Friedrich Wilhelm August Argelander (Memel, 1799. március 22. – Bonn, 1875. február 17.) német csillagász. Ismeretes mint a csillagok fényességének, pozíciójának és távolságának meghatározója.
Élete és munkássága
Kelet-Poroszországban született Memel városában (jelenleg: Klaipėda, Litvániában). Apja finn, Johann Gottfried Argelander, anyja német, Wilhelmina Dorotea Grünhagen.
A Königsbergi Egyetemen Friedrich Bessel tanítványa volt. 1817 és 1822 között a Königsbergi Egyetem obszervatóriumában dolgozott. Felülvizsgálta annak a 2848 fényes csillagnak a pozícióját, amiket korábban John Flamsteed katalogizált. Tudományos fokozatát 1822-ben érte el. 1823 és 1837 között a Turkui Obszervatórium vezetője volt, majd Bonnba költözött. Ott egy új csillagászati obszervatóriumot tervezett és épített meg a Bonni Egyetem támogatásával. Az anyagi támogatás közvetlenül IV. Frigyes Vilmos porosz királytól érkezett, akinek Argelander gyerekkorától fogva jó barátja volt (az akkori koronaherceg egy időben Argelander szüleinek házában lakott, amikor a porosz királyi családnak menekülnie kellett a napóleoni háborúk idején).
1842-ben meghatározta a Groombridge 1830 csillag sajátmozgását. Évtizedekig ez volt a leggyorsabb sajátmozgással rendelkező csillag (jelenleg ez a csillag a harmadik helyen áll). Egy időben ez „Argelander csillaga” néven volt ismert.
1843-ban megjelentette Uranometria nova című művét, amiben a szabad szemmel látható csillagok pozícióit és fényességüket adta meg.
1844-ben jelentette meg „Felhívás a csillagászat barátaihoz” című körlevelét. Ebben nyomatékosan kérte, hogy a csillagászok fordítsanak több figyelmet a változó csillagok tanulmányozására. Ennek érdekében kidolgozott egy, az addig használtaknál jobb módszer a csillagok féányességének becslésére (ennek a alapja a vizsgált és a hozzá közeli csillagok fényességének összehasonlítása). A gyakorlott megfigyelők becslésének hibáját az új módszer ‡ 0,1 magnitudóra csökkentette. Ez olyan jó eredmény volt, hogy az eljárást amatőrcsillagászok mindmáig használják.
Argelander kiválóan értett hozzá, hogy egyszerűen használható, gyors mérési módszereket dolgozzon ki a csillagok pozícióinak és fényességének meghatározására, ezzel megvetette a modern csillagászat alapjait. Heliométerrel mérte a csillagok távolságát. Kollégáival együtt katalogizálta a csillagokat (köztük a változócsillagokat is). (német nyelven) Argelander volt az első csillagász, aki a változócsillagokat tanulmányozta. Akkoriban még csak néhány ilyen csillag volt ismert. Ő vezette be a ma is használt osztályozásukat.
Megbecsülte a Nap mozgásának irányát.
Adalbert Krüger és Eduard Schönfeld közreműködésével Argelander állította össze 16 év megfigyelései alapján a ma Bonni Katalógusnak Bonner Durchmusterung nevezett csillagkatalógust, ami 1852 és 1859 között jelent meg. Ebben , 9,5 magnitudónál fényesebb csillag pozíciója és becsült fényessége szerepel. Mivel a fényességet nem egy-egy mérés alapján becsülték, hanem keresték a legkedvezőbb légköri viszonyokat, a katalógus több mint egymillió mérés eredményeit tartalmazza az északi sarktól az égi egyenlítő alatti tartományig.Dieter B. Herrmann: Az égbolt felfedezői. Gondolat Kiadó, Budapest, 1981., p. 138. Ez volt az utolsó olyan csillagkatalógus, amit fényképek használata nélkül állítottak össze.
1863-ban Argelander segített a Csillagászati Társaság Astronomische Gesellschaft nevű nemzetközi csillagászati szervezet létrehozásában. Ennek létrehozása után javaslatot terjesztett be arra, hogy egészen 9m fényességig határozzák meg az égbolt valamennyi, -2° és +80° deklináció között látható csillagának helyzetét. A grandiózus terv végrehajtásában 17 obszervatórium vett részt szerte a világon, köztük a pulkovói, a bonni és a berlini csillagvizsgáló. Egyúttal elhatározták, hogy a programot 50 évvel később megismétlik.
Elismerések és szellemi öröksége
1846: a Svéd Királyi Akadémia külső tagja 1855: Az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja 1863: A brit Royal Astronomical Society aranyérme 2006-ban három német csillagászati intézet összeolvadt a Bonni Egyetemen, és az Argelander-Institut für Astronomie nevet vette fel a Holdon az Argelander-kráter és az 1551 Argelander jelzésű aszteroida viseli a nevét
Szakirodalom
Friedrich Wilhelm Argelander: Untersuchung über die Bahn des grossen Cometen vom Jahre 1811,Tr. Research into the orbit of the great comet of the year 1811 4, Königsberg, 1822. Friedrich Wilhelm Argelander: De Attentionis mensura causisque primariis. Psychologiae principia statica et mechanica exemplo illustraturus.Tr. The measurement of attention and its primary causes. The principle psychological states of exemplar mechanical illustrations. Gebrüder Bornträger, 1822, (Parts of this article are based on this source.)
Jegyzetek
Fordítás
Források
Astronomy Encyclopedia – A comprehensive & authoritative A-Z guide to the Universe, 2002, p. 25
További információk
Neue Uranometrie, 1843 – Full digital facsimile, Linda Hall Library. Uranometria nova, Berlin 1843 da www.atlascoelestis.com
Kategória:1799-ben született személyek Kategória:1875-ben elhunyt személyek Kategória:Német csillagászok Kategória:Poroszok Kategória:A Royal Society tagjai