A természet legtágabb értelmezésében egyenlő a természetes, fizikai vagy anyagi világgal vagy világegyetemmel. A fizikai világra és az életre egyaránt utal. Mérete a szubatomikus szinttől egészen a kozmikus szintig terjed. thumb|230x230px|Vízesés Lillafüreden A természet fogalma, az egész fizikai univerzum jelentésében, az eredeti jelentés kiterjesztésével jött létre; eredete a preszókratikus filozófusokig megy vissza, és a φύσις szó használatából ered, majd azóta egyre stabilabban van jelen a köztudatban. Ez a használati módja az újabb tudományos módszerek megjelenésével párhuzamosan terjedt el az elmúlt évszázadok során.

A szó számos használati módján belül a „természet” manapság egyaránt utalhat geológiai vagy biológiai fogalomrendszerre. A természet jelentheti élő állatok és növények birodalmát, és bizonyos esetekben élettelen dolgok folyamatait is – azt, ahogy bizonyos képződmények léteznek és folyamatosan változnak, mint például az időjárás vagy földtani folyamatok, és az anyag vagy energia, amelyekből ezek létrejönnek. Gyakran természetes környezet vagy vadvilág értelmében szerepel – mint amilyenek a vadállatok, kövek, erdők, tengerpart és általában az a környezet, amelyet az ember nem alakított át az életvitele megkönnyítése céljából. Például az emberi építményeket és más emberi közbeavatkozást tükröző tárgyakat általában nem tekintik a természet részének – hacsak nem az „emberi természet” vagy a „természet egésze” értelmében szerepelnek.

A természet fogalmának ez a hagyományosabb értelmezése különbséget tesz a természetes és a mesterséges dolgok között, melyben a mesterséges alatt mindazokat a dolgokat értik, amelyeket az emberi tudat, vagy az emberi elme hozott létre. A szövegkörnyezet alapján a „természetes” jelző egyaránt ellentétét jelentheti a természetellenes, természetfeletti vagy mesterséges dolgoknak.

Föld

thumb|205x205px|A Föld a világűrből Jelen tudomásunk szerint a Föld az egyetlen olyan bolygó, amely életnek ad otthont. A Föld számos jelensége a tudományos kutatás tárgyát képezi. Naprendszerünkben ez a Naphoz harmadik legközelebb keringő bolygó, földjellegűek közül ez a legnagyobb, viszont mind közül csupán az ötödik. Legjelentősebb éghajlati zónái a két nagy hideg pólusa, két viszonylag keskeny mérsékelt sáv, és széles trópusi és szubtrópusi régió.

A csapadék mennyisége helyenként változik, évenkénti több métertől egészen a milliméter törtrészéig. A Föld felszínének 71%-a sósvizű óceán. A fennmaradó részt kontinensek és szigetek alkotják, melyeknek nagy része az északi féltekén található. A Föld geológiai és biológiai folyamatok során fejlődött, amelyek a kezdő állapotok emléknyomait hordozzák magukban. A külső felszín számos folyamatosan vándorló tektonikus lemezre osztódik. A belső rész aktív marad, melyet egy vékony köpenyréteg választ el a vassal megtöltött magtól, amely mágneses mezőt generál maga körül.

A légköri feltételek jelentősen megváltoztak az eredeti körülmények óta, mivel az életformák jelenléte hatással volt erre. Ezek összessége egy ökológiai egyensúlyi állapotot tart fent, amely megszilárdítja a földfelszíni állapotokat. Annak ellenére, hogy az éghajlat a hosszúsági és szélességi köröktől és egyéb tényezőktől függően helyenként más és más, a globális átlaghőmérséklet a jégkorszakok közötti időszakokban viszonylag stabil. Egy-két fok változás a globális hőmérsékletben nagy hatással van az ökológiai egyensúlyra és a Föld jelenlegi földrajzára.

Geológia

A geológia azon szilárd és folyékony anyag tanulmányozásából kialakult tudomány, amely a Föld bolygót alkotja. A geológia az anyagok összetétele, szerkezete, fizikai tulajdonságai, dinamikája és anyagtani történetleírása területének tudománya, amely a folyamatokat is vizsgálja, amelyek során ezek kialakultak, elmozdultak és megváltoztak. A szakterület a nagy akadémiai területek közé tartozik, és fontos az ásványtani, és geomérnöki terület, illetve az elmúlt idők éghajlatainak megismerése szempontjából.

Történeti nézőpont thumb|254x254px|A Pangaea feldarabolódása Úgy becsüljük, hogy a Föld körülbelül 4,54 milliárd éve keletkezett a Nappal és a többi bolygóval együtt. A Hold körülbelül 20 millió évvel később alakult ki. Kezdetekben olvadt külső burok határolta, majd a bolygó külső rétege megszilárdult. A gázok felszabadulásának következtében és a vulkanikus tevékenység hatására alakult ki a kezdeti légkör. Óceánok alakultak ki és úgy tudjuk, hogy ezekben a kémiai kölcsönhatások következtében egy önmagát sokszorozó molekula alakult ki úgy 4 milliárd évvel ezelőtt. Kontinensek alakultak ki, aztán széttöredeztek és újraalakították a Föld felszínét évek százmilliói alatt, és egy időben egymásba ágyazódva szuperkontinenst alkottak. Durván 750 millió évvel ezelőtt az első ismert szuperkontinens, Rodinia elkezdett széttöredezni. Később Pannotia és Pangaea alakult ki, mely utóbbi körülbelül 180 millió éve tört darabokra.

Jelentős bizonyíték van rá, hogy egy időben a bolygó nagy részét jég borította. Ezt a feltevést gyakran „hógolyó-Föld” elméletként emlegetik. Öt különböző tömeges kihalási időszakot élt meg a bolygó, az utolsó ilyen tömeges kihalás 66 millió éve volt, amikor egy meteorit becsapódás a repülni nem képes dinoszauruszok kihalását eredményezte. Az emlősök viszont életben maradtak és nagyobb életteret kaptak emiatt. Pár millió évvel ezelőtt egy kis afrikai majomfajban kifejlődött a lábra állás képessége. Az emberi élet hajnalán a mezőgazdaság és az emberi civilizációk gyorsabban alakították át a bolygó felszínét. Ezzel nagy hatást gyakoroltak az életformák természetére és mennyiségére egyaránt, ahogyan a globális éghajlatra is.

A jelen korszak egy tömeges kihalási esemény részeként értelmezett, a holocén kihaláséként, amely a leggyorsabb folyamat az összes eddigi közül. Némely tudós úgy véli, hogy az emberi faj bioszférára gyakorolt hatása a ma ismert fajok mintegy felének a kihalásához vezet az elkövetkezendő 100 év során. A jelenlegi kihalási folyamat még mindig kutatás alatt áll, és azt biológusok vitatják meg, számolják át és kutatják szerte a világon.

Légkör, éghajlat, és időjárás

A Föld légköre kulcsfontosságú tényező a bolygó ökorendszerében. A gázok vékony rétege amely a Földet körbeveszi, a Föld gravitációja miatt marad a bolygó körül. A száraz levegő 78% nitrogén, 21% oxigén, 1% argon és más nemesgáz, de változó mennyiségű vízpárát szintén tartalmaz. A légköri nyomás tenger feletti magassággal együtt változik. A Föld ózonrétege fontos szerepet játszik az ultraibolya sugárzás megszűrésében (UV-sugárzás). thumb|235x235px|Villám Mivel a DNS-t az UV-sugárzás roncsolja, ez a rendszer a felszíni életet is megóvja. A légkör szabályozza a hőmérsékletet, emiatt az éjszaka és nappal mért hőmérsékleti szélsőértékek kevésbé szélsőségesek.

A földi időjárás majdnem hogy teljesen a légkör alsó részében történik, és a hőmérséklet szabályozásában jelentős szerepet játszik. Az óceánok áramlásai egy másik fontos összetevőjét jelentik az időjárás meghatározásának. Ezek az áramlások segítenek a hőmérsékleti különbségeket lecsökkenteni a téli és nyári időszakok között a mérsékelt égövi területeken. A hőmérsékleti energiák újraelosztása nélkül a trópusok sokkal forróbbak, a sarki területek sokkal hűvösebbek lennének.

Az időjárás hasznos és káros hatásokkal egyaránt járhat. Az időjárás szélsőséges jelenségei, mint például a tornádók, hurrikánok és ciklonok, nagy mennyiségű energiát terjeszthetnek szét útjuk során, hátuk mögött rombolást hagyva mindenütt. A felszíni életformák az időjárás időszakos változásához alkalmazkodtak, és az olyan hirtelen változások, amelyek akár csak néhány évig tartanak, drámai hatással lehetnek a növényi létformákra és állatokra is amelyek azokkal táplálkoznak.

Az éghajlati területek az időjárás hosszú távú megfigyelése alapján rajzolódnak ki előttünk. Számos tényezőről tudjuk, hogy az éghajlat változásában kiemelt szereppel bír: ilyenek az óceáni áramlatok, a felszín sokszínűsége, a különböző gázok, a Napból érkező megvilágítás változása vagy a bolygó pályája. A történelmi feljegyzések alapján elmondhatjuk, hogy a Föld komoly éghajlatváltozásokon esett át, amely a jégkorszakokat is magában foglalja.

Egy terület éghajlata a szélességi és hosszúsági elhelyezkedésétől is függ. A hasonló éghajlattal rendelkező területek alkotják az éghajlati öveket. Az időjárást az évszakok is befolyásolják, amely jelenség a Föld tengelyének ferdeségéből ered. Így a nyári vagy téli időszakban a bolygó egyik része jobban ki van téve a nap sugarainak. Ez a különbség változik, ahogyan a Föld halad a pályáján. Adott pillanatra vetítve az északi és déli féteke mindig ellentétes évszakokat tapasztal.

Az időjárás egy kaotikus rendszer, amelyet a környezet kis változásai is befolyásolnak, így a pontos időjárás előrejelzés jelenleg csupán néhány napra korlátozódik. Végül is, éghajlati szempontból két dolog történik jelenleg a világon: 1. a Földön mért hőmérséklet átlaga növekedik, és 2. a helyi éghajlatok jelentős változáson mennek keresztül.

Víz

A víz (lat. aqua) a hidrogén és az oxigén vegyülete, kémiai képlete H2O (dihidrogén-oxid). Olvadáspontja: 0 °C, forráspontja: 100 °C 101,3 kPa nyomáson. Egészen -48 Celsius-fokig túlhűthető. A „víz” megnevezés általában a szobahőmérsékleten folyékony állapotra vonatkozik, szilárd halmazállapotban jégnek, légnemű halmazállapotban gőznek nevezik. Dipólusmolekulák alkotják. A víz egy amfotervegyület, ami azt jelenti, hogy viselkedhet savként és bázisként is. thumb|256x256px|Óceánpart Óceánok

Az óceán a kontinensek között elterülő és beltengernek nem tekinthető nagy tengerek valamelyike, azaz világtenger, mely nagy kiterjedésű (több tízmillió km²), nagy átlagos mélységű (több ezer méter), óceánközepi hátsággal és önálló áramlási rendszerrel rendelkezik. A Föld felszínéből 361 millió km² -t fed le, ez az összterület 70,8%-a. Területének több mint a fele 3000 méternél mélyebb.

Tavak

A tó szárazfölddel körülvett állóvíz. A tavak többsége édesvizet tartalmaz. Természetes tavak a Föld szinte bármely részén kialakulhatnak, de a legtöbb tó az északi félteke magasabb szélességi körein található.

Folyók

A folyó kifejezés egy természetes víztömeget jelent a szárazföldek belsejében, ami az állóvizekkel ellentétben állandó mozgásban van. A folyók egy forrásból vagy egy tóból erednek és egy másik folyóba, vagy valamely tóba, tengerbe, óceánba ömlenek. Vizük a gravitáció hatására a magasabb területekről az alacsonyabbak felé folyik. A víz mozgási iránya a folyásirány. A folyásirányba nézve bal kéz felől a folyó bal partja, jobb kéz felől pedig a jobb partja van. A folyó medre víz alatt található mélyedés a földben, amelyet víz által szállított hordalék (homok, kavics) borít. A vízhozam a keresztmetszeten egy másodperc alatt áthaladó vízmennyiség.

Ökológia

Az ökológia a tudományoknak azon ága, amely az élettereket, az élőlények és a környezet kapcsolatait vizsgálja. A kifejezést 1866-ban alkotta meg Ernst Haeckel német darwinista biológus az „öko” (görögül oikosz=„lakás, ház, háztartás”) és a lógia (görögül logosz=„tudomány”) szavakból.