A The Beatles, melyet gyakran Fehér Albumnak (The White Album) neveznek egyszínű fehér borítója miatt, a The Beatles együttes 1968. november 22-én megjelent egyetlen eredeti dupla albuma.
1997-ben a Fehér Album a HMV, a Channel 4, a The Guardian és a Classic FM rendezte 'Music of the Millennium' szavazáson a tizedik lett. 1998-ban a Q magazin olvasói a 17., 2003-ban a VH1 nézői a 11. helyre juttatták. Szintén 2003-ban a Rolling Stone Minden idők 500 legjobb albumának listáján a 10. helyet szerezte meg. Szerepel az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvben.
Az USA-ban a Fehér Album a Beatles legtöbbször eladott albuma (19-szeres platinalemez), ugyanitt minden idők kilencedik legkelendőbb albuma.
A vég kezdete
Ezen a dupla albumon mind a négy zenész megmutatta egyéni dalszerzői képességeit és későbbi szólóalbumaik stílusát. A hagyományos rockdalok, mint a "Back in the USSR" (sokan a The Beach Boys "California Girls" című dalának paródiáját látják benne) mellett találhatók rajta klasszikussá vált balladák, mint az "I Will" és a "Julia" (az utóbbit John írta halott édesanyja emlékére), egyéni hangzású dalok, mint Paultól az "Ob-La-Di, Ob-La-Da" és a "Rocky Raccoon" és társadalomkritika: Georgetól a "Piggies" és Johntól a "Happiness is a Warm Gun"; itt hallható Ringo első saját dala, a "Don't Pass Me By" és a híres/hírhedt "Helter Skelter", mely ugyan az angol vidámparkok spirál alakú csúszdájáról szól, Charles Manson mégis a faji háború próféciájának vélte.
A dalok
Sok dal az albumon személyes vonatkozású; a Dear Prudence például Mia Farrow színésznő húgáról szól, aki a Beatlesszel egyidőben vett leckéket a transzcendentális meditációból az indiai Risikésben. Az album legtöbb dalát rosszul végződött indiai látogatásuk alatt írták. A Sexy Sadie című dal Maharishi Mahesh Yogiról szól, aki a meditációt tanította a zenekarnak. Eredeti címe Maharishi volt, de Lennon átírta, hogy elkerülje a pert, ugyanis a jógit többször rajtakapták, hogy zaklatja a társaság nőtagjait. A Glass Onion szintén John dala, és azokról a rajongókról (vagy nekik) szól, akik mindenféle rejtett üzenetet próbálnak kihallani a dalokból; a dal öt másik Beatles-dalra utal, melyek közül kettő, a Lady Madonna és az I am the Walrus további utalásokat tartalmaz.
Két hónapos indiai tartózkodásuk alatt csak akusztikus gitárokon tudtak komponálni. Ez időben vált szokásukká, hogy bizonyos dalokat vagy egyedül, vagy pedig csak ketten-hárman vették fel.
Yoko Ono is énekelt az albumon: a Birthday-ben Pattie Boyddal vokált, a The Continuing Story of Bungalow Bill-ben szintén vokált és egy sort egyedül, de a legnagyobb hatást Lennon Revolution 9 című konkrét zenei kísérletére gyakorolta, melynek elkészítésében ő és George Harrison is segédkezett.
A While My Guitar Gently Weeps című dalban Harrison kérésére Eric Clapton játszotta a gitárszólót.
Néhány dal, melyet a Fehér Album ülésein elpróbáltak, nem került fel az albumra. 1968. augusztus 30-án megjelent a Hey Jude/Revolution kislemez. Harrison Not Guilty című dalának több mint százszor kezdtek neki, de semmi sem lett belőle (1979-es George Harrison című szólóalbumán jelent meg átdolgozott változatban). Lennontól a What's the New Mary Jane? nem fért rá az albumra. Ezek először a The Beatles Anthologyban jelentek meg hivatalosan.
A producer George Martin volt. Ez az album volt az Apple első terméke és a Beatles egyetlen eredeti dupla albuma. Martin személy szerint nem volt elégedett az albummal, többször javasolta a Beatlesnek, hogy hagyjanak ki dalokat és két közepes album helyett adjanak ki egy igazán jót, de a Beatles elutasította javaslatát.
A monó változat
A Fehér Album volt az utolsó, melynek monó (csak Nagy-Britanniában) és sztereó változata is megjelent. A harminc dalból huszonkilencnek (a "Revolution 9" kivételével) létezik hivatalos monó változata, mely a Beatles-rajongók féltve őrzött kincsei közé tartozik.
A következő albumoknak csak néhány országban adták ki monó változatát, de ezek – a Yellow Submarine, az Abbey Road és a Let It Be – a sztereó kiadások monó levonatai voltak.
A borító
A borítót Richard Hamilton, pop-art művész tervezte, aki az előző évben egy Duchamp kiállítást rendezett a Tate Galleryben. Hamilton műve éles ellentétben állt a Sgt. Pepper színes borítójával, ugyanis ez teljesen fehér volt, a cím dombornyomással került rá, és egy matricán volt a sorozatszáma. A későbbi kiadásokon a cím szürke betűkkel szerepelt. Az első CD kiadásokon is rajta volt a sorozatszám. A későbbiekben a cím szürke vagy fekete betűkkel szerepelt.
Az album csomagolásának belső oldalán egy poszter volt, melyen dalszövegek és John Kelley 1968 őszén készült fotói voltak, melyek mára világhírűvé váltak.
Az 1970-es évek végén két kiadás (egy a Capitol, egy pedig a Parlophone kiadása) fehér bakeliten jelent meg.
Tisztelgés Az albummal párhuzamba állítható a Metallica önmagáról elnevezett fekete borítójú albuma, amit a köztudatban „The Black Album” (A fekete album) néven él.
Az album dalai 1. lemez
2. lemez
Kiadások Ország Dátum Kiadó Formátum Katalógus Nagy-Britannia 1968. november 22. Apple Records Monó dupla nagylemez PMC 7067-8 Sztereó dupla nagylemez PCS 7067-8 USA 1968. november 25. Apple, Capitol Records Sztereó dupla nagylemez SWBO 101 Új kiadás az egész világon 1987. július 20. Apple, Parlophone, EMI dupla CD CDP 7 46443-4 2 Japán 1998. március 11. Toshiba-EMI dupla CD TOCP 51119-20 Japán 2004. január 21. Toshiba-EMI TOJP 60139-40 Új kiadás az egész világon 2009. szeptember 9. Apple, Parlophone, EMI dupla CD remaster: új kiadás, az eredeti sztereó master felvételeket újradigitalizálták modern, mai digitális berendezésen.
Felvételi részletek:
"Revolution 1". Első felvételi nap: 1968. május 30. az Abbey Road 2. stúdiójában. Írta: John. Ének: John. Producer: George Martin. Hangmérnök: Geoff Emerick, Peter Brown. "Don't Pass Me By". Első felvételi nap: 1968. június 5. az Abbey Road 3. stúdiójában. Írta: Ringo. Ének: Ringo. Producer: George Martin. Hangmérnök: Geoff Emerick, Ken Scott. "Revolution 9". Első felvételi nap: 1968. június 6. az Abbey Road 2. stúdiójában. Írta: John. Producer: George Martin. Hangmérnök: Geoff Emerick. "Blackbird". Első felvételi nap: 1968. június 11. az Abbey Road 2. stúdiójában. Írta: Paul. Ének: Paul. Producer: George Martin. Hangmérnök: Geoff Emerick. "Everybody's Got Something to Hide Except Me and My Monkey". Első felvételi nap: 1968. június 26. az Abbey Road 2. stúdiójában. Írta: John. Ének: John. Producer: George Martin. Hangmérnök: Geoff Emerick, Ken Scott. "Good Night". Első felvételi nap: 1968. június 28. az Abbey Road 2. stúdiójában. Írta: John. Ének: Ringo. Producer: George Martin. Hangmérnök: Geoff Emerick, Peter Brown, Ken Scott. "Ob-La-Di, Ob-La-Da". Első felvételi nap: 1968. július 3. az Abbey Road 2. stúdiójában. Írta: Paul. Ének: Paul. Producer: George Martin. Hangmérnök: Geoff Emerick. "Cry Baby Cry". Első felvételi nap: 1968. július 15. az Abbey Road 2. stúdiójában. Írta: John. Ének: John. Producer: George Martin. Hangmérnök: Geoff Emerick, Ken Scott. "Helter Skelter". Első felvételi nap: 1968. július 18. az Abbey Road 2. stúdiójában. Írta: Paul. Ének: Paul. Producer: George Martin. Hangmérnök: Ken Scott. "Sexy Sadie". Első felvételi nap: 1968. július 19. az Abbey Road 2. stúdiójában. Írta: John. Ének: John. Producer: George Martin. Hangmérnök: Ken Scott. "While My Guitar Gently Weeps". Első felvételi nap: 1968. július 25. az Abbey Road 2. stúdiójában. Írta: George. Ének: George. Producer: George Martin. Hangmérnök: Ken Scott. "Mother Nature's Son". Első felvételi nap: 1968. augusztus 9. az Abbey Road 2. stúdiójában. Írta: Paul. Ének: Paul. Producer: George Martin. Hangmérnök: Ken Scott. "Yer Blues". Első felvételi nap: 1968. augusztus 13. az Abbey Road 2. stúdiójában. Írta: John. Ének: John. Producer: George Martin. Hangmérnök: Ken Scott. "Rocky Raccoon". Első felvételi nap: 1968. augusztus 15. az Abbey Road 2. stúdiójában. Írta: Paul. Ének: Paul. Producer: George Martin. Hangmérnök: Ken Scott. "Wild Honey Pie". Első felvételi nap: 1968. augusztus 20. az Abbey Road 2. stúdiójában. Írta: Paul. Ének: Paul. Producer: George Martin. Hangmérnök: Ken Scott. "Back in the USSR". Első felvételi nap: 1968. augusztus 22. az Abbey Road 2. stúdiójában. Írta: Paul. Ének: Paul. Producer: George Martin. Hangmérnök: Ken Scott. "Dear Prudence". Első felvételi nap: 1968. augusztus 28. a Trident Studiosban. Írta: John. Ének: John. Producer: George Martin. Hangmérnök: Barry Sheffield. "Glass Onion". Első felvételi nap: 1968. szeptember 11. az Abbey Road 2. stúdiójában. Írta: John. Ének: John. Producer: Chris Thomas, George Martin. Hangmérnök: Ken Scott. "I Will". Első felvételi nap: 1968. szeptember 16. az Abbey Road 2. stúdiójában. Írta: Paul. Ének: Paul. Producer: Chris Thomas. Hangmérnök: Ken Scott. "Birthday". Első felvételi nap: 1968. szeptember 18. az Abbey Road 2. stúdiójában. Írta: Paul. Ének: Paul és John. Producer: Chris Thomas. Hangmérnök: Ken Scott. "Piggies". Első felvételi nap: 1968. szeptember 19. az Abbey Road 1. és 2. stúdiójában. Írta: George. Ének: George. Producer: Chris Thomas, George Martin. Hangmérnök: Ken Scott. "Happiness is a Warm Gun". Első felvételi nap: 1968. szeptember 23. az Abbey Road 2. stúdiójában. Írta: John. Ének: John. Producer: Chris Thomas. Hangmérnök: Ken Scott. "Honey Pie". Első felvételi nap: 1968. október 1. a Trident Studiosban. Írta: Paul. Ének: Paul. Producer: George Martin. Hangmérnök: Barry Sheffield. "Savoy Truffle". Első felvételi nap: 1968. október 3. a Trident Studiosban. Írta: George. Ének: George. Producer: George Martin. Hangmérnök: Barry Sheffield, Ken Scott. "Martha My Dear". Első felvételi nap: 1968. október 4. a Trident Studiosban. Írta: Paul. Ének: Paul. Producer: George Martin. Hangmérnök: Barry Sheffield. "Long, Long, Long". Első felvételi nap: 1968. október 7. az Abbey Road 2. stúdiójában. Írta: George. Ének: George. Producer: George Martin. Hangmérnök: Ken Scott. "I'm so Tired". Első felvételi nap: 1968. október 8. az Abbey Road 2. stúdiójában. Írta: John. Ének: John. Producer: George Martin. Hangmérnök: Ken Scott. "The Continuing Story of Bungalow Bill". Első felvételi nap: 1968. október 8. az Abbey Road 2. stúdiójában. Írta: John. Ének: John, Yoko. Producer: George Martin. Hangmérnök: Ken Scott. "Why Don't We Do It in the Road?". Első felvételi nap: 1968. október 9. az Abbey Road 1. stúdiójában. Írta: Paul. Ének: Paul. Producer: George Martin. Hangmérnök: Ken Scott. "Julia". Első felvételi nap: 1968. október 13. az Abbey Road 2. stúdiójában. Írta: John. Ének: John. Producer: George Martin. Hangmérnök: Ken Scott.
Külső hivatkozások
Kapcsolódó szócikkek
Minden idők legértékesebb zenei felvételeinek listája
Kategória:The Beatles-albumok Kategória:1968 nagylemezei Kategória:A Billboard 200 lista első helyezettjei Kategória:Minden idők 500 legjobb albuma (Rolling Stone magazin) Kategória:Rockalbumok Kategória:A UK Albums Chart listavezetői Kategória:Az ausztrál albumlista első helyezettjei