A Deutsche Lufthansa AG , más nevén Lufthansa Németország nemzeti és Európa második legnagyobb légitársasága. Az egyike az 1997-ben alakult Star Alliance légiszövetség öt alapító tagjának.
A Lufthansa az Austrian Airlines, a Swiss International Air Lines, a Brussels Airlines és az Eurowings (a Lufthansa által angolul Passenger Airline Group néven emlegetett utasszállító légitársaságok) mellett a Lufthansa-csoport részeként több, a légi közlekedéshez kapcsolódó vállalat, például a Lufthansa Technik és az LSG Sky Chefs tulajdonosa. A csoport összesen több mint 700 repülőgéppel rendelkezik, ami a világ egyik legnagyobb légitársasági flottájává teszi. A Lufthansa-csoportnak jelenleg több mint alkalmazottja van világszerte.
A székhelye és vállalati központja Kölnben található. Bázisai a Frankfurti repülőtéren és a Müncheni repülőtéren találhatóak. 2010-ben több mint 90 millió légiutast szállított. A Lufthansa Cargo 2004-ben 1,753 millió tonna árut szállított.
A vállalatot Luftag néven 1953-ban alapították a náci Németország kormányával politikai kapcsolatban álló, majd a második világháború után megszűnt Deutsche Luft Hansa munkatársai. A Lufthansa egyike Földünk legnagyobb légitársaságainak.
Története
1950-es évek: Háború utáni újraszerveződés bélyegkép|A Lufthansa első repülőgépe, egy Convair 340-es A Lufthansa története 1926-ig nyúlik vissza, amikor Berlinben megalakult a Deutsche Luft Hansa A.G. (1933-tól Deutsche Lufthansa néven). A DLH, ahogyan ismerték, Németország nemzeti légitársasága volt 1945-ig, amikor a Harmadik Birodalom vereségét követően minden tevékenységét leállították; azóta bebizonyosodott, hogy a légitársaság kényszermunkára támaszkodott, és a Tempelhof repülőtér területén kényszermunkásokat szállásolt el. Egy új nemzeti légitársaság létrehozására törekedve 1953. január 6-án Kölnben megalapították az Aktiengesellschaft für Luftverkehrsbedarf (Luftag) nevű vállalatot, amelynek számos alkalmazottja a háború előtti Lufthansánál dolgozott; köztük volt Kurt Weigelt, egy háborús bűnökért elítélt náci, aki az új Lufthansa igazgatótanácsában szolgált, valamint Kurt Knipfer, aki 1929-től a náci párt tagja volt és 1933 és 1945 között a Luft Hansát vezette.
Nyugat-Németország még nem kapta meg a légtér feletti szuverenitását, így nem lehetett tudni, hogy az új légitársaság mikor kezdheti meg működését. Ennek ellenére 1953-ban a Luftag négy Convair CV-340-esre és négy Lockheed L-1049 Super Constellationre adott megrendelést, és a Hamburgi repülőtéren karbantartó bázist létesített. 1954. augusztus 6-án a Luftag márkáért (ami ma eurónak felel meg) megszerezte a felszámolt Deutsche Lufthansa nevét és logóját, és ezzel folytatta az ilyen nevű német nemzeti légitársaság hagyományát. bélyegkép|A Lufthansa Lockheed L-1049G Super Constellation által kiszolgált transzatlanti menetrend szerinti járata Hamburgból Montréalba és Chicagóba 1956 májusában. 1955. április 1-jén a Lufthansa engedélyt kapott belföldi menetrend szerinti járatok indítására Hamburg, Düsseldorf, Frankfurt, Köln és München között. Nemzetközi járatok 1955. május 15-én indultak Londonba, Párizsba és Madridba, majd ugyanezen év június 1-jétől Super Constellation típusú repülővel üzemeltetett járatok indultak New Yorkba és 1956 augusztusától az Atlanti-óceán déli részén túlra. 1958 augusztusában hetente tizenöt járat indult Németországból Kanadába és az Egyesült Államokba, hetente három Dél-Amerikába, három Teheránba és egy Bagdadba. Ezzel párhuzamosan a légitársaság marketingkampányt is indított, hogy népszerűsítse magát és Nyugat-Németországot. A kihívások közé tartozott az utazók ösztönzése arra, hogy a második világháborút követően az országba látogassanak, valamint az, hogy a Frankfurti repülőtéren található bázisukon keresztül más nemzetek számára is kínálhassanak szolgáltatásokat. Pontosabban, a Lufthansa erőfeszítései alakították és tükrözték a fogyasztás és a reklám modern formájának kialakulását a légi utazás értékesítésén keresztül. 1963-ra a kezdetben korlátozott PR-tevékenységet folytató légitársaság Nyugat-Németország imázsának egyik fő közvetítőjévé vált külföldön.
Berlin különleges státusza miatt a Lufthansa a német újraegyesítésig, 1990-ig nem repülhetett Berlin egyik részébe sem. Az eredetileg csak ideiglenesnek gondolt (és azzal a szándékkal, hogy a légitársaság központját és fő bázisát oda helyezik át, amint a politikai helyzet megváltozik), Németország felosztása a vártnál hosszabbnak bizonyult, ami fokozatosan oda vezetett, hogy a Frankfurti repülőtér lett a Lufthansa elsődleges bázisa.
Kelet-Németország 1955-ben megpróbálta létrehozni saját légitársaságát a Lufthansa névvel, de ez jogi vitához vezetett Nyugat-Németországgal, ahol a Lufthansa működött. A Német Demokratikus Köztársaság ehelyett 1963-ban nemzeti légitársaságként létrehozta az Interflugot, ami egybeesett az East German Lufthansa bezárásával.
1960-as évek: Sugárhajtású repülőgépek bélyegkép|A Lufthansa egyik Boeing 707-ese a Hamburgi repülőtéren 1984-ben, nem sokkal a típus nyugdíjazása előtt 1958-ban a Lufthansa négy Boeing 707-est rendelt, és 1960 márciusában elindította Frankfurtból New Yorkba irányuló sugárhajtású járatait. Később Boeing 720B-ket vásároltak a 707-es flotta kiegészítésére. 1961 februárjában a távol-keleti útvonalaikat kiterjesztették a thaiföldi Bangkokon túl Hongkongra és Tokióra. 1962-ben a Lagos és Johannesburg is elérhetővé vált.
1966-ban elkezdték a cég részvényeinek tőzsdei forgalmazását. bélyegkép|A Lufthansa egyik Boeing 727-100-as repülőgépe a London-Heathrow-i repülőtér megközelítése közben bélyegkép|A Lufthansa volt a Boeing 737-es első megrendelője, amellyel 1968-ban üzemeltettek először járatot A légitársaság 1964-ben vezette be a Boeing 727-est, és még abban a májusban elindította Frankfurtból Anchorage-on keresztül Tokióba tartó sarki útvonalát. 1965 februárjában a vállalat huszonegy Boeing 737-est rendelt, amelyek 1968-ban álltak szolgálatba. A Lufthansa volt a Boeing 737-es első megrendelője, és egyike volt a 737-100-as négy vásárlójának (a többiek a NASA, a Malaysia-Singapore Airlines és az Avianca voltak – bár a NASA repülőgépét építették meg előbb). A Lufthansa volt az első külföldi megrendelője a Boeing utasszállító repülőgépének.
1970-es és 1980-as évek: A szélestörzsű repülőgépek korszaka A Lufthansánál a szélestörzsű repülőgépeinek korszaka 1970. április 26-án egy Boeing 747-es repülőgéppel kezdődött. Ezt követte 1973. november 12-én a DC-10-30-as, majd 1976-ban az első Airbus A300-as bevezetése. 1979-ben a Lufthansa és a Swissair lett az Airbus A310-es első vásárlója, huszonöt repülőgépre szóló megrendeléssel. bélyegkép|A Lufthansa 2009-ig üzemeltette a nagy kapacitású Airbus A300-600-ast belföldi és európai útvonalakon. A vállalat flottamodernizációs programja 1985. június 29-én kezdődött, tizenöt Airbus A320-as és hét Airbus A300-600-as megrendelésével. Néhány nappal később tíz Boeing 737-300-ast is rendeltek. Mindegyiket 1987 és 1992 között szállították le. A Lufthansa Airbus A321-es, Airbus A340-es és Boeing 747-400-as típusú repülőgépeket is vásárolt.
1987-ben a Lufthansa az Air France-szal, az Iberiával és a Scandinavian Airlines-szal együtt megalapította az Amadeus informatikai céget (más néven GDS), amely lehetővé tette az utazási irodák számára, hogy az alapító és más légitársaságok szolgáltatásait egyetlen rendszer segítségével értékesítsék.
A Lufthansa 1988-ban új arculatot vett fel. A flotta új festést kapott, a kabinok, a városi irodák és a repülőtéri várók pedig újratervezésre kerültek.
1990-es és 2000-es évek: További terjeszkedés 1990. október 28-án, 25 nappal az újraegyesítés után Berlin ismét a Lufthansa célállomása lett. 1997. május 18-án a Lufthansa, az Air Canada, a Scandinavian Airlines, a Thai Airways International és a United Airlines megalakította a Star Alliance-t, a világ első légiszövetségét.
1995 elején a Lufthansa néhány szerkezeti változtatást hajtott végre, amelyek célja a csoport független operatív vállalatainak létrehozása volt, mint például a Lufthansa Technik, a Lufthansa Cargo és a Lufthansa Systems. A Lufthansa-csoporthoz később csatlakozott három új vállalat: az LSG Sky Chefs, a Condor és a Lufthansa CityLine.
1994-ig a Német Szövetségi Köztársaság nemzeti légitársaságának számította Lufthansa, ekkor csökkent a szövetségi tulajdon aránya 50% alá. 1997-re a társaságot teljesen privatizálták.
1999-ben a Lufthansa részt vett a German Business Foundation kezdeményezésében, amely a német vállalatok ellen a második világháború idején elkövetett bűncselekmények, köztük a kényszermunka alkalmazása, miatt indított csoportos keresetekkel foglalkozik, és állítólag több tízmillió német márkát fizetett ki. Ugyanebben az évben a Lufthansa megbízta Lutz Budrass tudóst, hogy vizsgálja ki, hogy elődje, a Deutsche Luft Hansa milyen kényszermunkát alkalmazott a második világháború alatt; Dr. Budrass tanulmányát több mint egy évtizedig nem volt hajlandó közzétenni.
2000-ben az Air One a Lufthansa partner légitársasága lett, és az Air One szinte minden járata közös kódot használt a Lufthansával egészen addig, amíg az Alitalia meg nem vásárolta az Air One-t. A Lufthansa általában is jól teljesít nyereség tekintetében, de még a 2001. szeptember 11-ei terrortámadások után is sikerült nyereségesnek maradnia. Míg sok más légitársaság leépítéseket jelentett be (jellemzően az alkalmazottak 20%-át), a Lufthansa megtartotta meglévő alkalmazottait. 2001. december 6-án a Lufthansa 15 darab Airbus A380-as repülőgépre szóló megrendelést jelentett be, további 10 opcióval, amelyet december 20-án megerősítettek. Az A380-as flottát kizárólag a Frankfurtból induló hosszú távú járatokhoz használták.
2003 júniusában a Lufthansa megnyitotta a Müncheni repülőtér 2-es terminálját, hogy tehermentesítse a fő bázisát, Frankfurtot, amely kapacitáshiánnyal küzdött. Ez az egyik első olyan terminál Európában, amely részben egy légitársaság tulajdonában van. 2004. május 17-én a Lufthansa lett a Connexion by Boeing fedélzeti online szolgáltatás első ügyfele.
2003 őszén az akkori ügyvezető alelnök, Thierry Antinori által kezdeményezett új értékesítési stratégia végrehajtása, amelynek célja az volt, hogy a vállalatot alkalmassá tegye a digitális korszakra, az utazási irodák jutalékfizetésének eltörléséhez vezetett. A stratégia teljesen megváltoztatta a német utazási üzletágat, mivel egyrészt számos utazási iroda eltűnt a piacról, másrészt pedig új digitális értékesítési platformok jelentek meg.
2005. március 22-én a Swiss International Air Lines-t megvásárolta a Lufthansa holdingtársasága. Az adásvétel tartalmazta azt a rendelkezést, hogy a többségi részvényeseknek (a svájci kormánynak és a svájci nagyvállalatoknak) fizetséget ajánlanak fel, ha a Lufthansa részvényeinek árfolyama az egyesülést követő években egy légitársasági indexnél jobban teljesít. A két vállalatot továbbra is külön-külön fogják működtetni.
2006. december 6-án a Lufthansa 20 darab Boeing 747-8-asra adott megrendelést, és ezzel az utasszállító típus első megrendelője lett. A légitársaság ráadásul a második európai légitársaság, amely egy Airbus A380-as repülőgépet üzemeltet (az Air France után). Az első A380-ast 2010. május 19-én adták át, míg az első 747-8-as 2012-ben állt szolgálatba.
2008 szeptemberében a Lufthansa-csoport bejelentette, hogy részesedést kíván vásárolni a Brussels Airlinesban (SN). 2009 júniusában az Európai Bizottság megadta a szabályozási jóváhagyást, és a Lufthansa megvásárolta az SN 45%-át. 2016 szeptemberében a Lufthansa bejelentette, hogy 2,6 millió euróért megvásárolja a Brussels Airlines fennmaradó részét. A tranzakció 2017. január elején zárult le. A döntést részben a 2016-os brüsszeli terrortámadás után hozták meg, amelyek miatt a légitársaság április 3-ig napi közel 5 millió eurós veszteséget könyvelhetett el.