Korkud Manisa kormányzója lett, már 24 gályát adott Arudzsnak és utasította, hogy vegyen részt az itáliai Apulia elleni török expedícióban. Arudzs néhány partmenti erődöt ágyúzott és elfogott két hajót. A hazaúton Euboea környékén újabb három galeont és egy negyedik hajót zsákmányolt. Mikor Arudzs visszatért Leszboszra, megtudta hogy patrónusa, Sehzade Korkud, a jövőbeli I. Szelim fivére Egyiptomba menekült, hogy elkerülje az örökösödési problémák miatt várhatóan kiosztandó selyemzsinórt. Korkud védenceként Arudzs sem számíthatott sok jóra a kormányzattól, ezért követte őt Egyiptomba, ahol Al-Asraf Kánszauh mamlúk szultán is adományozott neki egy újabb hajót és megbízta hogy fosztogassa az olasz partokat és a keresztények által birtokolt földközi-tengeri szigeteket.
1503-ban Arudzs három újabb hajót zsákmányolt és Dzserba szigetére tette át főhadiszállását – Hizr itt csatlakozott bátyjához. A fivérek 1504-ben megkérték Abu Abdullah Mohammed Hamisz tuniszi szultánt, hogy használhassák La Goulette kikötőjét. A szultán a zsákmány egyharmadának fejében megadta engedélyét. Ebben az évben Elba szigeténél a kis evezős hajókat vezető Arudzs két jóval nagyobb pápai gályát zsákmányolt, valamivel később Lipari közelében pedig a Cavalleriát, egy szicíliai hadihajót, melyet 380 spanyol katona és 60 aragóniai lovag védett. 1505-ben Calabria partvidékén fosztogattak. Hírnevük egyre nőtt és más muzulmán kalózok, mint például Kurtoglu is csatlakoztak hozzájuk. 1508-ban a liguriai parton raboltak és kifosztották Diano Marina városát.
1509-ben Isak is otthagyta Leszboszt és csatlakozott testvéreihez. Arudzs hírnevét az is növelte, hogy 1504 és 1510 között a spanyol király által országából elűzött muszlimokat Észak-Afrikába szállította át. Ezen akciója által érdemelte ki a Baba Arudzs (Arudzs atya) nevet. A keresztények is ezen a néven ismerték, amit a saját értelmezésük szerint Barbarossára (Vörösszakállúra) torzítottak.
1510-ben a három fivér kifosztotta a szicíliai Cape Passerót és visszaverték a spanyolok támadásait Bougie, Orán és Algír ellen. 1511 augusztusában Reggio Calabria környékét rabolták végig. 1512 augusztusában Bougie elűzött uralkodója hívta segítségül a testvéreket, hogy kergessék ki a spanyolokat a városából és a csata során Arudzs elvesztette a bal karját. Végtagját egy ezüstből készült protézissel pótolták és ettől fogva Gümüş Kol (törökül Ezüstkarú) néven is emlegették. Még ebben az évben végigportyázták Andalúzia partjait és zsákmányul ejtettek egy genovai hajót. Ezután partra szálltak Menorcán és elfoglaltak egy partmenti erődöt. Liguria partjainál újabb négy genovai hajót zsákmányoltak. Genova flottát küldött hajói visszaszerzésére, de a fivérek annak zászlóshajóját is elfoglalták. Miután alig egy hónap alatt 23 hajót zsákmányoltak, a három testvér visszatért La Goulette-be.
Itt három újabb gyors evezőshajót valamint egy lőporüzemet építettek. 1513-ban négy Franciaországba tartó angol hajót zsákmányoltak, majd Valencia partjai mentén öt újabb hajó esett áldozatukul, köztük egy spanyol gálya is. 1513-1514-ben a három fivér újból spanyol hajókat támadott és bázisukat nyugatabbra helyezték, az Algírtól keletre fekvő Cherchellbe. 1514-ben egy ezerfős csapattal bevettek két spanyol erődöt Bougienál és elkerülve az érkező spanyol erősítést, lecsaptak Ceutára, majd a genovai tulajdonban levő Jijelre. Ebben az évben még végigzsákmányolták Szicília, Szardínia és a Baleár-szigetek partvidékét. 1515-ben Mallorca mellett néhány galeont, egy gályát és három vitorlást fogtak el. Arudzs gazdag ajándékokat küldött I. Szelim szultánnak, aki cserébe két gályát és gyémántokkal ékesített kardokat küldött a kalózvezérnek. 1516-ban Elba szigetét támadták, majd újból Liguriát, ahol 12 hajót zsákmányoltak és 28 másikat megrongáltak.
Algír meghódítása
1516-ban a három fivér kiűzte a spanyolokat Algírból és Jijelből, de aztán a város uralkodóját, III. Abu Hamo Muszát is elkergették. A algíri spanyolok Peñón szigetén kerestek menedéket és V. Károly császár segítségéért folyamodtak, ám a spanyol flotta nem volt képes elűzni a kalózokat Algírból.
Miután kellően megerősítette a helyzetét, Arudzs Algír szultánjának nyilvánította magát és kiterjesztette hatalmát a környékbeli városokra. Ágyúira vitorlákat szereltetett, és így könnyebben szállíthatta őket az észak-afrikai sivatagos síkságokon.
Arudzs tartott a spanyol ellentámadástól, ezért elhatározta, hogy hűséget esküszik a oszmán szultánnak. 1517-ben felajánlotta Algírt a szultánnak, aki új szandzsákként befogadta a várost a birodalmába, Arudzsot kinevezte kormányzójának és a nyugati Mediterráneum tengeri főkormányzójának, és ígéretet tett, hogy janicsárokkal, ágyúkkal és hajókkal támogatja majd őket.
Arudzs halála 1517-ben V. Károly utasította az általa kinevezett oráni és tlemceni uralkodót, Abu Zajant, hogy támadja meg Algírt. A terv Arudzs fülébe jutott és ellentámadást indított, elfoglalta Tlemcent és kivégeztette Abu Zajant. A város uralkodódinasztiájának egyetlen túlélő tagja, Sejk Buhammud Oránba menekült és spanyol segítséget kért.
1518. május 18-án V. Károly Oránba érkezett. Mintegy tízezer spanyol katonával és több ezernyi beduin harcossal szárazföldön Tlemcen felé indultak amit Arudzs és Isak védett 1500 török és 5000 mór fegyveressel. A város ostroma húsz napig tartott és a harcokban mindkét fivér elesett.
Hizr Reisz bátyjától megörökölte a beglerbégi címet, minden birtokát és a Barbarossa megnevezést is.
Hajreddin Algír uralkodójaként bélyegkép|Hajreddin Barbarossa zászlaja 1518 decemberében a szultán által küldött török katonák segítségével az újdonsült Barbarossa visszafoglalta Tlemcent. Akárcsak bátyja, ő is szállított kiutasított muzulmánokat Spanyolországból Észak-Afrikába, a hálás, spanyolokat okkal gyűlölő muszlimok jelentős része csatlakozott hozzá. Elfoglalta Bonét majd 1519 visszaverte az Algír visszafoglalására küldött spanyol-olasz haderőt. Ugyanebben az évben elsüllyesztett egy spanyol hajót és zsákmányul ejtett nyolc másikat, majd kirabolta Provence-t, Toulont és Îles d'Hyères-t. 1521-ben a Baleári-szigeteken fosztogatott és elfoglalt néhány, Amerikából Cádizba tartó spanyol hajót. 1522-ben Kurtoglu vezetése alatt hajókat küldött a szultán Rodosz elleni hadjáratához, melynek eredményeképpen a johannita lovagrendet elűzték addigi székhelyéről.
1525 júniusában Szardínia partjain fosztogatott. 1526 májusában a calabriai Crotone városát fosztotta ki. Júniusban Reggio Calabriánál szállt partra és lerombolta a Messina kikötőjét védő erődöt. Ezután Toszkána partjainál jelent meg, de Andrea Doria flottájának közeledtére meghátrált. Júliusban visszatért Campaniába. A következő évben is végigportyázta az olasz és spanyol partokat.
1529 májusában elfoglalta a marokkói partok mentén fekvő Peñón de Vélez de la Gomera sziget spanyol erődjét. Augusztusban Spanyolország nyugati partvidékét fosztogatta és Andalúziából moriszkót szállított át Észak-Afrikába. 1530 januárjában Szicíliához tért vissza, márciustól júniusig pedig a Baleári-szigeteket és Marseille-t fosztotta ki. Júliusban Provence és Liguria partjainál fogott el két genovai hajót. Augusztusban Szardíniánál portyázott, októberben Piombino környékén fogott el három francia galeont, decemberben pedig Cabrera várát foglalta el a Baleári-szigeteken és további expedíciói egy részét innen indította.
1531-ben visszaverte az Andrea Doria által vezetett spanyol-genovai próbálkozást Jijel és Peñón de Vélez de la Gomera visszafoglalására. Ebben az évben még kifosztotta Favignana szigetét és visszaverte a johannita flotta zászlóshajójának támadását. Barbarossa ezután keletnek haladt, partra szállt Calabriában és Apuliában, valamint elsüllyesztett egy johannita hajót. Szintén 1530-ban bevette Tripoli erődjét, amit még V. Károly adományozott a johannita lovagrendnek egy évvel korábban.
Kinevezése kapudan pasává bélyegkép|Hajreddin zászlóshajója 1543-ban (makett az isztambuli Tengerészeti Múzeumban) Szulejmán szultán 1532-es ausztriai hadjárata idején Andrea Doria elfoglalta Coron, Patras és Lepanto erődjeit a Peloponnészoszi-félszigeten. A szultán visszafoglalta a várakat, de az esemény ráébresztette, hogy szüksége van egy erős flottára és egy tapasztalt parancsnokra. Isztambulba rendelte Barbarossát, aki 1532 augusztusában bontott vitorlát. Előbb végigfosztogatta Szardíniát, a korzikai Bonifaciót és Montecristo, Elba valamint Lampedusa szigeteit. Messina mellett elfogott 18 gályát és a foglyoktól megtudta, hogy Doria Prevezába tart. Barbarossa Prevezánál egy rövid összecsapás után megfutamította Doriát és elfoglalta hét gályáját. Hajói felét visszaküldte Algírba, ő maga pedig Isztambulba hajózott. Szulejmán kapudan pasává és észak-afrikai beglerbéggé nevezte ki Barbarossát. Ezenfelül megkapta a rodoszi, euboeai és chiosi szandzsákokat is.
Barbarossa 1533-ban a szultán megbízására követet küldött I. Ferenc francia királyhoz, aki cserébe szintén követséget létesített Isztambulban. Franciaország tengeri segítséget kért az oszmánoktól a Habsburgok elleni harcához.