A Nyíl csillagképet (latinul: Sagitta) a görögök Tóxon vagy Ositos néven ismerték. Mai nevét a latinoktól kapta. A csillagképet Ptolemaiosz a 2. században sorolta be a 48 csillagkép közé, az égi egyenlítőtől északra található, és a Déli Sarkot kivéve mindenhol látható a Földről. A harmadik legkisebb csillagkép.
Története, mitológia A csillagkép csupán halvány csillagokat tartalmaz. Az alakjában sok nép nyilat vélt felfedezni, például a perzsák, a zsidók, a görögök, a rómaiak és az arabok, akik El Shammnak nevezték. Az ókori görögök azt a fegyvert látták benne, amellyel Héraklész a sas ellen küzdött.
Látnivalók Csillagok bélyeg|jobbra|240px|A Nyíl csillagkép Ez a csillagkép egyike azon eseteknek, amelyekkel kapcsolatban Johann Bayer úgy döntött, hogy a csillagok a besorolásukat nem a fényességük szerint kapják. Jelen esetben az alakzat legfényesebb csillaga nem az alfa, hanem a gamma Sagittae.
α Sagittae, arabul Sham: sárga óriás 4m37-s csillag, 610 fényév távolságra van a Földtől. γ Sge: 3,47 magnitúdós óriáscsillag, a távolsága 170 fényév. δ Sge: 3,82 magnitúdós, 4 optikai összetevő alkotja. ε Sge: G8 III osztályú, 5,66 magnitúdós csillag, η Sge: ennek a csillagnak a fényessége 5,1 magnitúdó és a K2 spektrális osztályba tartozik. V Sagittae: kataklizmikus változó a csillagkép északkeleti sarkában
Mélyég-objektumok M71: nagyon laza gömbhalmaz, 13 000 fényévre van a Földtől. Philippe Loys de Cheseaux francia csillagász fedezte fel 1745-ben vagy 1746-ban.
Források Josef Klepešta - Antonín Rükl: Csillagképek atlasza, Gondolat Kiadó, Budapest, 1978, Ian Ridpath - Wil Tirion: Égi kalauz, Gondolat Kiadó, Budapest, 1991,
Fordítás
Kategória:Csillagképek