Lev Nyikolajevics Tolsztoj (; Jasznaja Poljana, 1828. szeptember 9. – Asztapovo, 1910. november 20.) orosz író és filozófus, az orosz irodalom és a világirodalom egyik legnagyobb alakja, a realista orosz próza mestere.
Olyan ékesszólóan dicsőítette a paraszti élet egyszerű értékeit, hogy követői az 1890-es évektől létrehozták saját mezőgazdasági közösségeiket, különösen miután megjelent fő filozófiai műve, az Isten országa benned van (1894). Ő vezette be a békés ellenállás elvét, amely később Gandhit is megihlette.
Minden idők egyik legnagyobb regényírójának tekintik a Háború és béke és az Anna Karenyina című művei miatt, melyeknek középpontjában az orosz élet realista ábrázolása áll.
Élete Ifjúsága, tanulmányai (1828–1847) Tolsztoj régi orosz arisztokrata családból származott, családja a grófi címet még I. Péter cártól kapta. Az író negyedik gyermekként Jasznaja Poljanában született 1828. szeptember 9-én. A birtok anyjának hozományaként vált a Tolsztojok tulajdonává, majd később az író lakhelyévé mintegy 65 éven át. Volkonszkaja hercegnő, az édesanyja nagy műveltségű, több nyelven is beszélő asszony volt, 1831-ben hunyt el.
1837-ben a család úgy döntött, hogy áttelepedik Moszkvába, hogy a gyermekek megfelelő taníttatásban részesüljenek. Még ugyanebben az évben apja Tulában – feltehetően gyilkosság áldozataként – életét vesztette. Az árva gyermekeket ezután a nagynénik vették pártfogásukba, biztosítva nevelésüket.
1844-ben, mintegy 16 esztendősen Tolsztoj beiratkozott a kazanyi egyetemre keleti nyelveket tanulni, majd egy év múltán átváltott a jogtudományra. Tanulmányait 1847-ben azonban félbehagyta s egy ideig az ifjú arisztokraták társasági összejövetelein, szalonokban, bálokban töltötte idejét, majd tavasszal hazatért Jasznaja Poljanába.
Hazatérése, első írói kísérletek a Kaukázusban (1847–1856) Hazatérve a poljanai birtokra, mely vagyonmegosztás révén jutott tulajdonába, megpróbálta modern reformokkal egyengetni. Ám a birtokgazdaság átalakítására tett kísérletei kudarcba fulladtak jobbágyai bizalmatlansága miatt. 1849-ben odahagyta birtokát s Pétervárra igyekezett, hogy mégis megszerezze jogi diplomáját. Vizsgái letétele után ismét Jasznaja Poljanába utazott. (Végül is nem végezte el az egyetemet.)
1851-ben hirtelen elhatározással a Kaukázusban belépett a hadseregbe. Hadapródként, egy tüzéralakulatnál szolgált mint altiszt, ám befolyásos katonák ismeretségi körébe tartozva sok kényelmetlen katonai gyakorlatot kikerült. Mindezek ellenére többször életveszélyben forgott, mivel az alakulat részt vett a kaukázusi hegylakók ellen vívott küzdelmekben. Itt született meg első regénye, a Gyermekkor, melyet életrajzi elemek tarkítanak. 1854 januárjában Tolsztojt zászlóssá léptették elő s a Krímbe vezényelték át. A krími háború során 1855-ben átélte Szevasztopol ostromát, melyben az oroszok elvesztették a várost a török, francia, angol csapatokkal szemben. A háborút és az orosz katonát örökíti meg a Szevasztopoli elbeszélések (1855–1856) című alkotásában.
Tanulmányutakon (1856–1862) Szevasztopol eleste után Tolsztoj elhagyta a hadsereget és Pétervárra indult. Itt lépett kapcsolatba kora jeles egyéniségeivel, a legismertebb írókkal és az irodalmi körökkel. Találkozott Goncsarovval, Nyekraszovval, Turgenyevvel és Csernisevszkijjel is, ám nem igazán vonzotta e környezet. Két esztendeig hol Pétervár, hol Jasznaja Poljana volt a lakóhelye.
1857-ben féléves külföldi tanulmányutat tett, melynek során eljutott Svájcba, Németországba, Franciaországba és felkereste azokat a helyeket, ahol Rousseau élt. Nyugat-Európában tett látogatása azonban csalódást keltett számára. Tapasztalatai arra késztették, hogy ezután a gyakorlati élet és a munka eszméjének terjesztése felé forduljon. Az önmagát fenntartani tudó paraszti közösség ideálja is hajtotta, mikor falusi iskolát alapított a környékbeli parasztok gyermekeinek számára. A történelmet ő maga oktatta a gyerekeknek, s intézményében egyetemisták oktatták a fiatalokat. 1861-ben békebírói tisztséget kapott, de ő fontosabbnak tartotta az iskolával foglalkozást.
1860–61-ben tanulmányi céllal újabb nyugat-európai utazásra indult: írókat (Charles Dickens, Ivan Turgenyev) és pedagógusokat (Friedrich Fröbel, Adolf Diesterweg) látogatott meg. Londonban Dickens nevelésről szóló előadását is meghallgatta. 1859 és 1862 között Jasznaja Poljana-i birtokán egy iskolát működtetett a környék gyerekei számára. Iskolakísérlete – amiről írásaiban is beszámolt – sok vonatkozásban előfutára a Summerhilli Szabad Iskolának. George Dennison The Lives of Children c. híres könyvében külön fejezetet szentel Tolsztoj pedagógia nézeteinek. Tolsztoj minden vonatkozásban elutasította az erőszakot, még akkor is, ha ezt iskolakötelezettségnek hívják. Az általa működtetett iskolában nem volt osztályzás, nem volt kötelező házi feladat és nem volt kötelező a bejárás. Néha alig lehetett hazazavarni a gyerekeket.
Letelepedés, házasélet, a tolsztojánizmus hatásai (1862–1910) 1862-ben feleségül vette a tizennyolc éves, német származású Szofja Andrejevna Berszet (akit a családban Szonyának becéztek), egy neves moszkvai orvos leányát, ki 16 esztendővel volt nála fiatalabb. Első éveiket még békességben töltötték, az asszonynak kedvére volt a főúri életforma, a társasági élet, emellett szorgalmasan másolta férje kéziratait és segítette munkájában.
Ez az időszak vált Tolsztoj számára a legtermékenyebb korszakká, s ekkor alkotta legjelentékenyebb alkotásait. 1863–1869 között hatalmas energiával és műgonddal írta meg a Háború és békét, mely folytatásokban négy éven keresztül került kiadásra. Ezt követte az Anna Karenyina megszületése 1873–1877 között.
Tolsztoj világnézetében az 1880-as években fordulat tapasztalható. 1881-től nagyon intenzíven a vallási kérdések felé fordult: például az evangéliumokat is újból oroszra fordította. Az Evangéliumok alapján képzelte el az ideális Isten országát a Földön. A legfontosabbnak a felebaráti szeretetet tartotta, illetve azt a tanítást, hogy a gonosszal szemben sem szabad erőszakosnak lenni. Egyre inkább terhesnek találta addigi arisztokrata életformáját s látványosan megpróbált kilépni e korábbi életmódjából: egyszerű parasztként kezdett öltözködni s kaszálni ment a rétre.
1881-ben a Tolsztoj család átköltözött Moszkvába, ám a nyarakat még Jasznaja Poljanában töltötték. Az író érdekes erkölcsi, vallási, politikai szemlélete miatt először családjával, feleségével szaporodtak meg konfliktusai, melyek Szofja Andrejevna nem egyszer hisztérikus kitöréseihez, öngyilkossági fenyegetéseihez vezettek. Házassága megromlott, s ezen az sem segített, hogy az asszony 13 gyermekkel ajándékozta meg Tolsztojt. Mások szerint ezek az állítások nem fedik pontosan a valóságot, Csertkovtól és egyéb „barátoktól” származnak. Szofja Andrejevna Ki a bűnös? című önéletrajzi jellegű művében árnyaltabban ír minderről. Életét egy kanadai orosz írónő írta meg egy évszázaddal később. A Tolsztoj család életét gazdagon illusztrálták, felesége, Szonya ugyanis amatőr fényképész volt, s így sok eredeti fénykép maradt fenn Tolsztojról. bélyegkép|Az idősödő író Később a társadalmi előítéletekkel is meg kellett küzdenie. 1882-től rendőri megfigyelés alatt állt. Hitről szóló írásait betiltották, és azt terjesztették róla, hogy megháborodott. Szenilis, bogaras öregúrnak tartotta a közvélemény. 1891-ben családja úgy határozott, hogy felosztják birtokát, mintha az író már nem is élne. Még ugyanezen esztendőben újságokban tett közzé egy nyilatkozatot, amely szerint lemond 1881 után írt alkotásainak kiadási jogairól s feljogosít mindenkit Oroszországban és külföldön, hogy „…ellenszolgáltatás nélkül kiadja vagy színpadra vigye valamennyi művét” akár oroszul, akár fordításban.
1889-től 1899-ig dolgozott harmadik nagy regényén, a Feltámadáson, amelyben az erkölcsi felemelkedés lehetőségét és a szellemi megtisztulást mutatta be. A könyv megjelenése oda vezetett, hogy 1901 februárjában a pravoszláv egyház kiközösítette. Még ugyanebben az évben súlyos tüdőgyulladást kapott, s a Krímben töltött egy esztendőt, ahol megkísérelte kikúrálni magát. Ebben az időszakban Gorkij és Csehov jelentettek gyakori társaságot számára.
1908-ban Oroszország s a világ alkotó művészei Tolsztoj 80. születésnapját ünnepelve szinte zarándokhellyé változtatták Jasznaja Poljanát. Ám egy házkutatás után, amikor az összes fellelhető kéziratot elkobozták, a családi viszályok tovább éleződtek.
1910. október 27–28. éjjelén Lev Tolsztoj összecsomagolt, majd orvosa és legkisebb lánya társaságában titokban menekülve hagyta el otthonát. Pár napot egy remetelakban húzódott meg Optyinában, majd vonatra szállt. Útközben az asztapovói vasútállomáson le kellett szállnia, mivel rosszul lett. Az állomásfőnök lakásán hunyt el tüdőgyulladásban november 7-én (új időszámítás szerint november 20.).
Családja Tolsztoj és Szofja Andrejevna Bersz (1844–1919) házasságából kilenc fiú és négy lány született. Közülük öt gyermek fiatalon meghalt.
Gyermekei: Szergej (Szerjozsa) 1863–1947 (muzsikus lett) Tatyjana (Tánya) 1864–1950 (Mihail Szuhotyin felesége lett) Ilja (Iljusa) 1866–1933 (író lett) Leo 1869–1945 író és szobrász Marija (Masa) 1871–1906 (Obolenszkij herceg felesége) Pjotr (Petya) 1872–1873 Nyikolaj (Nyikolenyka) 1874–1875 (vízfejűségben szenvedett) Varvara 1875–1875 Andrej (Andrjusa) 1877–1916 (meghalt az orosz–japán háborúban) Mihail 1879–1944 Alekszej 1881–1886 Alekszandra (Szása) 1884–1979 Ivan (Vanyecska) 1888–1895
Házasságkötése előtt Tolsztoj viszonyban volt egy házas parasztasszonnyal, aki 1860-ban törvénytelen fiút szült tőle. A fiút Tyimofejnek hívták. Később Tolsztoj és felesége törvényes gyermekeinek kocsisaként dolgozott.
2018-ban Tolsztojnak több mint 350 közvetlen leszármazotta élt a világ 25 országában.Басинский П. В. Лев Толстой: Бегство из рая / Гл. ред. Е. Шубина. — М.: Издательство АСТ, 2018. — 636 с. — (Литературные биографии Павла Басинского) —
Konfliktusai Tolsztoj életének meghatározó elemei a különféle konfliktusok. Tekintettel arra, hogy a házasságával, az államhatalommal és az egyházzal létrejött konfliktusai jóvátehetetlenül összefüggenek, együtt kell tárgyalnunk azokat. Minderről a legrészletesebb leírás Alexandra Rachnanovától származik* ,Alexandra Rachmanova Halhatatlan szerelmes. Tolsztoj házasságának regénye. (Tragödie ein Liebe.) Dante kiadás. É.N. ezt használhatjuk fel legfontosabb és leghitelesebb forrásként.
Tolsztoj anyja korán meghalt, talán ez is hozzájárult a női princípium erőteljes kereséséhez. Tolsztojt 16 éves korában – nem volt ritka ekkoriban – elvitték a testvérei egy bordélyházba. Tolsztoj számára ez kezdetben gusztustalan volt, ám néhány évvel később heves szexuális életet kezdett élni. Volt, hogy cigánylányokat vásárolt magának. Szembe kell ezt állítanunk későbbi erősen vallásos gondolkodásával. Elmagyarázta ugyanis a feleségének (1889), hogy a testi szerelem nem Isten akaratából való. Ezt természetesen nem volt képes megtartani. „Nos, most végre arra az eredményre jutottam, hogy a házasság tulajdonképpen eltávolodás Istentől. A házasság bűn. Most azt ajánlom, ezentúl testvérekként éljünk egymás mellett.”
Nagykorúvá válva Jasznaja Poljanán élt, a családi birtokon. Meglehetősen kicsapongó életet élt, bár volt közben tartós kapcsolata is. Jobbágya feleségével Akszinyával (Аксинья Базикиня) több, mint három évig élt együtt úgy, mintha házasságban élne. Gyermekük Tyimofej (Тимофей Аниканов, 1860) később kocsisként dolgozott a birtokon, és egyesek szerint erősen hasonlított az apjára. Amikor Tolsztoj Szonyával házasságra lépett, a gyermek már hároméves volt. A törékeny termetű úrilány, Szonya, féltékeny is volt a tenyeres-talpas jobbágynőre, és sikerült is elérnie, hogy elküldjék a háztól.