balra|300px|bélyegkép|A Zsiráf csillagkép
A Zsiráf (latin: Camelopardalis) egy csillagkép, közel az Északi Pólushoz. Nagy kiterjedése ellenére nem feltűnő. Másik ismert neve: Camelopardus.
Története, mitológia
A csillagképet 1613-ban vezette be Petrus Plancius. A görögök egy teve fejű foltos leopárdnak nézték ezt a konstellációt. Jakob Bartsch vagy Jakobus Batrschius (1600-1633) 1624-ben az Usus astronomicus planisphaerium Argentinae című művében Zsiráfnak nevezte el, és így nevezzük ma is.
Látnivalók Csillagok Alfa Camelopardalis: 4m3 magnitúdós, kékesfehér színű szuperóriás csillag, mintegy 6000 fényév távolságra a Földtől Béta Camelopardalis: a csillagkép legfényesebb tagja, 4m-s, sárga szuperóriás. Tőle távol van egy 9m-s társa, amely már látcsővel is észlelhető 32 Camelopardalis vagy Struve 1964, illetve Σ 1964: kis távcső segítségével megfigyelhető, ötöd- és hatodrendű csillagpár T Camelopardalis: Mira típusú változócsillag
Mélyég-objektumok IC 342 spirálgalaxis NGC 1502: 15 csillagból álló, látcsővel is megfigyelhető nyílthalmaz, melynek a közepén kis nyílású teleszkóppal két kettőscsillag fedezhető fel, az egyik pár hatod-, a másik pedig kilencedrendű. NGC 2403 spirálgalaxis
bélyegkép|balra|320px
Források Ian Ridpath - Wil Tirion: Égi kalauz, Gondolat Kiadó, Budapest, 1991, Ian Ridpath: Bolygók és csillagok, Panemex Kft. és Grafo Kft, 1999, Kevin Tildsley: Az éjszakai égbolt, Grafo Könyvkiadó és Terjesztő Kft, Budapest, 2006,
Fordítás
Kategória:Csillagképek