350px|bélyegkép|Műtétes terhességmegszakítás a középkorban
Terhességmegszakítás ()https://www.webbeteg.hu/cikkek/adattar/1642/terhessegmegszakitas--indukalt-abortusz vagy latin eredetű kifejezéssel művi abortusz (latinul: abortus arteficialis az 'aborior' = 'elvetél' igéből)https://lexikon.katolikus.hu/A/abortusz.html alatt a terhesség megszakítását értjük, rendszerint a terhes nő önálló döntése alapján. Fizikailag ilyenkor az emberi magzat elpusztítása történik különböző módszerekkel. Történhet gyógyszeres módszerrel,https://egeszsegvonal.gov.hu/egeszseg-a-z/m/muvi-abortusz-terhessegmegszakitas.html műtéti úton a magzat kiszívásával (vákuum-aspiráció), a méhszáj kitágításával és a magzat fogókkal kihúzásával (evakuálás, D&E),https://www.profemina.org/hu-hu/abortusz/abortusz-modszerek vagy kikaparással (küret, D&C),https://www.profemina.org/en-us/abortion/abortion-methods? illetve a terhességi kortól és az orvosi körülményektől függően a magzat császármetszésszerű, egyben történő eltávolításával (hiszterotómiás abortusz),Roche, Natalie E. (June 16, 2006). Surgical Management of Abortion. Retrieved July 1, 2007. továbbá a koraszülés mesterséges megindításával (indikció).https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/21664506/ Speciális formája, a terhes nő megmentése céljából az orvosok által megindított mesterséges vagy művi vetélés () nem tartozik ide (bár az abortus szó az orvosi szaknyelvben ezt és a spontán vetélést is jelenti).
A várandósság megszakítása – kivételes, általában az anya életét közvetlenül életveszélyesen veszélyeztető eseteket leszámítva – a 20. század közepéig szinte mindenütt tilos volt, és súlyos bűncselekménynek számított (beleértve Magyarországot is). Ez ugyanakkor nem azt jelenti, hogy az ókor óta nem lett volna ismert, mint egyes területeken hol jobban, hol kevésbé elterjedt gyakorlat, legyen szó akár régi kultúrnépekről, vagy természeti népekről.bővebben pl.: Platz Bonifác: Az ember eredése, faji egysége és kora, Szent-István-Társulat Kiadása, Budapest, 1905; Szécsi József: Az abortusz az ókori zsidó-, római- és a korai keresztény forrásokban, Keresztény-Zsidó Társaság, Budapest, 2004 Az 1950–1970‑es évek során a törvények szinte valamennyi iparosodott országban, valamint sok más államban lazultak és megengedőbbé váltak.https://www.guttmacher.org/gpr/2009/11/facts-and-consequences-legality-incidence-and-safety-abortion-worldwide A terhességmegszakítás jogi szabályozása napjainkban országonként eltérő. Egyes országokban legális, más országokban minden körülmények között illegális, számos országban pedig csak speciális esetekben (a magzat vagy embrió fogyatékossága, veszélyeztetett terhesség, nemi erőszak vagy vérfertőzés esetén) engedélyezett a terhességmegszakítás. Bizonyos országokban a terhességmegszakítás minden formája tiltott napjainkban is.https://time.com/6173229/countries-abortion-illegal-restrictions/ Ha a terhességmegszakításnak nem állnak fenn a törvényes feltételei, akkor magzatelhajtásról beszélünk, ami bűncselekmény. Magyarországon a terhességmegszakítás alapvető szabályait a magzati élet védelméről szóló 1992. évi 79. törvény szabályozza. Magyarországon 1956 óta legális bizonyos körülmények között az abortusz, azelőtt az ilyen tevékenység minden formája magzatelhajtásnak számított.https://www.hetek.hu/belfold/201606/60_eve_liberalizaltak_az_abortuszt_magyarorszagon (Egyes források szerint az 1970-es évektől az Amerikai Egyesült Államok körülbelül 73 millió,https://reformatus.hu/egyhazunk/hirek/mar-nem-alkotmanyos-jog/ Magyarországon körülbelül 5,5-6,5 millióhttps://vasarnap.hu/2021/01/06/merjuk-vegre-kimondani-az-abortusz-a-magyarsag-tortenetenek-legnagyobb-genocidiuma/https://szabadfold.hu/csalad-otthon/7-millio-abortusz-56-ev-alatt-239927/https://magyarnemzet.hu/velemeny/2023/06/az-abortusz-bun-es-az-is-maradhttps://vasarnap.hu/2018/06/22/abortusz-legalizacio-magyarorszagon/https://www.parlament.hu/documents/10181/1789589/Infotablo_2019_18_terhessegmegszakitas.pdf/15c6e468-f2c0-7e5d-4146-2b7aee3f4678 legális abortuszt végeztek napjainkig.) Magyarországon a Központi Statisztikai Hivatal hivatalos legutolsó, hivatalos adatai alapján (2024-ben) 20.257 legális abortuszt végeztek.https://www.ksh.hu/stadat_files/nep/hu/nep0013.html
A Guttmacher Institute és a WHO hivatalos adatai szerint a világon évente körülbelül 73 millió mesterséges terhességmegszakítást végeznek, amelyből nagyjából 40 millió tekinthető teljesen legálisnak és intézményi keretek között végrehajtottnak.<-- Nincs a forrásban, nem megfelelő forrás egy mélyen vallásos fizikus weboldala a témában -- Ami a történelmi léptéket illeti, miután a Szovjetunió 1920-ban a világon elsőként legalizálta a beavatkozást, az azóta eltelt több mint 100 évben a globálisan elvégzett abortuszok száma a demográfiai és történelmi adatbázisok statisztikái alapján mára elérheti az összesen 2,5–3 milliárdot, amelyből önmagában a szovjet állam fennállása alatt több mint 200 milliót regisztráltak.-->
Története Az ókori keleten Az emberiség legrégebbi törvénykönyvei közül Hammurapi törvénykönyvének 209–214. §-ai szólnak a magzat védelméről. Például a 209. § szerint: „Ha egy awélum [szabad nemes] awélum lányát megütötte és magzatát elvetéltette vele, 10 siglum ezüstöt fizessen a magzatért.” A 210. § szerint: „Ha ez a nő meghalt, [a megütő] lányát öljék meg.” A rendelkezésekből egyértelmű a nő életének, valamint a magzat jogainak védelme, de kitűnik, hogy nem a szándékos művi terhességmegszakítást szankcionálják, illetve az is nyilvánvaló, hogy a magzat elleni bűncselekmény a vagyon elleni cselekményekkel esett egy kategóriába (vagyont vagyonért, életet életért).
A bibliai népek körében az egyértelmű magzatvédelem mellett még ismeretlen volt a művi abortusz. Az Ószövetség híres szemet szemért passzusát érdekes módon éppen egy vetélésről szóló rész vezeti fel: „Ha férfiak verekednek, és úgy meglöknek egy terhes asszonyt, hogy az idő előtt megszül, de nagyobb szerencsétlenség nem történik, akkor bírságot kell fizetni aszerint, ahogyan az asszony férje megszabja, és bírák előtt kell azt megadni. Ha viszont nagyobb szerencsétlenség történt, akkor életet kell adni életért. Szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért, égetést égetésért, sebet sebért, kék foltot kék foltért.”Mózes II. könyve, 21. fejezet 21:22-től 21:25-ig http://www.webcitation.org/query?url=http%3A%2F%2Fwww.immanuel.hu%2Fbiblia%2Fbiblia.php%3Fkonyv%3D2%26fejezet%3D21%26o1%3D1%26o2%3D2%26o3%3D3&date=2012-09-20
A Talmud már tartalmaz magára az abortuszra vonatkozó jogi részt is, amely lehetővé teszi a művi vetélést (a has felnyitása utáni részenkénti eltávolítással), amennyiben az állapotos nő élete a fájdalmas vajúdás miatt veszélyben forog, kivéve ha a gyermek fejének nagyobb része már világra jött, mert ebben az esetben már nem valóbb előre egyik élet a másiknál.
Az ókori görög területeken Hippokratész, az i. e. 460-ban született görög orvosról elnevezett hippokratészi eskü szövege a következőképpen hangzik: „Senkinek sem adok halálos mérget, akkor sem, ha kéri, és erre vonatkozólag még tanácsot sem adok. Hasonlóképpen nem segítek hozzá egyetlen asszonyt sem magzata elhajtásához.” Napjainkban az orvosok egy, a hippokratészi eskü alapján írt, rövidített esküt tesznek le, amely sok más kitétel mellett az idézett részt sem tartalmazza. Voltak olyan görög filozófusok, például Platón és Arisztotelész, akik másképp gondolkodtak az emberi életről. Platón bizonyos esetekben megengedhetőnek tartotta még a megszületett csecsemő megölését is; ez a gondolkodás általános volt a spártai teljesjogú polgárok körében is (lásd Taügetosz). Arisztotelész a magzatot nem tartotta önálló személynek, amíg az az anya méhében fejlődött.
Az ókori pogány, majd keresztény Római Birodalomban A legkorábbi római törvénykódex, a Tizenkét táblás törvények (Kr. e. 451–450) megengedte az apának a fogyatékosan született gyermekIV. tábla, 3. törvény http://www.constitution.org/sps/sps01_1.htm vagy a nem kívánt leánygyermek megölését.
Az ókorban az abortusz nem volt általános, a gyermekgyilkosságot viszont annál szélesebb körben gyakorolták. Mindez azért volt így, mert az abortusz életveszélyes beavatkozásnak számított a nő számára is. Az abortuszra kétféle módszert ismertek: 1. mérgeket kapott a nő; 2. a nő hasára próbáltak fizikai eszközökkel hatni. Mindkét módszer gyakran a nő számára is súlyos sérüléseket vagy halált okozott.
A kereszténység kialakulásakor az ókori Római Birodalomban bevett gyakorlat volt a terhességmegszakítás, az első keresztény közösségek ezzel szemben a megfogant élet védelmét hirdették. Az 80. körül keletkezett Lukács-evangélium tanúsága szerint Jézus a Szentlélektől fogant, és mint magzat is a közösséghez tartozott („felujjongott méhében a magzat” (Lk 1,41). Az első század végéről származik a másik írásos emlékünk, a Didakhé arról, hogy a megfogant életet nem szabad elpusztítani: „Ne hajtsd el a magzatot, a megszületett gyermeket ne öld meg” (II., 2.).(szerk. Vanyó László): Apostoli atyák, Szent István Társulat, Budapest, 1980, , 49. o. elektronikus elérhetőség A 2. századi Barnabás levele ilyen tanácsot ad: „A magzatot ne hajtsd el, az újszülöttet ne öld meg!” (V., 6.)(szerk. Vanyó László):Apostoli atyák, Szent István Társulat, Budapest, 1980, , 129. o. elektronikus elérhetőség Az ugyancsak 2. századi, ismeretlen szerzőjű Diognétoszhoz írott levél szerint a korabeli keresztények „mint mindenki más, házasodnak, gyermeket nemzenek, de a magzatot nem hajtják el.”(szerk. Vanyó László): Apostoli atyák, Szent István Társulat, Budapest, 1980, , 197. o. elektronikus elérhetőség
Elítélte az abortuszt Athénagorasz (†190 k.), Minucius Felix (műk. 3. század) és Tertullianus (†225 k.) ókeresztény egyházatya. Hasonlóképpen nyilatkoztak a későbbi zsinatok. Az elvirai zsinat (300 k.) például ezt a határozatot hozta: „Ha egy asszony férje távollétében házasságtörő kapcsolatból fogant, és tette után megölte gyermekét, úgy határozunk, hogy még élete végén sem szabad megadni neki a közösségben való részesedést, mert bűnt bűnre halmozott. ... Ha egy katekumen nő házasságtörésből fogant, és megöli gyermekét, úgy határozunk, hogy csak élete végén kereszteljék meg.” abortusz
Azaz a zsinat kiközösítéssel, ill. a halál előtti utolsó pillanatban való befogadással sújtotta az abortuszt elkövető asszonyt (63, 68. kánon). Elítélték az abortuszt a keleti területek zsinatai is, de például a 314-es ankürai (Kis-Ázsia) zsinat enyhített a korábbi, szigorú határozaton: „Úgy határoztunk, hogy 10 évet töltsenek vezeklésben a megfelelő fokozatok szerint.” (21. kánon). Az 524-es hispániai léridai zsinat kimondta: „Akik házasságtörés után gonoszul megölni próbálják a magzatot vagy a megszületett gyermeket, mind a férfit, mind az asszonyt csak 7 év után fogadják vissza az egyház közösségbe.” A 678-as konstantinápolyi 6. egyetemes zsinat 92. kánonja „azokat az asszonyokat, akik magzatelhatást okozó szereket, vagy a magzatot megölő mérget vesznek be, a gyilkosoknak járó büntetéssel” sújtotta.
A középkori keresztény Európában Az animáció kérdéseA teológusok között voltak, akik szerint a fontosabb szervek kialakulásakor, vagy az embrióállapot végén történik meg az animáció. Ez a nézet egyébként nem keresztény szerzőtől, hanem magától Arisztotelésztől (†Kr. e. 322) származik, de később több keresztény teológus átvette, így Konstantinápolyi Gennádiosz (†471), Theodorétosz (†458), Canterburyi Szent Anzelm (†1109), Petrus Lombardus (†1164), Szent Bonaventura (†1274), Aquinói Szent Tamás (†1274), illetve az ő nyomán szinte az összes középkori skolasztikus filozófus. Az újkori jogászok és moralisták közül Paul Laymann (†1635), Juan de Lugo (†1660), Hermann Busenbaum (†1668), illetve Liguori Szent Alfonz (†1787) vallották a nézetet.
Mások ugyanakkor úgy gondolták, hogy az animáció a fogantatás pillanatában megtörténik. Az egyházatyák közül a fentebb idézett Tertullianus, Nüsszai Szent Gergely (†395?),