Donáth Péter (Újpest, 1948. december 16. –) történész, egyetemi tanár.
Munkássága 1973-ban történelem-filozófia szakon végzett az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán. Azóta különböző budapesti felsőoktatási intézményekben oktat történelmet (korábban filozófiát). Kutatásai a 20. századi eszme-, nevelés- és társadalomtörténet témakörét érintik.
A történelemtudományban 1987-ben kandidátusi, 2010-ben MTA doktori fokozatot szerzett. 1997-ben habilitált. 1988 szeptemberétől – 2013. június 30-ig vezette a Budapesti Tanítóképző Főiskola, majd – az egyetemi integrációt követően – az ELTE Tanító- és Óvóképző Kara Társadalomtudományi Tanszékét, előbb főiskolai-, majd 1999-től egyetemi tanárként. Azóta az ELTE professor emeritusaként folytatta oktató s kutatómunkáját.
2006-tól 2016-ig tagja volt az ELTE Tudományos Tanácsának, 2010-től 2016-ig (tanácskozási joggal) az ELTE Habilitációs Bizottságának, 1997-2000-ig és 2005-től 2016-ig elnöke volt az ELTE TÓK Kari Tudományos Bizottságának. 2003-tól tagja az MTA Pedagógiai Bizottsága Neveléstörténeti Albizottságának. 1990-től 2016-ig szerkesztője, ill. társszerkesztője volt a Filozófia – Művelődés – Történet c. tudományos kiadványsorozatnak.
Kutatói érdeklődése elsősorban a 20. század történeti, ideológia- s eszmetörténeti problémáira irányul, különös figyelemmel a vizsgált eszme-, illetve művelődéstörténeti jelenségeknek a szűkebb, vagy tágabb társadalmi praxissal, illetve az oktatással való összefüggéseire. A hetvenes években Kelet-Európában akkoriban uralkodó ideológia genezisének problémái foglalkoztatták, majd a kelet-európai változások irányították figyelmét a térségünkben újra a figyelem központjába került nemzeti- nemzetiségi problematika felé.
Az ezredfordulót követően az állam – ideológia – iskola. Politikai-világnézeti törekvések (elvárások) és a nevelés, valamint a társadalomtudományi oktatás a tanítóképzőkben a 20. századi Magyarországon kutatási téma különböző aspektusainak vizsgálatával foglalkozott. Újabb könyvei arra hívták fel a figyelmet, hogy az iskolakötelezettség kiterjedésével(de még a rádió és TV korszak előtt) a kultúraközvetítés egyetlen olyan intézménye amely szinte minden állampolgárhoz elért, a nép- majd az általános iskola volt, főszereplőjével a jövő nemzedékek nevelőjének, „programozójának” tekintett tanítóval, akit a tanítóképzőkben készítettek fel hivatására.
Ezért „a szélsőségek korában” egymást tagadó politikai-világnézeti törekvések, különböző modernizációs elképzelések megvalósításán serénykedő oktatáspolitikusok, iskolafenntartók közös meggyőződése volt, hogy fontos miképp programozzák a programozókat, s hogy megfelelően válogassák, kézben tartsák, instruálják a programozók programozóit: a tanító(nő)képző intézeti tanárokat.
A tanítóképzők sorsának alakulása így a közoktatás többi intézményénél szorosabban követi a rendszer, illetve kurzusváltásokat, s karakteresen jeleníti meg azok jellegét. A tanítóképzés politikai és társadalomtörténetét érintő írásai sajátos képet adnak a 20. század során többször „színét” és jellegét váltó hatalom mindenkori ideológiai céljairól, az érvényesítésük érdekében alkalmazott (tanügyigazgatási-ellenőrzési; eszmei, financiális, karriert ösztönző, valamint adminisztratív, sőt: munka- és büntetőjogi megtorló) eszközeiről – s ezek effektivitásáról vagy diszfunkcionalitásáról. Tanulmányaiban különös figyelmet szentel az iskolákban szereplő „kisemberek” (diákok, pedagógusok) – mindenkori történeti korlátok közötti – mozgására, boldogulási kísérleteire: az én-érvényesítés és az én-azonosság megőrzésének visszatérő konfliktusaira. Foglalkozott a magyar művelődéspolitika, neveléstörténet kiemelkedő alakjának: Imre Sándornak (1877-1945) a nemzeti önismeret és együttműködési készség fejlesztése érdekében tett kitartó – lényegében sikertelen – próbálkozásaival is.
Főbb művei Elmélet és gyakorlat: A “baloldaliság” korai történetéhez: Gorkij – Lunacsarszkij – Bogdanov, 1907-1910: [a kandidátusi értekezés javított, rövidített változata]. – Bp.: BTF, 1990. – 335 p. – (A Budapesti Tanítóképző Főiskola Tudományos Közleményei; IX. k.) Szöveggyűjtemény Magyarország XX. századi történelmének tanulmányozásához, 1-2.; szerk. Donáth Péter, Farkas Mária, Pajorné Tóth Ilona; Budapesti Tanítóképző Főiskola Társadalomtudományi Tanszék, Bp., 1992 Iskola és politika. Az állami német nemzetiségi tanítóképzés magyarországi történetéhez, 1919-1944; 2. jav., bőv. kiad.; Trezor, Bp., 1997; a 2.-hoz képest változatlan] 3. kiadás. Trezor Kiadó, Bp., 1998. – 280 p. online elérés Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához, 1-2.; összeáll., szerk. Sipos András és Donáth Péter; Budapest Főváros Levéltára–Budapesti Tanítóképző Főiskola, Bp., 1999-2000 Ajánló bibliográfia Magyarország 20. századi társadalom-, művelődés- és politikatörténetének tanulmányozásához; összeáll. Donáth Péter; Új Mandátum–ELTE TÓFK, Bp., 2000 Közszolgálat – pedagógushivatás. Rozsondai Zoltán a magyar tanítóképzésért és megújításáért; összeáll. Donáth Péter et al., szerk. Szövényi-Lux Endréné, Rozsondai Zoltán, Rozsondai Zsolt, bev., jegyz. Donáth Péter; Trezor, Bp., 2004 Adalékok Nagy László pályájához. Publikálatlan önéletrajza, iskolareformterv, a Gyermektanulmányi Társaság, az egyetemi gyermektanulmány-oktatás, s a lélektani laboratóriumok dokumentumai 1918-1922-ből. Trezor Kiadó, Bp., 2007. 174 p. (Megjelent a Filozófia – Művelődés – Történet 2007. évi kötetében is.) online elérés A magyar művelődés és a tanítóképzés történetéből, 1868-1958; Trezor, Bp., 2008 online elérés Oktatáspolitika és tanítóképzés Magyarországon 1945-1960. Trezor Kiadó, Bp., 2008. 586 p. online elérés A Cserny-különítmény rémtettei „Mozdony utcai laktanyájukban” 1919 júliusában. Fery Oszkár és tiszttársai halálának körülményei, következményei, utóélete. In: Sorsfordító mozzanatok a magyarországi kisgyermekkori nevelőképzés, a Budapesti Tanítóképző Főiskola, az ELTE TÓK és épülete történetéből. (Szerkesztette, s az előszót írta: Donáth Péter) Bp., Trezor Kiadó, 2012. 144- 254. pp. online elérés Sorsfordító mozzanatok. A magyarországi kisgyermekkori nevelőképzés, a Budapesti Tanítóképző Főiskola, az ELTE TÓK és épülete történetéből; szerk. Donáth Péter; Trezor, Bp., 2012 Tanítói, tanári viták a magyarországi tanítók társadalmi küldetéséről, helyzetük javításáról, a tanítóképzés korszerűsítéséről, felsőfokúvá tételéről, 1890-1905. In: Filozófia – művelődés -történet 2015. Az ELTE TÓK Tudományos Közleményei XXXVI. Trezor Kiadó, Bp. 2015. 223-387 pp. ISSN 1587-4230 online elérés https://mek.oszk.hu/14800/14883/index.phtml "Kisemberek" helytállása: tanítóképzés Baján a szerb megszállás alatt és nyomán 1918-1923. Trezor Kiadó, Bp., 2018. 125 p. https://mek.oszk.hu/18400/18401 Pedagógusok az 1918-1919. évi politikai forgószélben. Tanítóképzők a forradalmak, az idegen megszállás és az ellenforradalmi számonkérés idején. Trezor Kiadó, Bp., 2020. 564.p. https://mek.oszk.hu/20100/20126/ Donáth Péter: Imre Sándor a köztisztviselői munka párt- és felekezeti elfogultságtól való mentességének szükségességéről, s az egyetemi autonómiáról 1924-ben. Iskolakultúra, 30. évf. 8. sz. (2020) 97-116. http://www.iskolakultura.hu/index.php/iskolakultura/article/view/33950/33076 Donáth Péter: A „bűnös, liberális Budapest” községi iskolái államosításának kísérlete 1919-1920-ban. Trezor Kiadó, Bp., 2022.http://real.mtak.hu/140296/1/donath_trezor_2022.pdf https://mek.oszk.hu/23100/23123/23123.pdf Donáth Péter: Konszenzuskereső reformer a válságok és szélsőségek korában. Imre Sándor a nemzeti együttműködés akadályairól, művelődéspolitikai szerepvállalásáról, a köznevelésről, s a magyar pedagógiáról. Trezor Kiadó, Budapest, 2022. 581p. http://real.mtak.hu/146415/ https://mek.oszk.hu/23400/23444/ Donáth Péter: Tanítóképzők, tanáraik és diákjaik az 1945–1949. évi politikai forgószélben. Tanulmányok. Trezor Kiadó, Budapest, 2025. 493 p. https://real.mtak.hu/id/eprint/102994 http://hdl.handle.net/10831/114946 Tanítóképzők, tanáraik és diákjaik az 1945-1949. évi politikai forgószélben Donáth Péter: Jászberényi tanítóképző igazgatók megpróbáltatásai 1917-1957. Pedagógusok az apodiktikus és rigid elvárások erőterében. Trezor Kiadó, Budapest, 2026. 269 p. http://hdl.handle.net/10831/119113 https://real.mtak.hu/102982/ https://re
Elismerései Szent-Györgyi Albert-díj 2014 (EMMI) Magyar Arany Érdemkereszt 2014 (KE) Diákokért 2009 (ELTE TÓK HÖK) Pro Universitate Érem Arany fokozata 2009 (ELTE) Mestertanár Aranyérem 2005 (OTDT) Magyar Felsőoktatásért Emlékplakett 2004 (OM) Diákokért 1998 (BTF HÖK) Főiskoláért Emlékplakett 1993 (BTF Főiskolai Tanács) Szocialista Kultúráért 1980 (A Budapesti Ifjúsági Klubtanács javaslatára: MM) Kiváló Munkáért,1979 (OM)
Lexikoncikkek róla Révai Új Lexikona V. k. Babits Kiadó, Szekszárd, 2000. 683-684. pp. Ki-kicsoda 2009. MTI 2008 Who is Who Magyarországon 2013. Hübners Who is Who, Svájc, 559. p. Who’sWho in the World 2013. 30th Edition, Marquis Who’sWho, Berkeley USA, 1870. p.
Jegyzetek
Források http://old.tok.elte.hu/tarstud/donath.htm https://www.tok.elte.hu/content/megjelent-prof-dr-donath-peter-legujabb-kotete.t.8191
Kategória:1948-ban született személyek Kategória:Magyar egyetemi, főiskolai oktatók Kategória:Újpestiek Kategória:Magyar történészek Kategória:Magyar filozófusok Kategória:Magyar neveléstörténészek Kategória:Magyar művelődéstörténészek Kategória:Szent-Györgyi Albert-díjasok Kategória:Élő személyek Kategória:A Charta ’77 aláírói Kategória:A Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetettjei