TD–1A (Thor-Delta = TD, műhold 1A) az ESRO-val együttműködve német mérnökök által készített, irányított tudományos, csillagászati műhold.
Küldetés Európai Űrkutatási Szervezet (ESRO) több tudományos műholdat épített, amelyeket amerikai hordozórakétákkal juttattak pályára. A programban részt vevő Űrügynökségek: Franciaország, Hollandia, Nagy-Britannia, Svédország és az NSZK.
Jellemzői Az ESRO megbízásából építette a német ERNŐ, a francia Mecanique-Aviation-TRAction (Matra), a svéd SAAB AB (Saab) partnerek. Üzemeltető az ESRO.
Feladata UV tartományban különféle elektromágneses sugárzások mérése, elősegítve a világűr (csillagok) megismerését.
Megnevezései: TD–1A; Thor Delta (TD–1A); kódszáma SSC 5879; COSPAR: 1972-014A
1972. március 12-én a Vandenberg légitámaszpontról egy Thor–Delta hordozórakéta SLC–2E (LC–Launch Complex) jelű indítóállványról juttatta magas Föld körüli pályára (HEO = High-Earth Orbit). Az orbitális egység pályája perces, fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 524 kilométer, az apogeuma 551 kilométer volt.
Európa első 3 tengelyesen stabilizált műholdja. Tömege 473, amiből 120 kilogramm a műszerpark volt. A téglalap formájú űreszköz alsó és felső modulból állt, méretei: magassága , oldalai x1 méter. Az űreszköz kétoldalú szárnyfelületét 9360 szilícium napelem borította (5 méteres fesztávval), éjszakai (földárnyék) energia ellátását nikkel-kadmium akkumulátorok biztosították. Tengelye körül forgó mozgást végzett. Üzemidejét 6 hónapra tervezték (2 év lett), biztosítva a világűr vizsgálatát. Két hónapos üzemelés után május 23-án-án az adatokat rögzítő magnó elromlott. Az adatok egyidejű fogadására 40 rögzítő állomást aktivizáltak, eredményeként az adatok 95%-át értékelhetően rögzítették. Októbertől – 1973. februárig a tudományos munka szünetelt, majd 1973. októberig folytatódott. A tudományos munka megint szünetelt, 1974. márciusában újra indult. Pályakorrekciókat hideg gáz fúvókáival biztosította. Technikai okok miatt megszűnt a stabilizáció, elfogyott a korrekciót segítő üzemanyag. Szolgálata alatt pályasíkjában 2,5-ször feltérképezte a világűrt. Az elkészült GALEX katalógus 2003-ig volt használatban.
Műszerparkja UV távcső (angol-belga fejlesztés) és egy spektrométerrel folyamatosan vizsgálta az eget (135-300 nm hullámhosszon), az UV távcsövet és a spektrométert mozgató mechanika (200-300 nm részletességgel), kettő szilárdtest detektor és egy Cserenkov-detektor, proporcionális számláló 2-30 keV energia tartományban, gamma-sugarak elemzése 50-500 MeV energia tartományok között, szcintillációs detektor 20-700 keV energia tartományban, egy érzékeny szikra videokamera (MIMOSA) a Cserenkov-detektor által érzékelt (70-300 MeV tartományokban) gamma-sugárzás kimutatására.
1974. április 5-én, indítását követő 24. hónapban (2 éves üzemelés) befejezte működését. 1980. január 9-én 2859 nap (7.83 év) múlva belépett a légkörbe és megsemmisült.
Források
Külső hivatkozások
Kategória:Csillagászati műholdak Kategória:Európai műholdak Kategória:1972 az űrkutatásban