Kapolcs község Veszprém vármegyében, a Tapolcai járásban. A település Szent István király korától az 1950-es megyerendezésig Zala vármegyéhez tartozott.

Fekvése A település a Káli-medence Tájvédelmi Körzetben, a Balaton-felvidék és a Déli-Bakony között húzódó Eger-patak völgyében helyezkedik el (a kapolcsiak a patakot régi magyar szóval Sédnek nevezik), Budapesttől 149, Tapolcától 15, Veszprémtől pedig 30 kilométer távolságra a 77-es főút mentén. Szomszédos települések Vigántpetend, Monostorapáti és Taliándörögd.

Története A településen vélhetően már ősemberek is éltek (Kapolcsi Pokol-lik), a falu felett emelkedő Királykő szikla fölötti területen pedig – a helyi legenda szerint – Attila egyik vára állhatott. A település közelében vezetett a Budát az Adriai-tengerrel összekötő Via Magna, a rómaiak egyik nagy hadi útja, ezért valószínű, hogy a környék már lakott volt a rómaiak idejében is. (Erre utalnak a község területén talált római emlékek és sírkő, amelyek a Keszthelyi Múzeumban vannak.) Népvándorláskori arany sírlelet is előkerült az egyik Kossuth Lajos utcai építkezésnél. Ez a lelet a veszprémi Laczkó Dezső Múzeumban található.

A település nevét valószínűleg arról a Kapolcs nevű vezérről kapta, aki a kunok élén 1091-ben betört Erdélybe majd Biharba. Szent László király azonban megállította a kunokat és megölte Kapolcsot. A kor szokása szerint a legyőzöttek egy részét letelepítették, s ők adták falujuknak a Kapolcs nevet.

A település nevét először egy 1092-ben kelt pannonhalmi apátsági levél említi mint Kapulch falut. A Kapolcs név első ízben 1640-ben tűnik fel az iratok közt, addig Copulchoként, Kopulchoként, vagy Capulchként idézték – véglegesen 1846-ban vette fel a Kapolcs nevet.

A reformáció során a lakosság jelentős része lutheránus lett, a gazdagabb réteg meg is maradt annak, míg a szegényebbek, az Esterházy-uradalomban dolgozók, a birtoktalanok római katolikusok maradtak. A községben az iparosok és kereskedők révén zsidó közösség is élt a nyilas uralomig, saját templomuk is volt, amelyet az 1950-es években lebontottak. A községben a vallási felekezetek békében éltek egymással egyetlen incidenst (pogrom kísérlete) leszámítva, amely kívülről, Tapolca városából indult ki. Kapolcson azonban nem történt semmi, mivel a kapolcsi keresztények nem engedték be falujukba az idegen bajkeverőket.

Gazdaság A 19. századra a település már 7–800 főt számlált, fejlett kézművesipara révén híressé váltak a kapolcsi fazekasok, tímárok, sörfőzők, gombkötők, csizmadiák, szűrkészítők, vargák, szabók, asztalosok, kályhások, a legfontosabb ágazat azonban a malomipar volt: az Eger-patak vize mentén több malom (lapátkerekes és modernebb vízturbinás) is működött (a teljesség igénye nélkül: Kőszegi-malom, Szaller-malom, Valter-malom, Bíró-malom, Mezriczky-malom (metsző), Ilona-malom). 1948-tól az államosítások és a körzetesítés hatására, az iparát, munkahelyeit, gazdálkodását, hagyományait elvesztett település lélekszáma az elvándorlások következtében folyamatosan csökkent. Ma a legnagyobb gondot a munkanélküliség és a nyugdíjaskorúak nagy száma, a munkahelyek hiánya jelenti.

Kultúra A 19. század végén és a 20. század elején a vallási alapon szervezett leány- és legényegyletek Kapolcson is működtek. Bálok és saját maguk által előadott színházi előadások jelentették a faluban a kulturális életet. Ebben az evangélikus ifjúság járt élen.

Az 1950-es években politikai nyomásra a kulturális élet jelentősen visszafejlődött, bár a faluban még rendeztek műkedvelő előadásokat. Népviselet ebben az időben már nem volt látható. Később a népdalkörök országos vetélkedőin részt vettek és szép eredményeket értek el a kapolcsiak.

1989-ben Márta István zeneszerző és színházigazgató a falu lakóinak bevonásával megalakította a Kapolcsi Kulturális és Természetvédelmi Egyletet és elindította a Kapolcsi Művészeti Napokat, amely 1995-től Művészetek Völgye néven vált Magyarország egyik leghíresebb összművészeti fesztiváljává.Ihletett pillanat volt . Volgytortenet.huFidelio Klasszik: Csukás István és Keller András. Fidelio.hu. 2016. július 1.

Közélete Polgármesterei 1990–1994: Dezső Sándor (Kapolcsi Kulturális és Természetvédelmi Egylet)A hivatkozott forrásból a jelölő szervezet teljes neve nem állapítható meg, az itt feltüntetett név más internetes találatok alapján valószínűsített elnevezés. 1994–1998: Horváth Jenő (független) 1998–2002: Horváth Jenő (független) 2002–2006: Horváth Jenő (független) 2006–2010: Göntér Gyula (független) 2010–2014: Márvány Gyula Tiborné (független) 2014–2018: Göntér Gyula (független) 2018–2019: Márvány Péter (független) 2019–2024: Márvány Péter (független) 2024– : Márvány Péter (független)

A településen 2018. január 7-én időközi polgármester-választást (és képviselő-testületi választást) tartottak, az előző képviselő-testület önfeloszlatása miatt. A választáson a hivatalban lévő polgármester is elindult, de alulmaradt egyetlen kihívójával szemben.

Népessége A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 96,3%-a magyarnak, 8,4% cigánynak, 0,3% lengyelnek mondta magát (3,5% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt az végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 65,1%, evangélikus 10,7%, református 2,9%, felekezeten kívüli 7,8% (13,5% nem nyilatkozott).Kapolcs Helységnévtár

2022-ben a lakosság 88,3%-a vallotta magát magyarnak, 4% cigánynak, 0,3% németnek, 0,3% szlováknak, 0,3% horvátnak, 2,3% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (11,7% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 43,4% volt római katolikus, 7,1% evangélikus, 2% református, 0,3% görög katolikus, 0,9% egyéb keresztény, 0,6% egyéb katolikus, 14,6% felekezeten kívüli (31,1% nem válaszolt).Kapolcs Helységnévtár

Régi mondások, falucsúfolók a településről „Deszkameczcző kapujcsiak”.Magyar Nyelv – 9. évfolyam – 1913. Népnyelv/2., 91-92. oldal. Online hozzáférés: 2025. február 28. „Kapócson a gólát emeletes verébnek híjják”.

Képgaléria

Jegyzetek

További információk Művészetek Völgye 2011 Térkép Kalauz – Kapolcs

Kategória:Veszprém megye települései Kategória:Zala vármegye települései