A csókolózási ügy (angolul Kissing Case) egy 1958-as, széles körű nemzetközi felháborodást és tiltakozást kiváltó incidens volt az Amerikai Egyesült Államokban, amely az afroamerikai polgárjogi mozgalom egyik szimbolikus eseményévé vált. Az észak-karolinai Monroe-ban két afroamerikai kisfiút, a 7 éves David „Fuzzy” Simpsont és a 9 éves James Hanover Thompsont letartóztatták, miután játék közben egy környékbeli fehér kislány arcon csókolta őket. A hatóságok szexuális kényszerítés vádjával állították őket fiatalkorúak bírósága elé, amely 21 éves korukig tartó javítóiskolai büntetésre ítélte mindkét gyermeket.
Események Miután a fehér kislány otthon elmesélte az ártatlan gyermeki pusziváltást, az apja és több fehér szomszédja fegyverkezve indult a fekete kisfiúk és családjuk felkutatására. A monroei rendőrség még aznap este letartóztatta Thompsont és Simpsont, akiket szexuális kényszerítés gyanújával vettek őrizetbe. A gyerekeket hat napon át tartották bezárva a helyi rendőrőrs alagsori cellájában, anélkül hogy szüleikkel vagy ügyvéddel találkozhattak volna. Ez idő alatt a fiúkat megbilincselték és fizikailag is bántalmazták. Néhány nap elteltével a fiatalkorúak bírósága – jogi képviselet biztosítása nélkül – bűnösnek találta és határozatlan idejű, de legfeljebb 21 éves korukig tartó javítóintézeti elzárásra ítélte őket. A feszült helyzetben a helyi Ku-Klux-Klan aktivizálódott: kereszteket égettek a fiúk otthona előtt, és fegyverrel is rálőttek a házukra.
Az eset ellen Robert F. Williams, a National Association for the Advancement of Colored People (NAACP) helyi szervezetének elnöke kezdett intenzív tiltakozásokat szervezni. Az ügy országos szintre emelkedett: még a korábbi First Lady, Eleanor Roosevelt is megpróbált közbenjárni az állam kormányzójánál. Amikor a helyi és az állami vezetés elutasította az ítélet felülvizsgálatát, Williams felkérte a neves fekete polgárjogi ügyvédet, Conrad Lynnt, hogy New Yorkból utazzon Monroe-ba a védelem ellátására. Luther H. Hodges kormányzó és Malcolm Seawell állami főügyész azonban az ő felülvizsgálati kérelmét is elutasította.
A fogvatartott fiúk hetekig nem láthatták a szüleiket. Az áttörést Joyce Eggintonnak, a londoni The Observer újságírójának sikerült elérnie, aki engedélyt kapott a gyerekek meglátogatására, és magával vihette az édesanyákat is. Egginton egy becsempészett fényképezőgéppel fotókat készített a cellában egymásra boruló, síró anyákról és gyermekeikről.
A fényképek és a fiúk története rövid idő alatt bejárta a világsajtót, óriási nemzetközi felháborodást kiváltva. Európában külön nemzetközi bizottság alakult Thompson és Simpson védelmére. Párizsban, Rómában, Bécsben és Rotterdamban is hatalmas Amerika-ellenes demonstrációkat tartottak, amelyek során az amerikai nagykövetségeket is megdobálták. A hatalmasra duzzadó bel- és külpolitikai nyomás hatására februárban a hatóságok felajánlották a fiúk szabadon bocsátását, amennyiben a szülők írásban elismerik gyermekeik bűnösségét. A szülők ezt határozottan elutasították. Két nappal később a sarokba szorított kormányzó feltétel és indoklás nélkül kegyelemben részesítette és szabadon engedte a két kisfiút.
Jegyzetek
Források Kennedy, Randall. Interracial Intimacies: Sex, Marriage, Identity, and Adoption. New York: Vintage, 2004. 196-7 Tyson, Timothy. "Robert F. Williams, NAACP: Warrior and Rebel," The New Crisis, December 1997/January 1998, Vol. 104 Issue 3, p14 Timeline: Eleanor Roosevelt: 1953-1962, Eleanor Roosevelt Papers Project, George Washington University, 2011. "In Memory of Robert F. Williams: A Voice for Armed Self-Defense and Black Liberation", Revolutionary Worker Online, RW #882, 17 November 1996
Fordítás
Kategória:Az Amerikai Egyesült Államok társadalma Kategória:1958