Jean Froissart (), (1337 körül – 1404 körül) középkori francia történetíró. Fő művében, a franciául írt Krónikában elsősorban a százéves háború előzményeit és főbb eseményeit ismerteti. Másik ránk maradt műve a Krónika III. kötetében is emlegetett Méliador című dalgyűjtemény, melybe az általa szerzett, virelai-nak nevezett refrénes táncdalokat gyűjtötte össze.

Élete

Életéről viszonylag keveset tudunk. Ő maga így vall magáról, és műve írásainak fázisairól:

Apja címerfestő volt, maga pedig kereskedői pályára lépett. 24 évesen klerikus lett, és IV. Károly német-római császár ajánlólevelének köszönhetően Hainut-i Filippának, III. Eduárd angol király feleségének lett udvari költője és udvari történetírója 1361 és 1369 között. Támogatói közül kiemelkedik még Enguerrand de Coucy gróf, akiről alapos és szimpatikus leírást ad művében.

Sokat utazott, bejárta Angliát, Skóciát, Wales-t, Flandriát és Hispániát, hogy forrásokat gyűjtsön készülő történeti művéhez. Részt vett Milánóban Gian Galeazzo Visconti esküvőjén, ahol talán találkozott az esküvőn részt vevő Chaucerrel és Petrarcával, erre azonban nincs bizonyíték.Barbara Tuchmann: Távoli tükör 239. old. Európa, Budapest, 1987. · Fordította: Benedek András

Filippa halála és Krónikája első könyvének publikálása után Brabant hercegnője, Johanna pártfogását élvezte. Művének elismeréseként kegydíjakat kapott, többek között Chimay kanonokságát, illetve Estinnes falu birtokát, melyekből finanszírozni tudta utazásait és forrásgyűjtését további munkájához. 1395-ben visszatért Angliába, ahol azonban elkeserítette a lovagság hanyatlása.

Valószínűleg Chimay-ben, a St. Monegunda templomban van eltemetve.

Krónikája

Szemlélete

Művét több részletben, és Gui de Chatillon, Blois grófja kérésére írta meg. Legfontosabb forrása Jean Le Bel, a liege-i Szent Lambert kanonokának Igaz története volt, melyből helyenként szó szerint másol. Célja annak bemutatása, miképp és mely okból tört ki a háborúskodás Franciaország és Anglia királya között: „A célból, hogy a franciaországi és angliai háborúkban született vitéz fegyvertények méltó módon megörökíttessenek az emberi emlékezet számára, hogy a jók példát meríthessenek belőlük, nekikezdek írásba foglalni őket”.Froissart, 11. old, (idézi Breisach 157. old.).

Véleménye szerint a háború oka az volt, hogy III. Edward igényt támasztott a francia trónra. Szép Fülöpnek ugyanis három fia és egy lánya volt. A fiúk mind Franciaország királyai lettek, de utód nélkül haltak meg – Fülöp egyetlen leányának pedig Edward a fia. Franciaország 12 pairje azonban a Lex Salicára hivatkozva figyelmen kívül hagyta a leányági öröklést, és a trónt Valois Fülöpnek adták.

Ebből is látható módon, Froissart történetírói munkássága magán viseli a burgundi udvarban akkor újra felvirágzó lovagi szemléletet: teljesen figyelmen kívül hagyja, vagy elítéli a társadalmi változásokat, melyek a Százéves Háborúban végbementek. Elítéli a paraszti és városi mozgalmakat, John Ballt csak bolond kenti papként emlegeti. Az 1358-as Jacquerie kapcsán arról ír, hogy a parasztok azt hangoztatták, hogy „uraik hasonlóságára formált emberek, mégis állatokként kezelik őket. Ebből ők nem kérnek, nem szenvedhetik tovább, egyenlőek akarnak lenni.” Froissart 139 (idézi Breisach 158. old.) és „Ha az Isten nem akadályozza meg, a gazság úgy elharapózik, hogy a bandák mind elpusztították volna a nemes vitézeket, utána a szentegyházat és minden gazdag embert a világban.” Froissart 71. old (idézi Breisach 158. old)

A Krónika szerkezete A mű négy könyvből áll:

I. könyv: 1322–1377 közötti évek eseményei II. könyv: 1376–1385 közötti évek eseményei III. könyv: 1386-1388 évek eseményei IV. könyv: 1389–1400 évek eseményei

Ismertebb epizódok

Calas-i polgárok

A legismertebb, és a szépirodalomban (pl. Georg Kaiser), az esszéirodalomban, a komolyzenében valamint a képzőművészetben gyakran feldolgozott epizód a calais-i polgárok oltalomkérése volt, akik darócruhába öltözve, nyakukban kötéllel kiszolgáltatták magukat a várost ostromló III. Edward kénye-kedvének, csak hogy az megkímélje városukat. A király a terhes feleségére való tekintettel mind a várost, mind az önfeláldozó polgárokat megkímélte. Bár a polgárok tettét az önfeláldozás szép példájaként emlegették századokon át, Hahner Péter véleménye szerint azonban a kötéllel a nyakban való megjelenés tulajdonképpen egyfajta engesztelő rítus volt a középkori gondolkodásban, mellyel a király megsértett méltóságának adtak elégtételt. A polgárok ezért nem kockáztattak semmit, mivel ilyenkor az volt a szokás, hogy a sértett fél kegyet gyakorolt. A történet szerepeltetése nyilvánvalóan azt a célt szolgálta, hogy Edward, Froissart patrónusának férje kedvező színben legyen feltüntetve.

II. János király halála Szintén ismert epizód IV. Károly német-római császár apjának II. (Vak) János cseh királynak a halála. A király lovagi erényekhez ragaszkodván részt kívánt venni szövetségese, a francia király oldalán az angolok ellen vívott 1346-os crécyi csatában. Vaksága miatt hűséges lovagjaihoz kötöztette magát és így vágtatott a biztos halálba.

Ágyúk alkalmazása a Százéves háborúban

Utóélete Froissart történeti művét Enguerrand de Monstrelet folytatta 1440-ig. Művét felhasználta Jean de Wavrin is. A Krónika több mint 100 miniatúrát tartalmaz. A legdíszesebb kiadású Krónika a flamand Louis van Gruuthuse tulajdona volt, aki 1470 körül készíttette el a Krónikáját. Az egyik legismertebb illusztrátor Loiset Lyedet volt. Latinra franciából Johannes Sleidanus fordította.

Mivel alapos megfigyelő volt, ezért írásai forrásul szolgálnak a modern történettudomány számára. Felhasználta művét Johan Huizinga a Középkor alkonya, illetve Barbara Tuchman Távoli tükör című történelmi tablóik megírása során.

Krónikája magyarul Froissart krónikája; vál., utószó, jegyz. Kulcsár Zsuzsanna, ford. Hap Béla, Szeredi Anna; Gondolat, Bp., 1971; 406 p.

Froissart Online Froissart Krónikája franciául http://users.skynet.be/antoine.mechelynck/chroniq/froiss/F0.htm Froissart Krónikája magyarul: https://www.scribd.com/document/648417921/Froissart-kronikaja

Jegyzetek

Források

Ernst Breisach: Historiográfia. Budapest, Osiris, 2004 Georges Duby: Franciaország története I. (Szerk.) Budapest, Osiris, 2005, Froissart krónikája. Ford. Hap Béla és Szeredi Anna. Budapest, Gondolat Kiadó, 1971 Barbara Tuchmann: Távoli tükör. Európa, Budapest, 1987. · Fordította: Benedek András Hahner Péter: Újabb 100 történelmi tévhit. Animus Kiadó, 2011 Pallas Nagylexikona: online http://www.mult-kor.hu/cikk.php?id=19203

Kapcsolódó szócikkek Calais ostroma

Kategória:Középkori történetírók Kategória:Francia történetírók Kategória:Az 1330-as években született személyek Kategória:Az 1400-as években elhunyt személyek