Ferdinand Hiller (Majna-Frankfurt, 1811. október 24. – Köln, 1885. május 11.) német zeneszerző, karmester és író.
Élete
Aloys Schmitt, Vollweiler és Hummel voltak a mesterei. Már mint kitűnő zongorista élt Párizsban 1828-tól 1835-ig, Alexandre-Étienne Choron zeneiskolájában tanítva és hangversenyeket adva. Milánóban Romilda című operáját (1839) előadatta, Drezdában másik kettőt. Ezután 1847-ben városi karnagy lett Düsseldorfban, 1850-ben pedig Kölnben. 1884-ben vonult nyugalomba, de 1851-től 1852 novemberéig a párizsi olasz operát vezette. A kölni konzervatóriumot és a Gürzenich-hangversenyeket igazgatta. Közel 200 zeneműve közt 6 opera, 2 oratorium, kántáték, kamarazene- és kisebb-nagyobb énekművek, zongoradarabok. Híres tanítványa volt Max Bruch.
Művei Die Musik und das Publikum (1864) Beethoven (1871) Aus dem Tonleben unserer Zeit (2 kötet, 1868, új gyűjtemény 1871) Musikalisches und Persönliches (1876) Briefe an eine Ungenannte (1877) Wie hören wir Musik? (1880) Goethes musikalisches Leben (1883) Erinnerungsblätter (1884) Jegyzetek
Források
Kategória:Német zeneszerzők Kategória:Német írók Kategória:1811-ben született személyek Kategória:1885-ben elhunyt személyek Kategória:Német karmesterek Kategória:Német egyetemi, főiskolai oktatók Kategória:Német zenepedagógusok