A Neon Nights az ausztrál énekesnő, Dannii Minogue negyedik stúdióalbuma. A London Records gondozásában jelent meg 2003. március 17-én. A 2001-es „Who Do You Love Now?” című kislemez sikere után Minogue új lemezszerződést írt alá, és hat év után ismét albumkészítésbe kezdett olyan producerekkel, mint Ian Masterson, Korpi & Blackcell, Neïmo és Terry Ronald.
A munka eredményeként egy dance-pop album született, amelyet erősen inspirált az 1980-as évek zenéje és az európai klubszíntér. A Neon Nights Minogue karrierjének legsikeresebb albuma lett: a brit albumlistán a 8. helyig jutott, és négy top tízes kislemezt termelt, köztük a Put the Needle on It és I Begin to Wonder című dalokat.
A Neon Nights általában pozitív kritikákat kapott a zenei újságíróktól, akik dicsérték az album egységességét és stíluskeverését; az évek során a popzene rajongói körében kultikus klasszikussá vált. Minogue egy kisebb turnéra indult az album támogatására, amelynek része volt egy egyetlen, különleges fellépés New Yorkban. A Neon Nights azóta két alkalommal is újrakiadásra került, a 15. és a 20. évforduló alkalmából.
Előzmények és felvételek Noha Minogue 1997-ben az „All I Wanna Do” című dallal top 5-ös slágert produkált, a Warner Brothers mégis megvált tőle, miután harmadik stúdióalbuma, a Girl kereskedelmi szempontból csalódást okozott. Minogue ekkor úgy érezte, gyakorlatilag visszavonult a zeneiparból. Ebben az időszakban szerepelt a Macbeth és a Notre-Dame de Paris színpadi produkciókban is.
„Néha szükség van arra a bozóttűzre, hogy mindent letisztítson és újraélesszen. Mindannyian megtanuljuk — ha elég év van mögöttünk — felismerni, mikor kell határozottan becsukni egy ajtót, hogy egy egészen másik kinyíljon. Pont ilyen volt. Békében voltam azzal, hogy minden lezárult.”
2001-ben DJ Pete Tong kereste meg, hogy énekeljen fel vokálokat a DJ-duó Riva „Stringer” című trance instrumentálisára, amely egyre nagyobb klubsláger lett Európában. A dalból végül a „Who Do You Love Now?” született, amely november végén a brit kislemezlista harmadik helyéig jutott, és Minogue leghosszabb ideig listán maradó felvétele lett, összesen 16 hétig szerepelve a charton; Ausztráliában a dal a tizenötödik helyig jutott.DanniiMusic.com Chronology. Letöltve: 2006. június 30.
A kislemez sikere egy hatalbumos lemezszerződéshez vezetett a London Records kiadóval, amely a Warner Music leányvállalata, és hamarosan megkezdődött a munka egy új albumon. A London teljes alkotói szabadságot adott Minogue-nak a produkció során."Dannii Minogue Ditched By Record Label". ContactMusic.com. Letöltve: 2007. január 22. Minogue az album felvétele közben töltötte be a 30. életévét, ezt a mérföldkövet pedig a Neon Nights-szal szerette volna megünnepelni, és egyfajta **időkapszulaként** tükrözni pozitív gondolkodásmódját.
Minogue Londonban, Párizsban és Stockholmban dolgozott az albumon, és jelentős szerepet vállalt a dalszerzésben: a standard kiadás 15 dalából 12-ben szerzőként is közreműködött. Hosszú ideje együttműködő partnere, Terry Ronald számos dalszerzői útra elkísérte. A felvételek 2002-ben kezdődtek a stockholmi külvárosban található Murlyn Studios stúdióban, egy erdei faházban. Elsőként Henrik Korpival és Mathias Johanssonnal – ismertebb nevükön Korpi & Blackcell – valamint Karen Poolelal találkozott; a négyük közös munkája három dalt eredményezett a Neon Nights albumon, köztük a nyitódalt, a „Put the Needle on It”-et.
A francia indie rock zenekar, a Neïmo úgy került kapcsolatba az albummal, hogy több háttérzenei ötletet küldött Mastersonnak. Párizsban a stúdiójuk egy nappaliból kialakított helyiség volt, tele vintage zenei felszereléssel, Minogue vokáljait pedig egy vendégszobában rögzítették. Ő és Ronald három dalt fejeztek be a zenekarral közösen. Harmadik párizsi útjuk – 2002 májusában – végül az utolsó közös dalszerzői kiruccanásuk lett, mivel Ronald később kemoterápias kezelésbe kezdett. Ronald hat Neon Nights-dal társszerzője, és felépült a rákdiagnózisából.
Kompozíció A Neon Nights egy dance-pop album, amely erőteljesen merít a korai 1980-as évek hangzásából és a French house irányzatból, megragadva a 2000-es évek elejének európai tánczenei zeitgeistjét. Minogue elmondta, hogy a Neon Nights volt az első olyan albuma, amelynek elkészítésében a dalszövegektől a produkcióig minden szinten jelentős szerepet vállalt. Alapvető koncepciója az volt, hogy az underground klubszínteret egy könnyen befogadható formába ültesse át; lényegében egy olyan albumot akart, amely úgy szól, mintha popdalok remixei lennének. Ennek eredményeként a Neon Nights eklektikus műfaji keverékből táplálkozik, többek között az electro, a house, a funk és az R&B elemeiből. Az albumot David Trueman (Amazon) úgy jellemezte, mint amely „tele van buja szintifunkkal és olyan produkciós kockázatokkal, amelyek a csiszolt popzenében ritkán hallhatók”.
„A tánczene hatalmas szenvedélyem, így [a produkciós folyamat] maga volt az álom. Azt akartam, hogy amikor lehunyom a szemem és meghallgatom a dalokat, azt érezzem, hogy a táncparketten vagyok, a klubban, egy diszkógömb alatt. Számomra erről szól ez az album. Valójában ezért neveztük el Neon Nights-nak — olyasmit akartunk, ami olyan érzést kelt, mintha egy csillogó partin lennél, a táncos cipőddel.
A Neon Nights kezdeti iránya a „Who Do You Love Now?” trance hangzását követte, ám ezt a koncepciót hamar elvetették; ennek nyomai azonban megmaradtak a záródalban, az „It Won't Work Out”-ban, amelyet később flamenco-hatású trip hop balladává alakítottak át. A „Mystified” volt az egyik elsőként befejezett dal a Neon Nights számára, amely segített kialakítani az album electropop alapmintáját, míg a Neïmo zenekar hatással volt a hangzására egy letisztult, „kemény electro-punk hangzással”. A nyitódal, a „Put the Needle on It”, valamint az „A Piece of Time” mindketten electroclash számok, amelyek ezt az underground elemet közvetítik; előbbit Donna Summer munkásságához, utóbbit Daft Punkhoz és Miss Kittinhez hasonlították. Az „On the Loop” tovább viszi ezt a kísérletező megközelítést a torzítás használatával.
A kritikusok a diszkó utáni irányzatot (post‑disco) az Neon Nights egyik meghatározó hatásaként azonosították, kezdve a már említett „Put the Needle on It”-től, egészen a „Creep” és „Mighty Fine” című dalokig. Quentin Harrison zenekritikus szerint az első kettő az amerikai esztétikából merít, az electro-funk, az R&B és a hiphop elemeit csatornázva. Jack Smith, a BBC Music munkatársa a „Mighty Fine”-t a P‑Funk stílusához hasonlította. A lemez eurodisco irányba fejlődik a „sötét és nyers” hangzású „I Begin to Wonder”-ben és annak „álomszerűbb” párjában, a „Come and Get It”-ben. Másutt a „For the Record” és a „Don't Wanna Lose This Feeling” tiszta popdalok.
Minogue inspirációt merített azokból az előadókból is, akiket fiatalkorában hallgatott, köztük Madonna, Scritti Politti és Kraftwerk műveiből. Az album több mintát is felhasznál: a „Mighty Fine” az 1980-as Tom Browne-dalt, a „Thighs High (Grip Your Hips and Move)”-ot mintázza, míg a Prince-hatású „Push” az 1983-as „White Horse” című Laid Back-felvételből kölcsönöz elemeket. Ahogy a mashupok egyre népszerűbbé váltak a 2000-es évek elején, az „I Begin to Wonder” és a „Don't Wanna Lose This Feeling” promóciós célokra kibővített változatot kaptak: előbbit a Dead or Alive 1984-es „You Spin Me Round (Like a Record)” című dalával, utóbbit pedig Madonna 1985-ös „Into the Groove” című slágerével keverték össze.
Az album dalszövegei a romantika és a szexualitás témái körül forognak. A „Put the Needle on It” tele van kétértelmű utalásokkal, míg a „Vibe On” a vibrátorokról szól; állítólag egy belső poénként született az 1997-es Intim részek című film alapján, amelyben egy nő egy hangszóróra ül rá, két lába közé fogva azt. A kritikusok szerint Minogue „kacér” és „piszkos” perszónát kölcsönöz az albumnak; John Lucas az AllMusic oldalán úgy fogalmazott, hogy „szexuálisan fűtött, de okos és kissé távolságtartó”. Alexis Kirke a MusicOMH kritikájában Minogue-ot nővére, Kylie „sötét” ellentétpárjaként értelmezte: „Ahogy van egy Dark Willow a Buffy-ban, egy Dark Phoenix az X-Menben – úgy létezik egy 'Dark Kylie' is. A Dark Kylie sokkal inkább éjszakai, erotikus energiát sugároz, mint maga Kylie.” Kirke és Smith egyaránt „erőteljesnek” nevezték Minogue vokálját, amelyet Minogue a Notre-Dame de Paris musicalben szerzett tapasztalatainak tulajdonít.
Megjelenések és borítóváltozatok Az album 2003. március 17-én jelent meg az Egyesült Királyságban és Európában. A kiadást minden területen a London Records kezelte, kivéve az Egyesült Államokat, ahol 2003. október 7-én az Ultra Records gondozásában látott napvilágot. A Neon Nights volt Minogue első olyan albuma, amelyet 1991 óta – a Love and Kisses óta – az amerikai piacra is engedélyeztek. 2003-ban Ausztráliában egy hivatalos „bootleg” kiadás is elérhetővé vált, amelyben az „I Begin to Wonder” és a „Don't Wanna Lose This Feeling” helyett azok mash-up változatai szerepeltek; ezt a kiadást később újra megjelentették a Neon Nights 20 mellett.
A Neon Nights borítófotóját Matthew Donaldson készítette. Minimalista kompozíciójában Minogue egy fehér háttér előtt látható, a padlóról feltámaszkodva, egyik lábát kinyújtva, miközben a cipője felé nyúl: „Olyan volt, hogy ott egy fehér tábla, feküdj rá, gurulj ide-oda, és meglátjuk, mi lesz belőle. Volt benne egyfajta szabadság, és azt szerettük volna, ha úgy hat, mint egy Studio 54-es pillanatfelvétel. A fotót különösen egy kép inspirálta, amelyen Liza Minnelli a klub padlóján kúszik. Minogue szerint a laza megközelítés oka az volt, hogy ő maga félénk a kamerák előtt. Rob Copesy az Official Charts Company oldaláról „furcsán zseniálisnak” nevezte a borítót, míg Ron Slomowicz az About.com-tól a Calvin Klein stílusához hasonlította – „életszelet, mintha egy hálószobai fotós készítette volna”. A Neon Nights három különálló újrakiadást kapott. A 2007-es deluxe kiadás 33 számos dupla lemezzé bővítette az albumot. 2018 márciusában, a Neon Nights 15. évfordulójának ünneplése részeként Minogue bejelentette az album különleges újrakiadását streamingre, CD-re és – először – limitált kiadású, 180 grammos rózsaszín-kék dupla bakelitre."@danniiminogue on instagram". instagram.com. Letöltve: 2018. március 23. Míg a digitális és CD-változatok a 2007-es Deluxe Edition számlistáját követték, a színes dupla bakelit kissé módosított bónuszválogatást tartalmazott, leginkább a „Nervous” című B-oldal kihagyásával."Dannii Minogue Neon Nights : Vinyl 12" Album | HMV Store". store.hmv.com. Letöltve: 2018. március 23. A legújabb újrakiadás, a Neon Nights 20 hét CD-n több mint 100 számot vonultat fel.
Kereskedelmi sikerek A Neon Nights Minogue legsikeresebb albumkiadása lett: az Egyesült Királyságban a nyolcadik helyig jutott, az első héten 23 500 példányban kelt el, és aranylemez minősítést kapott. Ausztráliában az album kezdetben mérsékelt sikert ért el, a 25. helyig jutva az albumlistán. Azonban a 20. évfordulós újrakiadásakor új csúcsot ért el a 17. helyen – ez Minogue bármely albumának legmagasabb ausztrál chartpozíciója, felülmúlva az 1990-es debütáló album eredményét.
Az albumot jelölték a ARIA legjobb popzenei album díjára a 2003-as ARIA Music Awards gálán, amely Minogue egyetlen ARIA-jelölése mindmáig.
Kritikák
Szakmai értékelésÖsszesített pontszámokForrásPontszámAbout.com AllMusic Blender
A Neon Nights általában kedvező fogadtatásban részesült a zenei kritikusok körében. John Lucas az AllMusic oldalán úgy vélte, hogy ez „Dannii eddigi legmagabiztosabb és legelőremutatóbb kiadása”, és dicsérte az album koherenciáját, annak sokféle hatása ellenére. Hasonlóan, Jack Smith a BBC Musictól „kellemes koktélnak” nevezte, amelyben a pop kifinomultsága, a klubkultúra és a könnyű befogadhatóság keveredik.