bélyegkép|300px|Veszprém vára Veszprém ismert történelme csaknem hétezer évre nyúlik vissza, bár a mai város települési előzményei csak a 9. és a 15. század között jöttek létre. Emiatt gyakran nevezik ezeréves városnak is.
Veszprém területe az ős- és ókorban A Veszprémi-fennsík és a Balaton-felvidék határán, Lovas területén található vörösfestékbánya Európa jelenleg ismert legrégibb, 35 ezeréves bányája. Paleolitikus leletek kerültek elő Veszprém közigazgatási területéről is: a körgyűrűn kívül, az Almádi út és a Füredi út közötti térségben ősi tűzhelyet, mellette állati csontokat és egy dolomitból készült markolókövet találtak a régészek.
Az i. e. 5. évezredi neolitikus település mindegy 30 hektáron terült el, ebből 2003-ban, amikor építkezni kezdtek a korábban beépítetlen Szalay-dombon, 8000 m² került feltárásra. A hatalmas házakból álló települést paliszád, vagyis faoszlopokból álló kerítés övezte. A házak faszerkezetűek voltak, de szigetelési és tűzvédelmi okokból agyaggal tapasztották meg a falakat. A szükséges agyagot a házak közötti üres területről nyerték, az így létrejött gödröket a későbbiekben szemét tárolására használták. A házak közé temették a halottaikat is, mindegyikük arcát déli irányba fordítva – hogy miért, arra egyelőre nincs magyarázat.
A neolit korból már lényegesen több lelet látott napvilágot. Földműveléssel foglalkozó csoportok falvai kerültek elő a József Attila utcában, a kórház szomszédságában, a várhegyen, a Gulyadombon és Jutaspusztán (a vasútállomás közelében). Mind közül azonban messze a legnagyobb jelentőségű az a neolitikus település, amely az i. e. 5. évezredben a mai Újtelep nevű városrész nyugati részén, a Jutasi út és a Madách Imre utca közötti területen állt. Ennek feltárására 2003-ban került sor. Szakértők úgy vélik, hogy a települést a lengyeli kultúrához tartozó emberek lakták;A lengyeli kultúra a délkelet-dunántúli Tolna megyében lévő Lengyel településen található régészeti lelőhelyről kapta a nevét.
A város területe az ezt követő évezredekben is – szinte folyamatosan – lakott volt. A bronzkor középső szakaszából, az i. e. 2. évezredből temetkezési leletek kerültek elő a várhegyről, valamint a Dózsaváros, a Jeruzsálemhegy és a Belváros területéről is. A város térségét ekkoriban a mészbetétes edények népének nevezett csoport lakta. Törzsfői székhelyük valószínűleg a várhegyen lévő erődített település volt. A bronzkor végéről származó legjelentősebb lelet egy harcos sírja, amire az Arany János utcában bukkantak a régészek. Vaskori sírok is ismeretesek Jutasról, az Aranyos-völgyből és a Rákóczi utcából.
Az i. e. 1. század végén Pannoniát elfoglaló rómaiak valószínűleg nem telepedtek meg a város területén. Ez talán azzal magyarázható, hogy a várhegyen lévő falut még mindig lakták az őslakosok. Ugyanakkor Veszprém határában, Gyulafirátótnál a rómaiak villát, Balácán pedig villagazdaságot hoztak létre. Utóbbi települést sokan az ókori iratokban fellelhető Caesarianával azonosítják. Lehetséges, hogy éppen Veszprém területén vált szét az Aquincum felől érkező fontos távolsági útvonal egy Itália és egy Savaria (és ezáltal a borostyánút) felé haladó ágra; ha igaz ez a feltételezés, akkor a város későbbi kialakulása a kedvező földrajzi adottságokon kívül valószínűleg ennek is köszönhető.
A rómaiak után a Kárpát-medencét elfoglaló longobárdok és avarok emlékei is megtalálhatók Veszprém területén: Jutason mindkét nép által használt település és temető maradványai kerültek elő. További avar kori sírok nyomaira bukkantak a várhegyen és a Fejes-völgyben, hatalmas kiterjedésű késő avar temetőkre pedig a Kádártai úton és a Szent István utcában.
A vár eredete 250px|bélyeg|A vár légifotója bélyeg|jobbra|Ősi várfalvonal-jelölések Elterjedt, bár nem bizonyított vélemény, hogy a honfoglaló magyarok már erődítményt találtak a veszprémi várhegyen. Anonymus így ír a Gesta Hungarorumban: „Szalók apja, Ösübü, meg Örkény apja, Őse továbblovagolva a Balaton vize mentén, elérkeztek Tihanyhoz, majd miután ott a népeket meghódították, tizennegyed napra bejutottak Veszprém városába.” Ha a vár valóban állt már a honfoglalás idején, akkor 9. századi frank vagy korábbi avar erődítmény lehetett.
Salzburg érseke egy, a pápának 870 körül írott jelentésében említést tesz arról, hogy 866-ban Koceljnek, a frankok morva hűbéresének tartományában, Ortahu városban templomot szentelt Szent Mihály tiszteletére. Amennyiben ezzel a mai Szent Mihály-székesegyházra utal (vagyis Ortahu azonos lenne Veszprémmel), akkor nemcsak a vár, hanem maga a város is létezett már a honfoglalás előtt. A kérdés eldöntésére azonban valójában nincs elegendő bizonyítékuk a helytörténészeknek.
Az mindenesetre bizonyos, hogy Veszprém vára az esztergomi és székesfehérvári várakkal együtt egyike volt legkorábbi várainknak, és már Géza fejedelem korában létezett. Vitatott azonban, hogy a fából és földből készített korai sáncokat mikor váltotta fel kő erődítmény. Valószínűleg egy – akár évszázadokig tartó – folyamatról van szó, amelynek első fázisában a sánc homlokát próbálták kövek segítségével meredekebbé és biztonságosabbá tenni, míg végül (legkésőbb a 16. századig) a teljes faszerkezetet kőfal váltotta fel.
A vár kezdetben a mainál kisebb területre, csupán a Várhegy északi részére terjedt ki. A hegy – az északitól akkor még árokkal elválasztott – déli részét lépésről lépésre vették birtokba, egyfajta „elővár” alakult ki, amelynek feladata az északi erődítmény és a környező települések védelme volt. Később az északi részt belső, a délit pedig külső várként kezdték emlegetni. A két különálló erődítmény egybeépítése (a belső kapu elbontása, a közöttük lévő árok feltöltése) csak a 18. században történt meg; a belső vár kapujának alaprajzát az utcaburkolaton eltérő anyagből kirakva ma is láthatjuk a Szentháromság tér déli részén.
A város nevének eredete bélyeg|Veszprém területi fejlődése Veszprém neve a szláv bezprem szóból ered. Ez köznévként egyrészt azt jelenti, hogy „makacs, önfejű”, másrészt viszont, ha elemeire bontjuk, a bez elöljáró jelentése „nélkül”, míg a prem melléknévé „egyenes”. Így a bezprem kifejezés nyelvészek szerint jelenthetett egyenetlent, dimbes-dombost, utalva a város felszíni adottságaira.
Korábbi vélekedések inkább a város nevének személynévi eredetét támogatták. Így például Szent István király lánytestvérének, Juditnak a fiát Bezprymnek vagy Veszprémnek hívták, akit anyjával együtt elűzött apja, Vitéz Boleszláv lengyel király, és István talán éppen Veszprémben telepítette le őket, továbbá a vármegye ispáni címét is a fiúnak adta. Más feltételezések szerint Pribina szláv fejedelem Bezprim nevű vezére volt a város névadója; talán az ő feladata volt, hogy a város térségének a védelmét megszervezze.
A városnév magyarázatára természetesen számos nehezen hihető legenda is született. Az egyik szerint István felesége, Gizella királyné, akinek Veszprém a kedvenc tartózkodási helye volt, „Vessz, prém!” felkiáltással mondott le drágakövekkel díszített bundájáról, hogy ezzel hozzájáruljon a Szent Mihály-székesegyház építési költségeihez.
Középkor: a mai város kialakulása Bár a hagyomány szerint Veszprém öt dombra épült,Azzal kapcsolatosan, hogy valójában melyik ez az öt domb, a hagyománynak különböző változatai maradtak fenn, ezek többnyire említik a Várhegyet, a Jeruzsálemhegyet, a Temetőhegyet és a Cserhátot, az ötödik dombbal kapcsolatban azonban nincs egyetértés; szokás a Kálvária-dombot, a Benedek-hegyet, a Piac-dombot vagy a Gulya-dombot említeni. A kérdés tisztán földrajzi szemszögből nem tisztázható, mert a Várhegyen és a Kálvária-dombon kívül a többi térszíni forma csak a Séd völgyéből látszik „dombnak”, valójában a Veszprémi-fennsík részei. valószínűbb, hogy a völgyekben, illetve a lejtőkön való megtelepedés időben megelőzte a magaslatok beépülését. Ennek okát főként a vízzel való jobb ellátottságban, valamint abban kell keresnünk, hogy a kereskedelmi utak – amennyire csak lehetséges volt – a völgyekben haladtak. A vár és a középkor elején még önálló vár körüli falvak, „szegek” (Szentmargitszeg, Szenttamásszeg, Szentkatalinszeg, Szentivánszeg, Sárszeg, Szentmiklósszeg – részletesebb leírásért lásd a Veszprém középkori városrészei szócikket) az évszázadok során egyetlen településsé olvadtak össze.
Veszprémnek fontos szerepe volt a kereszténység bevezetéséért vívott harcban is, I. István itt győzte le a lázadó Koppány seregeit. A város valószínűleg 1001-től vagy 1002-től (bizonyítottan 1009-től) püspöki székhely – így az első püspöki székhely az országban –, 1993-tól érseki székhely. Veszprém vármegye volt az egyik legkorábban megszerveződött vármegye. Mint már említettük, a város kedvenc tartózkodási helye volt I. István feleségének, Gizellának; valószínűleg ezzel áll összefüggésben, hogy évszázadokon át a veszprémi püspökök joga volt a magyar királynék megkoronázása, viselhették a királyné kancellárjának címét, továbbá a mindenkori királyné számított a székesegyház kegyurának. Egyes feltételezések szerint több Árpád-házi királyné sírja is Veszprémben keresendő.
Valószínűleg a veszprémvölgyi apácák 1020 körül alapított monostorában készült az a miseruha, ami később a magyar királyok koronázási palástja lett. A – valóságtól minden bizonnyal távol álló – hagyomány szerint a palást készítésében maga Gizella királyné is részt vett.
1240-ben Bertalan püspök kolostort alapított a Séd völgyében a Domonkos-rendi apácák számára. 1246-tól 1252-ig itt élt IV. Béla király lánya, a később szentté avatott Margit. A zárda a török időkben megsemmisült, ma már csak romjai állnak.
bélyeg|A 13. századi Gizella-kápolna
A tatárjáráskor a vár ellenállt a támadásoknak, és bár 1276-ban, amikor Csák Péter nádor hadai feldúlták a várost, majd 1381-ben egy tűzvész során is megrongálódott, mindig kijavították és fejlesztették. Az egyik ilyen átfogó felújítás-megerősítés az olasz Branda da Castiglione kardinálishoz köthető, aki 1412 és 1424 között a veszprémi egyházmegye püspöki adminisztrátora volt. Ennek különös jelentőségét az adja, hogy Branda észak-olaszországi grófi palotájában láthatjuk a vár első, 1420 körül készült ábrázolását (bár arra, hogy Masolino da Panicale festménye tényleg Veszprémet ábrázolja, nincs megdönthetetlen bizonyíték).
Csak IV. László király 1276-ban kiállított okleveléből tudunk a Veszprémben körülbelül száz évig működő Káptalani Főiskola létezéséről. Az iskola, ahol a „hét szabad művészeten” kívül jogot is oktattak, Magyarország első felsőfokú oktatási intézménye volt. Csák Péter ugyanezen évi pusztításai után a Káptalani Főiskola valószínűleg nem épült újjá.
bélyeg|A káptalani főiskola emléktáblája
1443-ban Gathalóczy Mátyás püspök jogot szerzett I. Ulászló királytól, hogy Veszprémben pénzt verethessen a vár fenntartási költségeinek fedezésére. A korábbi, egyszintes épülettel szemben a források ebben az időben már emeletes püspöki palotáról tesznek említést.
bélyeg|Masolino da Panicale 1420 körül készült festménye, amely feltehetően Veszprémet ábrázolja
A Bécsben és Itáliában tanult Vetési Albert püspöksége (1458–1486) Veszprém virágzó korszaka volt. Vetési a székesegyházba vörös márvány oltárt és orgonát készíttetett, a Szent György-kápolnát újrafestette, az ősi kápolnának díszes, vörös márvány kaput építtetett. A Sárszeg nevű városrészben ispotály, hozzá kápolna, valamint fürdő épült. A városba néhány évtizedre a reneszánsz kultúrája költözött be. A Vetésit követő püspökök legnagyobb gondja már a vár megerősítése volt az egyre jobban fenyegető török veszély ellen – sikertelenül.
A város sötét évtizedei