Alexis Emmanuel Chabrier (Ambert, (Puy-de-Dôme), 1841. január 18. – Párizs, 1894. szeptember 13.) francia zeneszerző és zongoraművész.Marc Honegger: Dictionnaire de la musique, 1. kötet, Les Hommes et leurs œuvres. A-K, Bordas 1979 1232 oldal,

Bár elsősorban két zenekari művéről ismert (España és Joyeuse marche), jelentős operák (köztük a növekvő népszerűségű L'étoile – A csillag), dalok és zongoraművek is fűződnek a nevéhez. Ezek a darabok, bár számuk nem nagy, kitűnő színvonalúak. A komponistát olyan zeneszerzők csodálták, mint Debussy, Ravel, Richard Strauss, Satie, Schmitt, Sztravinszkij, illetve a Francia hatok csoportosulás tagjai. Sztravinszkij megidézi az Españat a Petruska című balettjében, Ravel pedig arról ír, hogy a Le Roi malgré Lui kezdő ütemei új irányt szabtak a harmonizálásnak francia földön. Francis Poulenc megírta a komponista életrajzát, és Richard Strauss vezényelte Chabrier befejezetlen operájának, a Briséïs-nek az első színpadi előadását.

Chabrier korának vezető íróival és festőivel is kapcsolatokat ápolt. Különösen jó barátja volt Claude Monet és Édouard Manet, és már akkor impresszionista képeket kezdett gyűjteni, amikor még ez a művészeti irányzat nem vált divattá. Magángyűjteményének több darabja ma a világ vezető múzeumaiban látható.

Élete

Gyermekkora Auvergne-ben Alexis-Emmanuel Chabrier Ambert-ben (Puy-de-Dôme), a közép-franciaországi Auvergne régióban fekvő városban született. Édesapja, Jean Chabrier ügyvéd volt, édesanyja, Marie-Anne-Evelina Durozay egy jómódú Vichy környéki család művelt, jó művészi érzékkel megáldott sarja. Fia minden bizonnyal tőle örökölte személyiségének lágyabb, érzékenyebb vonásait. Gyermekkori dadája Anne Delayre (akit Chabrier Nanine-nek nevezett) egész életében hű maradt hozzá. Zenei tanulmányait hatévesen kezdte, első kéziratban fennmaradt kompozíciói 1849-ben keletkezett zongoradarabok.

Családja 1852-ben Clermont-Ferrand-ba költözött, ő pedig jogi pályára készült. A Lycée imperial-ban tanult, de zenei téren is képezte magát: Alexander Tarnowski-tól, egy lengyel származású komponista-hegedűművésztől vett elméleti és gyakorlati leckéket. Az ebből az időszakban származó, Le Scalp!!! című zongoradarabját később átírta (Marche des Cipayes – Szipoj induló).

Párizs: egyetemista, majd hivatalnok 1856-ban a család Párizst választotta otthonául, és a fiatal Chabrier mindkét irányban folytatta komoly tanulmányait. Egy évet töltött el a Lycée Saint-Louis-ban, megszerezte a bachelor fokozatot, majd beiratkozott egy jogi iskolába, ahol 1861-ben diplomázott. Még az év október 29-én munkába állt a francia Ministre de l'Intérieur-ben (Belügyminisztérium). Emellett továbbra is szenvedélye volt a zene: az 1860-as években is komponált kisebb zongoraműveket. Ekkoriban kezdett érdeklődni Richard Wagner iránt, le is másolta a Tannhäuser zenekari szólamait. thumb|200px|left|Emléktábla Chabrier-nak a francia Belügyminisztériumban töltött időszakáról. 1862-ben belépett a párizsi parnasszisták körébe néhány kollégájával együtt. Érdekelte a költészet, és ez hosszú barátság alapja lett Paul Verlaine-nel, aki két korai operettjéhez írt librettót, de ezek befejezetlenül maradtak.

Több leírás maradt fenn Chabrier zongorajátékáról abból az időből. Sok évvel később d’Indy így írt: „Bár a karjai túl rövidek voltak, az ujjai túl vastagok, az egész megjelenése pedig kissé esetlen, a szépség és a kifejezőerő oly fokát érte el, amit csak nagyon kevés zongorista tudott felülmúlni – kivéve Liszt Ferencet és Anton Rubinsteint.”Lecture on Chabrier and Dukas by d’Indy at a Orchestre Pasdeloup concert on 8 April 1920 Renoir felesége, Chabrier jó barátja pedig ezt jegyezte fel: „Egy nap eljött Chabrier és eljátszotta nekem az Españaját. Úgy hangzott, mintha egy hurrikán szabadult volna el. Egyre csak verte a billentyűket. Az utca tele volt emberekkel, és megbabonázva hallgatták. Amikor Chabrier az utolsó robajló akkordokhoz ért, megfogadtam, hogy soha többé nem ülök a zongorához. Egyébként Chabrier több zongorahúrt is elszakított, és a zongorát használhatatlanná tette.”Forrás: Renoir J.: Renoir, my father, idézi: Rollo Myers: Emmanuel Chabrier and his Circle. London, J M Dent & Sons, 1969.Alfred Bruneau azt írta, hogy „úgy zongorázott, ahogy sem eddig, sem ezután senki más.”Idézi Rollo Myers: Emmanuel Chabrier and his Circle.

1869-ben Chabrier szülei néhány hónapon belül mindketten meghaltak. A francia-porosz háború (1870-1871) és a párizsi kommün idején folytatta hivatalnoki munkáját, miközben a minisztérium Tours-ból Bordeaux-ba, majd Versailles-ba költözött. 1873-ban feleségül vette Marie Alice Dejean-t. Három gyermekük született, de közülük egy kisgyermek korában meghalt.

thumb|230px|right|Emmanuel Chabrier, 1880, Édouard Manet festménye, Ordrupgaard Museum, Charlottenlund, Dánia. A zeneszerző Chabrier párizsi avantgárd művészbarátai közé tartozott a muzsikus Gabriel Fauré, Ernest Chausson és Vincent d’Indy, illetve a festő Henri Fantin-Latour, Edgar Degas és Édouard Manet. Az ő „csütörtök”-estéiket szívesen látogatta a komponista,Delage, R. Emmanuel Chabrier. Fayard, Paris, 1999. A XI. fejezet bővebben ír Manet és Chabrier barátságáról. mint ahogy az irodalmi élet jeles alakjai: Émile Zola, Alphonse Daudet, Jean Moréas, Jean Richepin, Auguste de Villiers de L’Isle-Adam és Stéphane Mallarmé is.Rollo Myers: Emmanuel Chabrier and his Circle, p7. 1879-ben egy müncheni útja alkalmával, Henri Duparc zeneszerző társaságában, fedezte fel Richard Wagner mesterművét, a Trisztán és Izoldát. Ez az élmény ébresztette rá valódi hivatására, a zeneszerzésre: 1880-ban otthagyta a minisztériumi állását. Abban az évben komponálta a Pièces pittoresques című zongoraciklusát, melynek Idylle tétele nagy hatással volt Francis Poulenc-re.Poulenc így írt Emmanuel Chabrier című könyvében: „Még ma is beleborzongok, ha arra a csodára gondolok, amelyet a hirtelen feltáruló új harmóniai világ jelentett számomra, és a zenémben mindig ott marad ennek az első szerelmes csóknak a hatása.” (Ivry, 1996)

Chabrier belevetette magát Wagner partitúráiba, és fontos segítőtársa lett Charles Lamoureux-nek abban, hogy előkészítsék a német mester műveinek párizsi koncertszerű előadásait. 1882-ben Londonba, 1883-ban Brüsszelbe utazott. hogy meghallgassa Wagner tetralógiáját, A Nibelung gyűrűjét. Szilárd zeneszerzői személyisége, illetve alapvetően „francia” temperamentuma és érzékenysége folytán, viszont Wagnernek csupán a felszínen megragadható technikai megoldásaival kísérletezett, anélkül hogy elmélyedt volna az esztétikai és filozófiai mélységeiben.Rollo Myers: Emmanuel Chabrier and his Circle. J M Dent & Sons, London, 1969.

1882-ben Spanyolországba utazott, és ennek az útnak a gyümölcse a híres España (1883): az ott hallott népi dallamoknak és saját képzeletének nagyszerű ötvözete. Barátja, Duparc szerint „ez a zenekari mű olyan új egyéni stílust képvisel, amely egyszer csak előjött a semmiből”. Más kortársai viszont sokkal leereszkedőbben ítélték meg.Delage, R. Emmanuel Chabrier. Fayard, Paris, 1999.

Operáját, a Gwendoline-t, amely a viking kori Angliában játszódik, a Párizsi Opera visszautasította, viszont sikert aratott a brüsszeli La Monnaie színházban Henry Verdhurdt irányítása alatt, 1885-ben. Két előadás után azonban lekerült a színről, minthogy az impresszárió csődbe jutott. A nagy csalódás ellenére hamarosan egy új feladatot talált magának: a Le roi malgré lui-t, melynek partitúráját hat hónap alatt tető alá hozta. A balszerencse azonban most sem kerülte el: kedvező volt ugyan a fogadtatás, de a párizsi Opéra-Comique leégett a harmadik előadást követően. D'Indy úgy vélekedett, hogy Chabrier ebben a művében ontja a legszebb dallamokat, bírálta viszont a librettót, „amelyben folyton emberek jönnek be, amikor éppen ki kellene menniük, és fordítva”. Szerencsére, a belga tenorhoz Ernest van Dyck-hoz és Felix Mottl karmesterhez fűződő barátsága folytán a lipcsei és müncheni színházigazgatók mindkét műve iránt érdeklődést mutattak, így Chabrier több jó hangulatú utat tett Németországba.

1888. július 13-án Chabrier-t a Francia Becsületrend lovagja címmel tüntették ki.Chabrier E. Correspondance. Ed Delage R, Durif F. Klincksieck, 1994. 88-70n.

Hanyatlása és utolsó évei thumb|230 px|right|Emmanuel Chabrier sírja, a párizsi Montparnasse temetőben (9. parcella). Utolsó éveiben Chabrier pénzügyi gondokkal küszködött, amelyet bankárjainak összeomlása okozott. Egészsége is megrendült, mivel szifilisze végső stádiumába jutott. Ezt csak súlyosbította a depresszió, mivel darabjait mellőzték a francia színpadokon. Szeretett dajkájának halála 1891 januárjában is mélyen lesújtotta. Megszállottan foglalkozott Briséïs című operájával, amelynek alapjául Goethe tragédiája szolgált, illetve Wagner zenéjének melódiai visszhangjai, de csak egy felvonást fejezett be. A Gwendoline premierjén, amelyre végre sor kerülhetett 1893 decemberében, a páholyban ülő beteg komponista nem tudta felfogni, hogy a taps neki szól. Még 1892-ben írta barátjának, Charles Lecocq-nak: „Soha más művész nem szerette inkább, és nem próbálta jobban tisztelni a zenét, mint én, de senki nem is szenvedett tőle annyit; és én örökké szenvedni fogok.”<ref>„Jamais un artiste n'aura plus adoré, plus cherché que moi à honorer la musique, nul n'en aura plus souffert; et j'en souffirai éternellement”. Desaymard J. „Emmanuel Chabrier d'après ses lettres”. Paris, Fernand Roches, 1934. Levél "Mes chers coqs” címzéssel, 323. oldal</ref>

Életének utolsó évében teljesen megbénult, és 53 éves korában, Párizsban meghalt. Bár kívánsága az volt, hogy Manet sírja közelébe temessék el, a Montparnasse temetőben helyezték örök nyugalomra.

Chabrier kápráztató harmóniai színeivel és zenekari műveinek előadásával vált híressé. Zongoradarabjai is eredetiek és nagyon szépek. Fennmaradt számos leveléből eleven képet alkothatunk karakteréről, eszményeiről és életéről.Desaymard J. Emmanuel Chabrier d'après ses lettres. L'homme et l'oeuvre. Paris, Fernand Roches, 1934.

Clermont-Ferrand zene-, tánc- és színművészeti konzervatóriuma az ő nevét viseli.Conservatoire Emmanuel-Chabrier http://www.clermont-ferrand.fr/-Conservatoire-Emmanuel-Chabrier,127-.html

Chabrier műgyűjteménye és Chabrier a képzőművészetben Különös érdeklődésre tarthat számot Chabrier kapcsolata korának művészeivel, különösen az impresszionista festőkkel. Ő maga is több vezető művész alkotásának volt a tárgya.

Kortárs francia festőktől származó művek gazdag gyűjteményét hagyta maga után. Az 1896. március 26-án az Hôtel Drouot-ban tartott aukción a következő művek szerepeltek:Poulenc F. Emmanuel Chabrier. Geneva and Paris, La Palatine, 1961 (appendix)Les Moissonneurs (Aratók), Paul CezanneUn bar aux Folies Bergère (Bár a Folies Bergère-en), Édouard ManetLe Skating (Korcsolyázás), ManetPolichinelle (Bohóc), ManetLes bords de la Seine (Szajna-part), Claude MonetLe parc Monceau (A Monceau park), MonetLa fête nationale, rue du Faubourg-Saint-Denis (Nemzeti ünnep a Rue du Faubourg-Saint-Denis-n), MonetLa rue saint-Denis, fête du 30 juin 1878 (A Rue Saint-Denis, az 1878. június 30-i ünnepen), MonetFemme nue (Meztelen nő), Pierre-Auguste RenoirCanotier à Hampton Court (Szalmakalap Hampton Court-ban), Alfred SisleyLa Seine au Point du Jour (A Szajna napkeltekor), Sisley

Chabrier is szerepelt Edgar Degas képén (L'orchestre de l'Opéra, a proszcéniumpáholyban), Henri Fantin-Latour festményén (Autour du piano, a zongoránál), illetve Manet két portréján:Portrait de Chabrier (pasztell, 1880)Portrait de Chabrier (olaj, vászon, 1881)

James Tissot is készített róla ceruzarajzot (1861), Marcellin Desboutin egy portrét (1881 körül),Delage R. Chabrier, Iconographie musicale. Minkoff Lattès, 1982. Édouard Detaille egy rajzot (1887),Eredetileg a Revue Illustrée címlapja, 1887. június 14-én. Constantin Meunier pedig egy mellszobrot.

Művei