Leszbikusság

bélyegkép|jobbra|200px|A 2019-ben elfogadott ötsávos hivatalos leszbikus zászló

A leszbikusság a homoszexualitás nők között megnyilvánuló formája.

A szó eredete a görög Leszbosz-szigetre (Λέσβος) vezethető vissza, ahol Szapphó görög költőnő (I. e. 628 körül – I. e. 568 körül) élt és alkotott.

Történelem

thumb|250px|Gustave Courbet: Álom (1866), Musée des Beaux-Arts de la ville de Paris, Párizs A leszbikusság létezése a férfi homoszexualitás mellett az ókorban tény volt, Spártában megemlíti Plutarkhosz,("Lycurgus" 18.4) Platón még filozófiailag is megpróbálta elmagyarázni ezen jelenség okát. (Megjegyzendő, hogy az akkori társadalmi felépítésben a homoszexualitás szerepe teljesen más volt, mint manapság.) Találunk leszbikus kapcsolatra vonatkozó írásos emlékeket az ősi Kínából, erotikus érintkezést, romantikus viszonyt megéneklő verseket a Heian-kor Japánjából. Az arab háremekben sem volt ritka, a helyzet jellegéből adódóan az ilyen kapcsolat: al-Hadi kalifa lefejezésre ítélt két lányt, akiket egymással való szeretkezésen kaptak rajta.The History of al-Tabari, Vol. XXX, p.72-73, Albany: SUNY Press, Albany 1989

Az azonos neműekhez vonzódó személyeket a késő középkorban – kora újkorban, a jezsuiták megjelenésével kezdték el üldözni, mivel bűnnek tartották Isten ellen. Az adott időszak vallási és világi uralkodó eszméi Európában elképzelhetetlennek tartottak megfelelően végrehajtott szexuális cselekményt nők között, férfi nélkül. A 12. században Etienne de Fougères a „Livre des manières” című munkájában (hozzávetőleges év: 1170) a leszbikusokról fejteget a kor csipkelődő stílusában, mint tyúkokról, akik kakasokként viselkednek.Lindahl, Carl; John MacNamara, John Lindow (2000). Medieval Folklore: A Guide to Myths, Legends, Tales, Beliefs, and Customs. New York, New York: Oxford University Press. . , 243,ik oldal

1797-ben de Sade márki is megemlékezik erről a szexuális magatartásról a Juliette története, avagy a bűn virágzása című regényében. A szabados életű arisztokrata a leszbikusságban is a lázadás lehetőségét látta és ezzel indította el főszereplőjét a teljes erkölcsi és morális züllés felé vezető úton.

Napjainkban egyre nagyobb bátorsággal áll egy-egy képviselője a nyilvánosság elé. (A köznyelv szerint „divat lett”.) A növekvő létszám annak az eredménye is, hogy a múltban és a közelmúltban, a nyugati kultúrákban végbemenő vagy még jelenleg is zajló változások hatására a nők jobban kontrollálhatják saját (szexuális) életüket.

Lásd még: LMBT-törvények listája.

Kultúra right|250px|thumb|Ismeretlen festő: Gabrielle d'Estrées és Duchesse de Villars portréja (1594 körül), Louvre, Párizs

Kevésbé jól szervezettek a férfi szubkultúrához képest, és körükben kevésbé gyakoriak a futó kapcsolatok. Néhány esetben együttműködés alakul ki a meleg férfiak és leszbikus nők között, de ellentétek is megfigyelhetők, különösen akkor, ha a nők részt vesznek feminista mozgalmakban is.

Az Egyesült Államokban írtak első alkalommal a kialakuló meleg és leszbikus identitásokról a rövid életű meleg és leszbikus újságokban, és itt jelentek meg először olyan röpiratok (például Radicalesbians, The Woman Identified Woman, Lavender Culture), amelyek az aktív politizálás fontosságát és egy fölszabadítási tendencia beindításának szükségességét propagálták. A politikai cselekvés egyik elemi összetevője a nyilvános és politikai föltárulkozás, a coming out volt.

A napjainkban születő meleg és leszbikus elméletek általában megkérdőjelezik az uralkodó orvosi és pszichiátriai homoszexualitás-képet (rendszerint a queer gondolkodás lehetőségeit elemezve), lebontják a leszbikus és meleg identitásokat övező sztereotípiákat, és föltérképezik a meleg és leszbikus identitások és identitáspolitikák tevékenységét az eltérő helyszíneken és korszakokban.

Mérsékeltebb külső szemlélők egyre inkább hangot adnak abbéli véleményüknek, hogy helytelen, ha a konzervatívabb szelleműekből gúnyt űznek, és bigottnak nevezik őket.

Szülés és az anyaság A leszbikus pároknak gyakran vannak gyerekeik,Leszbikus és meleg szülők bár igen nehéz a gyermeket maguknál tartani. Mielőtt határozatot hoznak a gyermek elhelyezéséről, előzetes döntést hoznak a felől, hogy a leszbikus anya alkalmas-e a szülői feladatok ellátására.

A fekete háromszög és más szimbólumok thumb|90px |left 110px|right|thumb|Leszbikus szimbólum

A rózsaszín háromszöghöz, az egyik legismertebb, a meleg közösségben felismert szimbólumhoz hasonlóan a fekete háromszög is a második világháborús, náci Németországból származik. Bár a korabeli, Hitler által 1935-ben módosított német törvénykönyv 175-ös paragrafusa (amely tiltja a homoszexuális kapcsolatokat, magában foglalva az ölelést, csókot, és fantáziákat) nem terjedt ki név szerint a leszbikusokra, a fekete háromszög bizonyítottan az aszociális személyek jelzésére szolgált. Mivel a náci gondolatrendszer a nőkkel kapcsolatban a gyerekre, a konyhára és a templomra épült, a fekete háromszöget hordó rabok lehettek leszbikusok, prostituáltak, a gyermekszülést elutasító és egyéb „antiszociális” vonásokat mutató nők is.

Ahogyan a rózsaszín háromszög a szolidaritás és büszkeség jelképévé vált a férfiszimbólumok között, úgy lett a fekete háromszögnek hasonló jelentése a feministák és a leszbikusok számára.

(Megemlítendő érdekesség, hogy a csúcsával lefelé fordított háromszög jellegzetes női szimbólum, a vulva egyszerűsített rajza.)

Nemi szimbólumok A nemi szimbólumok asztrológiai jelek.

A Mars 15px tradicionálisan a férfi, a Vénusz 15px a női szimbólum.

A leszbikusság kifejezésére a kettős, összekapcsolt Vénusz jelet alkalmazzák körülbelül az 1970-es évek végétől, de egyes feministák a „női testvériség” képi megjelenítésére alkalmazzák, ők a leszbikusság kifejezésére három összekapcsolt Vénusz szimbólumot használnak. (Ez utóbbit azonban egyesek a monogámia elutasításának is szokták fordítani.) 15px|Kettős Vénusz

A heteroszexualitás szimbóluma az összekapcsolt Mars és Vénusz jel. 15px

A labrisz bélyegkép|jobbra|200px|A régi leszbikus zászló Venus szimbólumokkal bélyegkép|200px|balra|A leszbikus feministák 1970-es évek óta használatos zászlaja (közepén az ókori amazonhadsseregek kétoldalú fegyverével a Labrisz bárddal) A labrisz (labrüsz) kétoldalú bárd, az ősi matriarchális társadalmak elterjedt fegyvere és arató eszköze volt. A klasszikus görögben a neve peleküsz πέλεκυς, vagy szagarisz.

Magának a fegyvernek a története paleolitikumba, vagy neolitikumba nyúlik vissza, gyakori kapcsolatokkal a Földanyához (pld.Demeter, a föld istennőjének jogara labrisz volt). Sokszor látható görög művészeti emlékeken, amint amazon hadseregek forgatják. Ezen felül állat áldozat bemutatásakor is használták.

Jelképként megjelent a görög fasizmusban is (1936-tól 1941-ig). A modern Görögországban a labrisz/pelekys alkalmanként a görög újpogányok és black metal-rajongók egyik kedvelt archaikus szimbóluma. Labriszok egyszerűen vásárolhatók a görög heavy metal-boltokban.

Napjainkban, valószínűleg a mítikus amazon kultúra hagyományaira alapozva a harci fejsze alkalmanként a női társadalom tudatos erejét jelképezi, úgy is mint leszbikusság, vagy feminizmus. Az 1999-ben megalakult magyar Labrisz Leszbikus Egyesület is ezt választotta magának névadóul.

Szexualitás

A két nő közötti testiség különbözik a két férfi közötti homoszexuális interakciótól, és a heteroszexuális nő és férfi szexualitástól. Néhány nő a saját nemével való kapcsolata ellenére sem identifikálja magát leszbikusnak, hanem inkább a biszexuális, vagy nemi és szexuális határokat elmosó queer szót alkalmazzák, ez utóbbit elsősorban angol nyelvterületen. (Zárójelben itt megjegyzendő: a „leszbi” kifejezés nem tanácsos, mert félreérthető: inkább a szórakoztatóiparban férficsalogatóként alkalmazott, többnyire heteroszexuális nőkre utal.A női tekintet nem néz pornót Leszbi pornó és home video A „leszbishow” a diszkók ketrectánc műsora után, a night-klubok kedvenc erotikus programja.)

Mint minden más személyek közötti viszony, a leszbikus szexuális kontaktus jellege is a magának a személyek közötti kapcsolatnak a függvénye. Lehet teljes értékű, vagy küszködhet problémákkal éppúgy, ahogy egy heteroszexuális, vagy férfi homoszexuális kapcsolat.

A leszbikusság szociális státusza A leszbikussághoz való viszonyulás különbözősége a férfi homoszexualitástól a női szexualitás a társadalomban élő eltérő értelmezéséből ered. A női test szexuális asszociációit széles körben igyekszik kiaknázni például a reklámipar, és ez alól a leszbikusság ábrázolása sem kivétel.

Tolerancia A heteroszexuális férfiak és a heteroszexuális női társadalom is gyakran jobban tolerálják a leszbikusokat, mint a férfi homoszexuálisokat. Így tehát a leszbikus kifejezés pejoratív terheltsége sokkal kisebb.SZILÁGYI GYULA (2002): Júlia és Júlia, Magyar Könyvklub, Bp.: 6.

A legszemléletesebb példa az, hogy a nők sokkal közelebbi fizikai kontaktusban vannak már gyerekkoruktól kezdve, mint a férfiak. Míg ugyanez a hasonlóan, vagy sokkal mélyebb és tartósabb barátsággal egymáshoz viszonyuló férfiak között a társadalomban élő férfikép miatt elképzelhetetlen. Heteroszexuális férfi oldalról ennek a „toleranciának” egyik sokszor felmerülő indoka, hogy triviálisan továbbra is potenciális partnernek tekintik az ilyen szexuális identitású nőket," Pedig én is hagynám magamat molesztálni, két bombázó által. Sőt én is bomba lennék, időzített bomba!" (Fórumhozzászólás) akik ráadásul a szokásostól eltérő megnyilvánulással gyakorolják a testiséget, ami felfokozhatja az érdeklődésüket. Ez a felfogás egy valóban leszbikus nővel szemben nélkülözi a logikát.

A 2002 februárjának magyar választási kampánya során változatos módszerekkel buzdították a szavazóközönséget az aktivizálódásra. Egyik eszköze a különböző szubkultúrákat, kisebbségeket, egyedi élethelyzetű állampolgárokat (romákat, mozgássérülteket stb.) külön-külön megcélzó plakátsorozat volt. Ezen belül szerepelt két fiatal lányt félmeztelenül ölelkezve ábrázoló az életnagyságnál valamivel nagyobb mű. Fogadtatása vegyes volt, mind a heteroszexuális, mind a homoszexuális, illetve a vallásos polgárok körében, legyenek azok nők, vagy férfiak. A leszbikus szervezetek a sztereotíp ábrázolásmód ellen emelték fel a hangjukat.Egyelőre maradhat a félmeztelen nőket ábrázoló választási plakát (origo, 2002. február 22.) Megtörtént, hogy leszbikus nők átragasztották a modell lányok mellét A4-es papírdarabokkal, amelyet a következő felirattal láttak el: „Judit vagyok. Leszbikus. Én felöltözve szoktam szavazni menni. És te?” A modellekről a stúdió és önmaguk is heteroszexuálisként nyilatkoztak.(Lásd még: Juhász Géza "Publikálatlan olvasói levél a MaNcs-nak, 2002. augusztus 24." )

A művészetben right|250px|thumb|Claude Ramey: Szapphó az ókori költőnő (Louvre) right|250px|thumb|Henri de Toulouse-Lautrec: In bed the kiss Filmek Az első leszbikus témájú filmet Mädchen in Uniform címen vetítették 1931-ben, Christa Winsloe regénye alapján, amit Leontine Sagan rendezett. Egy iskoláslány, Manuela von Meinhardis és a tanárnője között szövődő szerelemről szólt. A filmet nő írta és rendezte és nagy hatással volt a német leszbikus klubokra. A Mindent Éváról (All About Eve) 1950-es filmben, az eredeti forgatókönyvben a fő karakter egy leszbikus nő volt, de ezt nagyon kényesnek találták a végső verzióban. Azonban némileg finom célzásként bennehagyták a figurájában, amit a nézők kétséget kizárólag érezhetnek benne. Egymásra nézve az első magyar leszbikus témájú alkotás, ami 1982-ben készült és Makk Károly rendezte. (Az 1982-es cannes-i filmfesztiválon két díjat is nyert.) Henry és June (Henry and June) 1990-es amerikai film. A történet 1931 bohém Párizsában játszódik, ahol Henry Miller, író és felesége, a titokzatos és kísértetiesen érzéki June éli a művészek excentrikus, öntörvényű napjait. Amikor a fiatal Anaïs Nin egy napon találkozik az extravagáns kettőssel, csakhamar véglegesen a bűvkörükbe kerül.