A Szekeres (latin: Auriga) egy csillagkép.

Története, mitológia bélyeg|balra|250px|Az Auriga csillagkép

Mezopotámiában a csillagképet kocsihajtónak képzelték. A legkorábbi időktől úgy ábrázolták, hogy kecskét vagy kecskegidákat dajkál az ölében. Később azt tartották, hogy ez az Amalthea nevű kecske, amely a görög mítoszban Zeuszt (a római mitológiában Jupitert) szoptatta. Mások Erikthoniosz alakját vélték felfedezni a csillagképben, a Földanya és Héphaisztosz gyermekét. Erikthoniosz vezette be a négylovas kocsikat Athénban.

Egy másik értelmezés szerint a Fuvaros a balsorsú kocsihajtó, Mürtilosz égre vetített alakja. Oinomaosz király, a lovak nagy kedvelője, nem tudta elviselni a gondolatot, hogy lánya, Hippodameia (neve annyit tesz: „lószelídítő”) férjhez menjen. Ezért kocsiversenyt hirdetett a kérők számára, akiknek élete volt a tét. Oinomaosz apjától, Arésztól (Marstól) kapta az északi szélnél, a Boreasznál is sebesebb lovait. Ezek a csodálatos paripák legyőzhetetlenek voltak, a király így lánya valamennyi kérőjét megölte.

Amikor Hermész fia, Pelopsz lépett porondra, az istenek elhatározták, hogy megmentik. Poszeidón (Neptunus), a lovak ősi istene és a tengerek ura arany versenykocsit adott neki, amelyet szárnyas aranyparipák húztak. Győzelme érdekében Pelopsz ráadásul cselhez is folyamodott. Hüppodameia közreműködésével összebeszélt Mürtilosszal, Oinomaosz kocsihajtóval, hogy viaszutánzatokkal helyettesítse a kerékszegeket a király kocsijában. Pelopsz megígérte, ha a király elveszíti a versenyt, az ármányos kocsihajtóé lesz fele királysága, s őt illeti meg a királylánnyal töltendő nászéjszaka joga is. A verseny hevében a kilazult kerekek kirepültek Oinomaosz kocsijából, s a lovak addig vonszolták a királyt, amíg halálát nem lelte. Mielőtt kiadta volna lelkét, megátkozta Mürtiloszt.

A győzelmét ünneplő Pelopsz, Hüppodameia és Mürtilosz kihajtottak kocsijukon. Amikor megálltak falatozni, Mürtilosz azonnal el akarta venni jutalmát, Hippodameia azonban ellenállt. Pelopsz megverte a kéjsóvár kocsihajtót, majd fogta a gyeplőt, és hazafelé fordította a fogatot. A száguldó kocsiból egy hirtelen rúgással kilökte Mürtiloszt, aki menten szörnyethalt. Apja, Hermész, aki sohasem vetette meg a ravasz csínytevéseket, a csillagok közé helyezte a kocsihajtót. A fő csillag neve a régi mondára emlékeztet, amely szerint Amalthea, a kecske nevelte fel a fiatal Zeuszt. Szarva (a bőségszaru) később Fortunáé, a szerencse istennőjéé lett. Ez a történet egy jóslattal van összefüggésben, amelyet valamikor Kronosz kapott. Eszerint Kronoszt saját gyermeke fogja letaszítani uralkodói trónjáról, sőt meg is fogja ölni. Ezért Kronosz valamennyi gyermekét hamarosan a születésük után elnyelte. Zeusz születése után anyja, Rhea a férjének egy begöngyölt követ adott, mintha az a fia volna. Rhea Zeuszt Kréta szigetén, az Ida-hegyen rejtette el. A barlang előtt papok jártak pokoli és lármás táncot, hogy Kronosz meg ne hallja a fia sírását. Azonban a kecskét, Amaltheát, amely Zeuszt táplálta „csillagosították”. Így jött létre ez a sajátságos kapcsolat a Capella csillag és a Fuvaros csillagkép között.

Látnivalók Csillagok α Aurigae – latinul Capella (kecskegödölye (=nőstény kecske ivarérésig)). Ritkábban olvasható óarab neve, Alhajot, ami „kecskét” jelent.:Joachim Herrmann: Csillagok, Magyar Könyvklub, Budapest 1997, Természetkalauz sorozat 0,08 magnitúdós sárga óriás (G5III + G0III), 42 fényév távolságra van a Földtől, az égbolt 6. legfényesebb csillaga, fényereje 160-szor akkora, mint a Napé. Ez az objektum szoros, csak színképi úton kimutatható spektroszkópiai kettős, a hasonló csillagok egyik leghíresebbike. ß Aur – arabul Menkalinan (a szekeres háta vagy a kocsihajtó bal vállaGeoffrey Cornelius: Csillagképek kézikönyve, Saxum Kiadó Kft., 2010,): szinte észrevétlen amplitúdóval 1m,9 – 2m között változtatja a fényességét. Színképosztálya A2IV, távolsága 82 fényév. ε Aur – arabul Al Maaz: Algol típusú fedési kettőscsillag, a főcsillag fénye 3m,0-ról 3,8m-ra csökken, amikor 27 évenként elhalad előtte egy nála sötétebb kísérő. A jelenleg ismert leghosszabb periódusú fedési változó. Felmerült az a lehetőség, hogy a kísérő csillag maga is egy szoros kettős. ζ Aurigae – Fedési változó, amelyben egy sárga óriást 2,7 évenként megkerül egy kisebb kék csillag. A 40 napos fogyatkozási periódus alatt a rendszer fényessége 3,7 magnitúdóról 4,0-ra csökken. θ Aur – Színképosztálya A0III + G2V, látszó fényessége 2,65, távolsága 170 fényév. Háromszoros rendszer. ι Aur – arabul Hassaleh, színképosztálya K3II, látszó fényessége 2,69, távolsága 510 fényév.

Az α Aur (Capella), β Aur, θ Aur, ι Aur és ε Aur formázza a Szekeres fejét, a β Aur, δ Aur, és α Aur a hegyes sapkáját, amelynek a δ Aur a csúcsa, végül az α Aur, ε Aur, ζ Aur, és η Aur alkotja a Szekeres orrát.

Mélyégobjektumok bélyeg|jobbra|250px|A Szekeres csillagkép M36 (NGC 1960) nyílthalmaz, binokulárral érdemes tanulmányozni M37 (NGC 2099) nyílthalmaz, 4400 fényév távolságra van tőlünk, binokulárral érdemes tanulmányozni M38 (NGC 1912) nyílthalmaz, binokulárral érdemes tanulmányozni IC 405, Diffúz köd

Irodalom Josef Klepešta – Antonín Rükl: Csillagképek atlasza, Gondolat Kiadó, Budapest, 1978, Ian Ridpath – Wil Tirion: Égi kalauz, Gondolat Kiadó, Budapest, 1991, Ian Ridpath: Bolygók és csillagok, Panemex Kft., Budapest, 1999, Geoffrey Cornelius: Csillagképek kézikönyve, Saxum Kiadó Kft., 2010, Joachim Herrmann: Csillagok, Magyar Könyvklub, Budapest 1997, Természetkalauz sorozat

Jegyzetek

Források Josef Klepešta – Antonín Rükl: Csillagképek atlasza, Gondolat Kiadó, Budapest, 1978, Ian Ridpath – Wil Tirion: Égi kalauz, Gondolat Kiadó, Budapest, 1991,

Fordítás

Külső hivatkozások Szekeres csillagkép, képek és jellemzés

Kategória:Csillagképek