Nagy Oszkár (Magyarpécska, 1893. szeptember 11. – Nagybánya, 1965. március 1.) magyar festő, grafikus.
Élete
1912-ben Nagybányán tanult, majd 1913 és 1915 között Magyar Képzőművészeti Főiskolára járt, ahol Ferenczy Károly növendéke volt. Az első világháborúban az olasz fronton szolgált, majd 1917-ben Olaszországban hadifogságba került. 1919-ben tért haza Aradra, majd a szolnoki művésztelepen dolgozott Fényes Adolf mellett, 1920-ban pedig a kecskeméti művésztelepen Iványi-Grünwald Béla társaságában. 1920 és 1922 között Olaszországban járt a román kultuszminisztérium ösztöndíjával. Később négy évtizeden keresztül Nagybányán élt és dolgozott. Az 1920-as évek elején a Nagybányához közeli Felsőbányán rivális művésztelepet akart létrehozni, ezért pályatársai nehezteltek rá. 1922-től egyéni kiállításokon szerepelt műveivel Szatmárnémetiben, Nagyváradon és Temesváron. 1993-ban rendezték meg életmű-kiállítását Kolozsváron és a Miskolci Képtárban. Művei többnyire alakos kompozíciók (főként bányásztémák), enteriőrök, csendéletek és nagybányai, valamint felsőbányai tájképek.
Egyéni kiállítások 1922 • Akt műkereskedés, Szatmárnémeti 1930 • Újságíróklub, Szatmárnémeti [Mándy Laurával] 1936 • Carlton Szálló, Temesvár 1940 • Vármegyeház üvegterme, Kolozsvár 1942 • Egyetemi Könyvtár, Kolozsvár 1944 • Széchenyi téri kioszk, Nagyvárad 1980 • Korunk Galéria, Kolozsvár 1993 • Miskolci Képtár, Miskolc
Források
Artportal Kieselbach
Kategória:Magyar festők Kategória:Magyar grafikusok Kategória:Nagybányaiak Kategória:Pécskaiak Kategória:1893-ban született személyek Kategória:1965-ben elhunyt személyek