bélyegkép|270px|Fiatal felnőtt az influenza elleni védőoltás beadási helyét mutatja egy gyógyszertárban (illusztráció). bélyegkép|270px|Ha egy fertőző betegség ellen elég magas az átoltottság, a vírus terjedése a fogékonyak felé is akadályozottá válik – ezt nevezzük nyájimmunitásnak.
A védőoltás, vagy idegen szóval vakcina olyan gyógyszerkészítmény, amely antigéneket juttat a szervezetbe. Célja, hogy specifikus immunválaszt és tartós védettséget váltson ki egy adott fertőző betegség ellen. A védőoltások beadása (vakcináció) az egyéni védelem mellett közösségi szinten is csökkenti a kórokozók keringését; megfelelően magas átoltottság esetén kialakulhat a populációs szintű védelem (nyájimmunitás).
A védőoltások a közegészségügy alapvető eszközei, jelentősen visszaszorítottak vagy megszüntettek több, korábban súlyos járványokat okozó betegséget. Az országok oltási rendet (naptárt) alkalmaznak, amelyben kötelezően vagy ajánlottan adandó oltások szerepelnek.
Fogalom és hatásmechanizmus A vakcina antigénje(i) az adaptív immunrendszert aktiválják. A humorális válasz során ellenanyagok termelődnek, míg a sejtes válaszban T-sejtek vesznek részt. Az ismételt antigén-találkozás gyorsabb és erősebb reakciót vált ki az immunológiai memória miatt. A védettség hossza oltástípustól, az antigén természetétől és az egyéni immunválasztól függ; egyes vakcinákhoz emlékeztető dózisok szükségesek.
Immunizáció típusai Aktív immunizáció: antigén beadásával a szervezet maga alakít ki védettséget (oltások többsége). Passzív immunizáció: kész, specifikus immunglobulin (IgG) adása (pl. expozíció utáni profilaxisnál vagy immunhiányban). A védelem azonnali, de átmeneti.
Vakcinák fő típusai Élő, gyengített (attenuált) Legyengített, szaporodásra képes, de betegséget rendszerint nem okozó törzsek. Példák: MMR (morbilli–mumpsz–rubeola), varicella.
Inaktivált (elölt) kórokozó A kórokozó szaporodásképtelen; rendszerint több adag + emlékeztető szükséges. Példák: inaktivált influenza-vakcina, IPV (inaktivált poliovírus).
Toxoid (anatoxin) Kémiailag ártalmatlanított exotoxin vált ki védelmet toxintermelő baktériumok ellen. Példák: diftéria, tetanusz.
Alegység (subunit), rekombináns, VLP A kórokozó meghatározott antigénjei. Példák: hepatitis B rekombináns felszíni antigén, HPV-VLP.
Konjugált poliszacharid A bakteriális tokpoliszacharid fehérjéhez konjugálva T-sejt-dependens immunválaszt ad csecsemőkben is. Példák: Hib, pneumococcus, meningococcus.
Vektorvakcina Replikáló vagy replikációképtelen vírusvektor juttatja be a célt antigénjét (pl. adenovírus-alapú készítmények).
Nukleinsav-vakcinák mRNS (lipidnanorészecskében) vagy ritkábban DNS. Klinikai alkalmazásukra több példa ismert.
Történeti áttekintés A varioláció Ázsiában már az ókorban ismert volt. A modern oltások korszaka Edward Jenner 1796-os kísérletével indult, aki a tehénhimlő alkalmazásával védelmet mutatott ki a fekete himlő ellen. A 19–20. században Louis Pasteur és követői kidolgozták a gyártás és attenuálás elveit. A 20. század második felében tömeges programokkal a fekete himlő eradikációja megvalósult. A poliomyelitis felszámolása világszinten előrehaladott.
Oltások hatásossága A vakcináció csökkenti a megbetegedések, szövődmények és halálozás számát, mérsékli az egészségügyi terhelést és a gazdasági károkat. Megfelelő átoltottsági szint mellett kialakul a nyájimmunitás, ami a be nem oltható személyeket is részben védi.lásd:
Adjuvánsok és segédanyagok A többnyire inaktivált vagy alegységvakcinák immunogenitását adjuvánsok (pl. alumíniumsók) fokozzák. Egyéb segédanyagok stabilitást és eltarthatóságot biztosítanak.
Hideglánc A vakcinák többsége hőérzékeny; a hideglánc 2–8 °C közötti, megszakításmentes tárolást és szállítást jelent.
Biztonság Oltást követő nemkívánatos események (OKNE) előfordulhatnak: Gyakori, enyhe reakciók: fájdalom, bőrpír, duzzanat az oltás helyén; átmeneti láz, fáradtság, fejfájás. Ritka/súlyos események: pl. anafilaxia.
A gyanús eseteket ki kell vizsgálni és jelenteni kell. A kockázat-haszon arányt folyamatosan monitorozzák.
Kontraindikációk Általános Lázas, súlyos fertőzés; igazolt túlérzékenység a vakcina valamely összetevőjére; korábbi súlyos oltási reakció. Terhességben élő, attenuált oltás általában ellenjavallt.
Nem kontraindikáció Enyhe felső légúti infekció láz nélkül; stabil krónikus betegség; koraszülöttség; atópiás kórképek.
Immunszupprimáltak Élő vakcina gyakran ellenjavallt, inaktivált adható. Aspleniában a pneumococcus/meningococcus/Hib konjugált oltások kiemelten fontosak.
Magyarországi gyakorlat Magyarországon az oltási rend kötelező és ajánlott oltások körét és ütemezését szabályozza. Léteznek folyamatos és kampányoltások; egyes oltások speciális expozícióhoz, munkakörhöz vagy külföldi utazáshoz kötöttek.
Utazás-egészségügy Nemzetközi utazás esetén egyes oltások kötelezőek vagy ajánlottak (pl. sárgaláz, hepatitis A, tífusz, meningococcus bizonyos térségekben).
Költséghatékonyság A védőoltások a legköltséghatékonyabb közegészségügyi beavatkozások közé tartoznak.
Nemzetközi programok A WHO 1974-ben indította az Expanded Programme on Immunization (EPI) programot, amely világszerte növelte az átoltottságot.
Tévhitek A védőoltások és autizmus közötti kapcsolatot vizsgálatok nem igazolták; a korai, idézett 1998-as közleményt visszavonták tudományos és etikai okokból. A tiomerzál a legtöbb gyermekkori kötelező oltásból kivezetésre került; a vakcinák összetevőinek biztonságosságát folyamatosan monitorozzák.
Gyártás A vakcinagyártás szigorú GMP-követelményekhez kötött. Klinikai fejlesztésük fázisokban zajlik; engedélyezés után is működik a farmakovigilancia.
Jegyzetek
Források
Kapcsolódó szócikkek Immunrendszer Nyájimmunitás Oltásellenesség Edward Jenner Louis Pasteur Védőoltás nemzetközi utazóknak (Wikikönyvek) Útipatika (Wikikönyvek)
Kategória:Védőoltások Kategória:Immunológia Kategória:Epidemiológia