Szalóczy Pál (Budapest, 1945. november 15. –) Kazinczy-díjas magyar rádió- és tévébemondó, újságíró, riporter. Jellegzetes, mélyen zengő orgánuma tette különösen alkalmassá a bemondói hivatásra, emellett narrátori és információs szövegek bemondását is leggyakrabban ő végezte, emiatt hallani a hangját többek között a budapesti metró és korábban évtizedeken keresztül a MÁV utastájékoztatóiban.
Pályafutása „Karrierje” már csecsemőként elindult, mivel a Zamako zabmaláta-tápszermárkaA Zamako a legjobb tápszer gyermekeknek, felnőtteknek, Szalóczy-képpel reklámarca lett, amiért „gázsit” is kapott; a gyártó cég tápszereit. Másfél éves korában Keszthelyre költözött a család, itt járt gimnáziumba. Érettségi után Kiskőrösön volt sorkatona.http://www.presztizs.com/civil-vilag/magyarorszag-legismertebb-hangja
Valódi pályafutása jóval később indult el. Nyugodt és érthető, mélyen zengő hangjára már fiatalkorában felfigyeltek, emiatt zenészi pályára szánták. Három évig operaénekesnek készült, de jobban érdekelte a pódiuméneklés, a dzsessz és a blues műfaja. Amatőregyüttest is alapított barátaival, amelyben gitározott és énekelt, sőt kisebb haknikat is vállaltak.
Később, 1965 és 1970 között az ELTE földrajz–biológia tanári szakán tanult, az egyetemen bekerült az egyetem énekkarába, amelynek tagjaként pedig számos külföldi turnén vett részt. Három társával később énekegyüttest alapított Spirituálé Quartett néven, és jelentkeztek az 1968-as Ki mit tud?-ra, de kategóriájukban Kincses Veronika jutott tovább. Az együttes azonban így is megkapta az Országos Rendező Iroda (ORI) működési engedélyét, aminek birtokában felléphettek, és szerepeltek a Magyar Televízió Könnyűzenét Kedvelők Klubja című műsorában. Ekkor ajánlották fel neki, hogy legyen rádióbemondó, amit rögtön elfogadott. Szalóczy ettől kezdve harminc évig dolgozott a Magyar Rádió és a Magyar Televízió bemondójaként és hírolvasójaként.
A hírolvasás melletti közszolgálati bemondói pályája akkor indult el, amikor 1988-ban a MÁV új utastájékoztató rendszeréhez bemondót kerestek, amire őt találták a legalkalmasabbnak, ezért vele rögzítették a belföldi vasúti utastájékoztatás összes információs szövegét. Ezután a BKV is felkérte, hogy a járművein, legfőképp a budapesti metróban használandó tájékoztató és figyelmeztető szövegek szintén az ő hangján szólaljanak meg. Emellett rengeteg film stáblistáját olvasta fel és egyéb információs szövegek bemondójaként is foglalkoztatták.
Szalóczy eredeti szakmája mellett futballozik is, a nagy termete miatt az újságíró-válogatott kapusa is volt. Több Színész–Újságíró Rangadón (SZÚR) is játszott. Futballistaként többször megfordult külföldön, ahol egy ízben kisebb maradandó sérülést szenvedett: egy brazil meccsen az ellenfél, egy légitársaság csapatának a csatára a meccs hevében véletlenül a kezére lépett, és elfertőződött sebe miatt az egyik ujjpercét el kellett távolítani.
Szalóczy később íróként is debütált. Az első könyve a születése előtti idők rádiósairól szóló A leírt szöveg felolvasandó című kötete 2005-ben jelent meg. Ezt az autóvezetéssel foglalkozó Európába(n) vezetünk! című könyve követte 2007-ben, majd egy krimi A Vénusz-rejtély címmel, 2009-ben.
2012-től tagja a Bolyki Balázs Soul&Gospel Kórusnak. A 2023-ban bemutatott Carte Rouge című film forgatókönyvírója és gróf Apponyi Albert hangja is ő volt. Carte Rouge – Vörös térkép-
Díjai, elismerései Kazinczy-díj (2015) Csengery Antal-díj (2023)
Könyvei A leírt szöveg felolvasandó – Mikrofontörténetek a Magyar Rádió hőskorából – 2005, Athenaeum 2000 Kiadó, Európába(n) vezetünk! (Autós és közéleti füstölgések) – 2007, Fiesta Könyvkiadó, A Vénusz-rejtély – 2009, Ad Librum Kiadó,
Jegyzetek
Források Szól a rádiós, nol.hu, 2005. december 19. Ismét Szalóczy Pál hangjára záródnak az ajtók, Index video, 2012. szeptember 4.
Kategória:1945-ben született személyek Kategória:Magyar rádiósok, televíziósok Kategória:Magyar bemondók Kategória:Magyar írók Kategória:Magyar újságírók Kategória:Kazinczy-díjasok Kategória:Élő személyek Kategória:Budapesten született személyek