A csárda a településen kívül, azok határában, a pusztákon, főként az Alföldön, a jelentősebb vásáros helyekre vezető utak mentén álló vendéglők és kocsmák hagyományos neve Magyarországon. A megnevezés ma is használatos különösen szabadon álló vendéglátóipari létesítmények vagy azok tradicionális magyaros ízvilágú ételkínálatára utalva. bélyegkép|300x300px|Strelisky Lipót - Csárda 1890-ben
A szó eredete Csárda szavunk szerb-horvát közvetítésű jövevényszó, amelynek végső forrása a perzsák čãrtãk ’négy oszlopon álló erkély’, ’négyszögletes szoba’ jelentésű szava. Eredetileg többféle építményt jelölt nyelvünkben is az átadó, közvetítő nyelvekhez hasonlóan. Elterjedésében, jelentésfejlődésében szerepe volt az oszmán-török előrenyomulásnak. Jelölte a török határon levő katonai, magas figyelőállomásokat, de volt szín, eresz, gazdasági épület, kukoricagóré jelentése is. Használatos volt a fahajókra épített bódék és a halászok gyékényből készített hajlékának, sátrának megjelölésére is. A moldvai magyar, csángó nyelvjárásból cserdák alakja is előfordult pitvar jelentéssel, ami talán a románoknál kimutatható tornác, folyosó jelentésfejlődés hatását mutatja. A magyar nyelvbe bizonyosan kunyhó, kalyiba, bódé jelentéstartalommal került át.Magyar néprajzi lexikon Története Csárda szavunkra 1755-től van adat. A csárdák eredetileg olyan helyeken álltak, ahol a pandúrok, rendőrök és a közigazgatás nehezen ellenőrizhették ezeket. A csárdákhoz sok romantikus, főleg betyárokkal kapcsolatos történet kapcsolódik. Rendszerint volt kocsiszínjük, szekérállásuk is a kocsik, szekerek számára és itt a lovak is pihenhettek. Lehetett saját birtoklású és bérelt. A tulajdonosok voltak a csárdások.
Nevezetes csárdák
Hortobágyi Nagycsárda a Hortobágyon, Kadarcs csárda a Kadarcs folyó mellett, Kondorosi csárda, Halápi Csárda, Debrecen mellett, Pintes csárda, Hordócska csárda, Császár csárda, Kétszerkovács csárda, Kelemen csárda, Törik-szakad csárda Buj határában, Becsali csárda Alsópáhokon, Nyakvágó csárda Kunszentmiklóson, Kígyósi csárda Fülöpszálláson, Falkafogyasztó csárda Kiskunhalason, Aligvárdi csárda Baján, Határ csárda Veszprém és Zala megye egykori határán, Balatonalmádi és Káptalanfüred között, Billege csárda Tapolca határában, Utóbbi emlékét egy Tapolca környékén gyűjtött régi népi mondás is megőrizte: „Ésülledt, mint a billegei csárda”. [Utalás arra, hogy az egykor a keszthelyi országútra néző épületnek még a falait is lebontották, helyét is fölszántották.]Magyar Nyelv – 9. évfolyam – 1913. Népnyelv/2., 91-92. oldal. Online hozzáférés: 2025. február 28. Gyöngyösi csárda Hévíz közelében, Zöldhalmi csárda Orgovány mellett, Fakilincses csárda Szankon, Pipagyújtó csárda Bócsán, Hajlati csárda Vezseny mellett, Meggyes csárda Tiszafüred határában, Ágota csárda Karcag és Nádudvar között, Gugyori csárda Nagygyanté mellett, Kabai csárda Túrkeve határában, Gyilkos csárda Hajdúböszörmény határában, Látóképi csárda Debrecen határában, Putri csárda Túrkeve határában, Vadas csárda Hajdúhadház határában, Kutyakaparó csárda Kecskemét közelében, Horváth Gáspár csárda Zalaegerszeg közelében, Kaáli csárda Kál határában, Paprika csárda Zamárdiban
Jegyzetek
Irodalom Ballai Károly: Magyar kocsmák és fogadók a XIII–XVIII. században (Budapest, 1927) Szűcs Sándor: A régi Sárrét világa (Budapest, 1942) Ballai Károly: A magyar vendéglátóipar története I. A honfoglalás századától az 1848–49. szabadságharcig (Budapest, 1943) Szűcs Sándor: Pusztai szabadok. Rajzok a régi Alföld életéből (Budapest, 1957) Nagy Czirok László: Pásztorélet a Kiskunságon (Budapest, 1959) Szentesi Zöldi László: Az alföldi csárda; Legendák Földje Alapítvány, Budapest, 2014 Gencsi Zoltán: Csárdakönyv; Önkormányzat, Balmazújváros, 2019
Források Magyar néprajzi lexikon
Kategória:Építészet Kategória:Vendéglátás Kategória:Vendéglátóhelyek Kategória:Gasztronómia Kategória:Néprajz