A Falkland-szigeteki háború (, ) az Egyesült Királyság és Argentína közti fegyveres konfliktus, amelyet 1982 márciusa és júniusa között vívtak a Falkland-szigetek és néhány közeli, kisebb dél-atlanti-óceáni sziget (Déli-Georgia és a Déli-Sandwich-szigetek) birtoklásáért. A szigetek, amelyek 1833 óta brit uralom alatt állnak, az argentin partoktól kb. 500 km-re keletre helyezkednek el, és Argentína a mai napig jogot formál rájuk."Argentine to reaffirm Sovereignty Rights over The Falkland Islands" A háború további elnevezései lehetnek még: Falkland-konfliktus, Falkland-krízis illetve Dél-Atlanti háború (spanyolul: Guerra del Atlántico Sur).
A háború 1982. április 2-án kezdődött, amikor az argentin fegyveres erők megszállták és elfoglalták a Falkland-szigeteket, majd másnap Déli-Georgiát és a Déli-Sandwich-szigeteket annak érdekében, hogy argentin szuverenitás alá helyezzék a területeket. Április 5-én a brit kormány egy összhaderőnemi haditengerészeti harccsoportot indított útnak, hogy az argentin légierő és haditengerészet megtámadása után visszafoglalja a szigeteket a megszálló erőktől. A brit erők május 21-én szálltak partra a keleti Falkland-szigeten. A harcok 74 napig tartottak a június 14-i argentin kapitulációig (előfordul a tíz hetes időtartam említése is), amellyel a szigetek visszakerültek brit irányítás alá. Az összecsapásokban 649 argentin és 255 brit katona, valamint brit bombázásban 3 civil lakos vesztette életét. A brit kormányzat a katonai tevékenységeket hivatalosan 1982. június 20-án nyilvánította befejezettnek.
A háború egy kiemelt epizódja volt a szigetek szuverenitása fölött zajló elhúzódó vitának. Argentína mindmáig magának követeli a szigeteket, ezért az argentin kormányzat a katonai beavatkozást a saját területe visszaszerzéseként értékelte és nem agresszióként. A brit kormányzat ezzel szemben a háborút kiváltó katonai műveletet egy olyan brit terület megszállásaként értelmezte, amely 1841 óta koronagyarmat. A 19. század elején benépesült szigetek jelenlegi lakóinak túlnyomó többsége brit eredetű és elsöprő többséggel támogatják az Egyesült Királysághoz tartozásukat.
Hivatalosan egyik állam sem üzent hadat a másiknak, bár mindkettő háborús övezetnek minősítette a szigetek területét és hivatalosan elismerte a hadiállapot beálltát. A harctevékenységek majdnem kizárólag a vitatott szigetek területére és azok közvetlen környezetére korlátozódtak.
A háború mindkét országban komoly hatást gyakorolt a közvéleményre és számos újságcikk, könyv és film tárgya lett. Az általános hazafias érzelemhullám, amelyet a szigetek elfoglalása magasra emelt Argentínában, a háború elvesztése miatt a kormányzó katonai junta bukásához vezetett. Az Egyesült Királyságban a kormányon levő Konzervatív Párt csökkenő népszerűségi trendjét megfordította a háború kimenetele és a rákövetkező évben a konzervatívok ennek köszönhetően újra megnyerték a brit választásokat. Az Egyesült Királyságban általában véve kisebb politikai és kulturális hatása volt a konfliktusnak, mint a súlyos gazdasági nehézségekkel küzdő Argentínában, ahol a Falkland-szigetek hovatartozásának kérdése máig napirenden szerepel.
A két hadviselő fél közötti nemzetközi kapcsolatokat 1989-ben állították helyre egy Madridban lefolytatott találkozó során, amely végén a brit és argentin kormány közös nyilatkozatot adott ki. Egyik ország álláspontja sem változott a szuverenitás tekintetében, mindkettő változatlanul a sajátjának tartja a szigeteket. 1994-ben az argentin követelés bekerült az ország újonnan elfogadott alkotmányába is."La Nación Argentina ratifica su legítima e imprescriptible soberanía sobre las Islas Malvinas, Georgias del Sur y Sandwich del Sur y los espacios marítimos e insulares correspondientes, por ser parte integrante del territorio nacional." ("Az Argentin Nemzet megerősíti legitimitását és elvitathatatlan szuverenitását a Falkland-szigetek, Déli-Georgia és a Déli-Sandwich-szigetek felett, ezzel együtt a hozzá tartozó tengeri és szárazföldi területek felett, amelyek a nemzeti felségterület részeit képezik.") Argentína alkotmánya
Az előzmények A háborút megelőző periódusban – leginkább a katonai diktatúra vezetői, Jorge Rafael Videla tábornok és Roberto Eduardo Viola tábornok közötti hatalmi átadás-átvételt követően, 1981 márciusától – Argentína súlyos gazdasági válságot élt át, melyet az országot 1976 óta irányító katonai diktatúra (junta) elleni tiltakozások hullámai tarkítottak. 1981 decemberében ismét személycserékre került sor a rezsim felső vezetésében, a junta irányítását Leopoldo Galtieri tábornok (egyben mint államelnök), Basilio Lami Dozo dandártábornok és Jorge Anaya admirális vette át. Anaya admirális volt a katonai megoldás fő tervezője és támogatója a Falkland-szigetekre régóta fennálló területi követelés megoldására.Kirschbaum, Oscar; Van Der Kooy, Roger; Cardoso, Eduardo (1983). Malvinas, La Trama Secreta (spanyol nyelven). Buenos Aires: Sudamericana/Planeta. . Sem ő, sem a junta más vezető személyei nem számítottak arra, hogy Egyesült Királyság katonai választ adna a szigetek megszállására.„Que tenía que ver con despertar el orgullo nacional y con otra cosa. La junta –Galtieri me lo dijo– nunca creyó que los británicos darían pelea. Él creía que Occidente se había corrompido. Que los británicos no tenían Dios, que Estados Unidos se había corrompido ... Nunca lo pude convencer de que ellos no sólo iban a pelear, que además iban a ganar." („Tenni kellett valamit az ébredő nemzeti büszkeséggel és más dolgokkal. A junta - ahogy Galtieri elmondta nekem - nem hitte, hogy a britek válaszolni fognak. Úgy gondolta, hogy a nyugati világ korrupt. A britek istentelenek, az USA korrupt. ... Sohasem tudtam meggyőzni, hogy a britek nemcsak a harcot fogják fölvenni, de a háborút is meg fogják nyerni.") In: "Haig: "Malvinas fue mi Waterloo", La Nación / Islas Malvinas Online 25 October 2010
Leopoldo Galtieri tábornok, a junta vezetője a felgyülemlett feszültségeket a nemzeti érzelmek felszításával kívánta levezetni, amelyre egy a lakosság számára népszerű célért vívott gyors, győztes háború ideális eszköznek tűnt. Ezzel egyszerre terelte volna el a közvélemény figyelmét a krónikus gazdasági problémákról és a rezsim által elkövetett emberi jogi sértésekről."Ministerio de Educación, Ciencia y Tecnología de la Nación" (PDF)(spanyol nyelven) 2010. február 7. A sikeres háború megerősítette volna a katonai junta kényes legitimációját is. A La Prensa újság szerint az argentin vezetés egy fokozatosan eszkalálódó konfliktust tervezett, kezdve a szigetekre szállított áruforgalom elvágásával egészen a közvetlen katonai beavatkozásig 1982 végén, amennyiben az ENSZ közvetítése sikertelen lenne.Jimmy Burns: The land that lost its heroes, 1987, Bloomsbury Publishing, .
A két ország közötti, a szigetek hovatartozásából fakadó feszültség fokozódott, amikor 1982. március 19-én egy argentin ócskavaskereskedő csoport (közöttük argentin tengerészgyalogosokkal) felvonta az argentin zászlót Déli-Georgia szigetén. Ez később jelentős lépésnek bizonyult a háború felé vezető úton. Válaszul a Brit Királyi Haditengerészet antarktiszi járőrhajóját, a HMS Endurance-t a Falkland-szigetek fővárosából, Stanley-ből Déli-Georgiába vezényelték. Az argentin katonai vezetés attól tartva, hogy az Egyesült Királyság megerősíti dél-atlanti erőit, elrendelte a Falkland-szigetek inváziójának előrehozását 1982. április 2-ára.En Buenos Aires, la Junta comenzó a estudiar la posibilidad de ocupar las Islas Malvinas y Georgias antes de que los británicos pudieran reforzarlas. El vicealmirante Lombardo recibió órdenes de preparar urgentemente la operación Malvinas. ("Buenos Airesben a junta vizsgálni kezdte a Falkland-szigetek és Déli-Georgia elfoglalásának lehetőségét, mielőtt a britek megerősíthetnék azokat. Lombardo altengernagynak sürgősen elő kellett készítenie a Malvinas hadműveletet.") www.portierramaryaire.com (spanyol nyelven) 2010. február 7.
A brit kormányzatot meglepetésként érte a dél-atlanti területek argentin támadása, annak ellenére, hogy Nicholas Barker kapitány (az HMS Endurance parancsnoka) és mások többször figyelmeztettek a küszöbön álló invázióra.Briley, Harold (9 April 1997). "Obituary: Captain Nicholas Barker". The Independent Barker úgy gondolta, hogy a John Nott védelmi miniszter által jegyzett 1981-es felülvizsgálatot az argentin hadvezetés úgy értékelte, hogy az Egyesült Királyság nem kívánja és hamarosan nem is lesz képes érdekeit érvényesíteni és megvédeni a szigeteket. (Az 1981-es felülvizsgálatban megjelentek tervek az HMS Endurance visszarendelésére is, amely ekkor az Egyesült Királyság egyetlen haditengerészeti hajója volt a dél-atlanti vizeken.)
Az argentin támadás
1982. április 2-án hajnalban az argentin fegyveres erők összhaderőnemi művelet keretében szálltak partra a Falkland-szigeteken (Rosario hadművelet). Az ARA Santísima Trinidad rombolóról indulva 84 különleges műveleti katona a brit tengerészgyalogság Moody Brooks laktanyáját foglalta el (amely üresnek bizonyult a támadáskor) illetve 16 harci búvár lekötötte a britek védelmének főerőit a kormányzói épületnél (itt alakult ki a leghevesebb tűzharc az invázió során). A körülbelül 450 fős argentin főerő az ARA Cabo San Antonio partra szállító hajóról indulva kétéltű Amtrac harcjárműveken ellenállás nélkül szállt partra, majd a település peremén vívott rövid tűzharcot követően elfoglalta Stanley-t. 9 óra 30 perckor a védekező brit erők megadták magukat. A művelet során az argentin erők vesztesége 1 halott és három sebesült, brit veszteség nem volt.
Április 3-án az argentin haditengerészet 60.1 harci köteléke (az ARA Bahía Paraiso és az ARA Guerrico korvett, ez utóbbi fedélzetén 40 tengerészgyalogossal, egy Puma és egy Alouette III helikopterrel) rövid, intenzív tűzharcot követően megadásra kényszerítette a Déli-Georgián állomásozó brit tengerészgyalogosokat (Georgia-hadművelet). A művelet alatt az argentin erők 3 halottat és 9 sebesültet veszítettek, egy helikopter lezuhant, az ARA Guerrico korvett könnyebben megrongálódott. A brit veszteség egy fő sebesült volt.
Az Egyesült Királyságot és a világot meglepte a támadás. Lord Carrington, a brit külügyminiszter lemondott.Kevin Theakston: British foreign secretaries since 1974 (Routledge, 2004) p. 134. A britek azonban haladéktalanul csapatszállító hajókat szereltek fel, és erős flottakötelék kíséretében elindultak, hogy még a téli viharok megérkezte előtt visszafoglalják a 10 000 km-re fekvő szigeteket.
A brit ellentámadás thumb|left|300px|A brit hadművelet nagybani vázlata
A Royal Navy Sir John Forster "Sandy" Woodward (1932-2013) altengernagy parancsnoksága alatt impozáns flottaköteléket állított össze a Falkland-szigetek visszafoglalására. Két repülőgép-hordozó HMS Hermes (R12) (repülőcsoport: 16 Sea Harrier vadászbombázó, 22 Sea King helikopter), HMS Invincible (R05) repülőgép-hordozó (repülőcsoport: 12 Sea Harrier vadászbombázó, 10 Sea King helikopter), 8 rakétás romboló: HMS Bristol (D23) (Type 82 osztály), HMS Sheffield (D80), HMS Coventry (D118), HMS Glasgow (D88), HMS Cardiff (D108), HMS Exeter (D89) (Type 42 osztály), HMS Glamorgan (D19), HMS Antrim (D18) (County osztály), továbbá 15 fregatt, 5 atom-tengeralattjáró, egy hagyományos tengeralattjáró és számos egyéb hajó indult Délre.
Április végén 75 tengerészgyalogos visszafoglalta a lakatlan Déli-Georgia szigetet. Május 1-jén brit távolsági bombázók a Black Buck hadművelet keretén belül bravúros, többszöri légi utántöltést igénylő támadást intéztek a megszálló erők ellen. A támadás csekély veszteséget okozott (1 bomba ért célt), de az argentin légierő vadászgépeinek áttelepítésére kényszerült, ami jelentősen befolyásolta a későbbi eseményeket az Egyesült Királyság javára.