right|thumb|230px|Római genius szobra. A latin genius szó a gignere 'nemzeni, szülni' igéből származik, eredeti etimológiai jelentése a férfi szexuális nemzőképességére utal. A latin nyelvben a nemzetség megjelölésére a gens szó használatos, a nemzetségtagokat gentilesnek nevezzük. right|thumb|230px|A Gutkeled nemzetség címere
A nemzetség vagy más népeknél gyakran klán általában férfiágú leszármazáson alapuló, rokonsági, vagy más összetartozási viszonyt tartalmazó társadalmi csoport. Ezalatt a köznyelvben elsősorban egy ősatyától – ami lehet fiktív, például egy állat is –, a nemzetség alapítójától származó, a történeti múltban szereplő jeles és nagyszámú rokon családok összességét értjük, ami így gyakran fiktív leszármazást jelent, aktuális politikai céllal. Csak konkrétan lehet az egyes társadalmak egyes korairól megmondani, hogy a leszármazás fiktív, vagy valóságos. A nemzetség őse gyakran egy totemállat, mint a honfoglaló magyaroknál és más sztyeppei népeknél is. Az államalapítás utáni magyar (nemesi) nemzetségek viszont az államalapításkori vagy az azt követő jogalapot biztosító birtokosról nevezték magukat. A magyar történelemben a szakirodalom sem tesz sajnos különbséget szóhasználatában az államalapítás előtti sztyeppei nemzetség, illetve az államalapítás utáni földbirtokos nemzetség között. Az államalapítás után az előbbi nyomait a vármegyerendszer viseli, az utóbbiba belépett viszont sok külföldi vendég/jövevény nemzetség egészen a 13. század elejéig.
A római gens
A latin nyelvben a nemzetség megjelölésére a gens szó használatos, a nemzetségtagokat gentilesnek nevezzük. A rómaiak a közös nemzetségbe tartozást a közös ős tudatához társították. Az archaikus időben a nemzetség igen fontos szerepet játszott a társadalmi életben. Talán a gens kollektívan bírta a nemzetségi földeket (pagus), és a nemzetségbe tartozó családok csupán ingó vagyonnal rendelkeztek. Ezt a feltevést alátámasztani látszik, hogy a Tizenkét táblás törvények egyik rendelete szerint, ha egy család magva szakad abban az esetben a magvaszakadt család birtoka visszaszáll a nemzetségre. A nemzetség biztosan szakrális közösséget is alkotott, továbbá törvénykezési joga volt a nemzetségtagok felett. A római nemzetség mindazonáltal valószínűleg nem olyan régi, mint a rómaiak gondolták. Eleinte csak a patriciusok tömörültek nemzetségekbe, a plebeiusok később alakították meg a magukéit.
A germán sippe A Sippe a germán nemzetségek megnevezése volt, mely a germán társadalom legfontosabb szervezeti egységét jelölte. A Nyugat-római Birodalmat fenyegető germánok militáns törzsi közösségben éltek, így egyértelmű, hogy a katonai feladatok fontos szerepet játszottak a nemzetség életében, teljes jogú nemzetségtagok a harcképes férfiak voltak. A nemzetségek századokat alkottak, melyek katonai egységként funkcionáltak, akár a római centuriák.
A honfoglaló magyar nemzetségek A kultikus közös ős alapján – és részben vérségi alapon – összetartozó nemzetségek nagycsaládokra, azok családokra tagolódtak. A nagycsaládok voltak a legnagyobb biztosan valódi vérségi egységek, amelyek vagyonközösséget alkottak, a föld pedig a nemzetség kezelésében volt. A nemzetség élén a nemzetségfő, a bő állt, nevének etimológiája a török bég, bej méltóságnévével azonos, ami a török népeknél eredetileg szintén nemzetségfőt jelentett.
A hagyomány szerint a honfoglalás idején a magyar nemzetségek száma 108 volt. Bár a szám elképzelhető, de nem bizonyítható, egyes vélemények szerint a száz mint sok és még nyolc a jelentése. Utóbbi a hét magyar és az egyesített kabar törzset jelenti. Elképzelhető ugyanakkor, hogy a nemzetségek számához közelebb jár a későbbi vármegyék száma, miután a későbbi ispánok a korábbi nemzetségfők váraiba ültek bele és vették át igazgatási funkcióikat. Ugyanakkor a honfoglalás utáni bel- és külháborúkban számolni lehet nemzetségek megszűnésével, akik elvéreztek a harcokban. Így a 108 akár reális szám is lehet, ha annak fele megszűnt a kalandozások (pl. augsburgi csata) vagy a belháborúk (Koppány, Ajtony stb.) során.
Ekkor a teljes szabad népesség beletartozott a nemzetségi szervezetbe, bár a vagyon igazi haszonélvezői ekkor is a nagycsaládfők és a nemzetségfők voltak.
I. István államszervezetében Az István király korabeli birtokrendezés vált a későbbi birtokviszonyok alapjává. Kálmán 1100 körüli törvényei megkülönböztetik Szent István adományát – nyilván beleértve a még régebbi saját birtokot – a későbbi királyok adományától. Az utóbbit – ezt nevezték később „adománybirtoknak” – csak a fiak és testvérek, valamint a testvérek fiai örökölhették, egyébként visszaszálltak a királyra, míg az előbbieket – ezt nevezték később „nemzetségi birtoknak” – a szélesebb rokonság, a nemzetség is. Ezen jogi viszonyok miatt nevezték magukat az úri nemzetségek az István korabeli – vagy későbbi bevándorló esetén a későbbi – birtokosról, s nem az eredeti nemzetségfőről vagy törzsfőről, akitől a nemzetség valójában eredt.
vezéri eredetű nemzetségek (például Tétény, Szabolcs) régi nemzetségfői nemzetségek (például Farkas-Agmánd, amelyik a totemisztikus ős Farkas-Apára vezette vissza magát) egyéb magyar nemzetségek vendég nemzetségek (például Hont-Pázmány)
Ebből a szervezetből már kimaradtak azok, akiknek az őse nem részesült birtokadományban. A nemzetség az Árpád-korban a köz- és magánjogi rendelkezés alapja volt. Azonos nemzetségi szervezet figyelhető meg a nemességnél, a várjobbágyoknál és az udvarnokispánoknál.
A leszármazás feltüntetésére szolgálnak az úgynevezett leszármazó-táblák, nemzedékrendek és családfák.
Ismert magyar nemzetségek honfoglalástól a XV. századig Aba nemzetség – Aba Sámuel utódai (Újvár vármegye előzménye) Adorján nemzetség Ajka nemzetség (Heiko) (Veszprém vármegyében birtokos) (Heiko, Gizellával érkezett lovag) Ajtony nemzetség Ákos nemzetség Apor nemzetség (eredetileg főleg Tolna megyében birtokos) (Apor, Taksony fejedelem hadvezére) Atyusz nemzetség Baksa nemzetség Balog nemzetség Balogsemjén nemzetség Bána nemzetség Báncsa nemzetség Baracska nemzetség Barocs (Veszprém vármegye) Bár–Kalán nemzetség (Bor–Kalán, Bárkalán) (Csongrád vármegye előzménye) Becsegergely nemzetség (Becsegregor) Borsa nemzetség (Borsi) Becse (Beche) Bél nemzetség - Ug Bogátradvány nemzetség Boszlig Bő nemzetség (Somogy vármegye) (Tonuzoba egyik nemzetsége) Bogomér Bóza Bucska (Abaúj vármegye és Szlavónia) Budmer (Baranya és Sopron vármegye) Csabi (várjobbágy nemzetség) Csák nemzetség (Fejér vármegye előzménye) Csanád nemzetség Csemely nemzetség Csolt nemzetség (Békés vármegye előzménye) Csór nemzetség (besenyő törzsnév, török méltóságnévből) Csupor nemzetség Divék - Rátót Dobra (várjobbágy nemzetség) Dorozsma nemzetség Farkasagmánd nemzetség (Agmánd, Farkasogmánd) (régi nemzetségfői nemzetség) Gatal Geregye nemzetség (várjobbágy nemzetség) Gúg Gutkeled nemzetség (német lovagok nemzetsége) Győr nemzetség Gyovád Hahót nemzetség - Búzád (Zala vármegye) Haraszt Héder nemzetség Herény (várjobbágy nemzetség) (Vas vármegye) Hermány nemzetség Hodos Hontpázmány (Hont–Pázmány) (Hont és Pázmány lovag leszármazottai) Igmánd nemzetség (Wigman) (Komárom megyében birtokos) (Wigman, Gizellával érkezett egyfalus hospes) Ják nemzetség Jákó nemzetség Jenő nemzetség (várjobbágy nemzetség, magyar törzsnévből) Kacsics nemzetség Kál nemzetség – Bulcsú harka apja Kál harka utódai Kán nemzetség Kaplon nemzetség (Szatmár vármegye előzménye) Kartal nemzetség – Kurszán fejedelem utódai Káta nemzetség Kér nemzetség (várjobbágy nemzetség, magyar törzsnévből) Kolcs nemzetség Koppán nemzetség (Koppány, Katapán) (Komárom megye előzménye) Kökényes-Radnót nemzetség Kürt nemzetség (várjobbágy nemzetség, magyar törzsnévből) Lád - Vérbulcsú Lipovnok - Koros, Berencs Lója nemzetségLója nemzetség. Radixforum.com Lőrinte (Veszprém vármegye) Ludány Maglód nemzetség Magyar nemzetség (várjobbágy nemzetség, magyar törzsnévből) (Pozsony vármegye) Megyes Meyz Mezőpilis nemzetség Miskolc-Bés nemzetség (Bars vármegye előzménye) Monoszló nemzetség Nádasd nemzetség (Vas vármegyében birtokos) Németi Osl nemzetség (Osli) (Sopron vármegyében birtokos) (lehet, hogy Súr leszármazottai) Otrokos (várjobbágy nemzetség) (Gömör vármegye) Örkény nemzetség (Tonuzoba egyik nemzetsége) Örsúr nemzetség (Borsod vármegye előzménye) Pápa nemzetség Péc nemzetség Pok nemzetség Pöse Rád nemzetség (Vecellin lovag leszármazottai) Rátót nemzetség (a Kálmán szicíliai feleségével érkezett Olivér és Rátót lovag leszármazottai) Rosd nemzetség Salamon nemzetség Sártvány(vecse) Smaragd Szák nemzetség Szalók nemzetség (Veszprém vármegyében birtokos) (Ősbő nemzetsége vagy Tonuzoba egyik nemzetsége) Szemere nemzetség (Huba vezér nemzetsége) Szentemágócs nemzetség Szil - Kalocsa Szolnok nemzetség Tátika nemzetség Tátony nemzetség Tét Tétény nemzetség Tibold nemzetség Tomaj nemzetség (Tonuzoba egyik nemzetsége) Turul nemzetség Türje nemzetség (Zala vármegyében birtokos) Túroly Tyukod Vérbulcsú nemzetség (Zala vármegye előzménye) Vojk Záh nemzetség Zoárd nemzetség Zsadány Zsombor nemzetség
Horvát nemzetségek Tamás spalatói főesperes a Historia Salonitana című művének függelékében ír arról, hogy 1102-ben 12 horvát nemzetség kötött egyezséget Kálmán királlyal, az úgynevezett Pacta conventát. Idővel kiderült, hogy az egyezmény szövege később keletkezett, sőt a benne szereplő nemzetségek egy része sem létezett még 1102-ben, a többi viszont hiteles információnak tűnik. Bár nem tudjuk, hogyan keletkeztek pontosan ezek a nemzetségek, a 12. század elején a magyarhoz hasonlóan a horvátok is még nemzetségi kötelékekben éltek, a nemzetségeket pedig vérrokonság fűzte össze. A horvát nemzetségek ezután a magyar nemzetségekkel párhuzamosan bomlottak családokra a 13–14. században. Az említett 12 nemzetség a következő:
Ćudomirić nemzetség Gusić nemzetség Jamometić nemzetség Kačić nemzetség Karinjan-Lapčan nemzetség Kukar nemzetség Lasničić nemzetség Mogorović nemzetség Poletčić nemzetség Snačić nemzetség vagy Svačić nemzetség Šubić nemzetség – belőle származott a Zrínyi család Tugomirić nemzetség
A leghatalmasabb nemzetségek a 13. század végére a magyarországihoz hasonló tartományúri hatalomra tettek szert, a többiek az ő befolyásuk alá kerültek.
Nemzetségi bosszú Azon társadalmakban, ahol a nemzetségi szervezet erős volt és a központi végrehajtó hatalom nem volt képes az igazságszolgáltatás teljes felügyeletére, ott szükségszerűen megjelent az önszervező jogérvényesítés, melynek egyik formája a nemzetségi bosszú volt. Ebben az esetben a nemzetség bármely tagját ért sérelemért az egész nemzetség kollektíven vehetett elégtételt a sérelmet okozó nemzetség bármely tagjától.
Jegyzetek
Források Györffy György: István király és műve, 1977,
Kategória:Szociológiai fogalmak
Kategória:Genealógia