A Duna-tengerjáró hajók olyan teherhajók, melyeket arra terveztek és használtak, hogy teherárut szállítsanak a csepeli szabadkikötő és a Fekete-tenger valamint a Földközi-tenger kikötői között. Ezzel részben pótolták azt a hiányt, ami a trianoni békeszerződés következtében Magyarországot érte a fiumei tengeri kikötő elvesztésével. A Duna-tengerjárók magyar tervezésű, gyártású és üzemeltetésű hajók voltak és a konténeres szállítás elterjedéséig sikeresen versenyeztek a vasúti és közúti szállítással és külföldi kikötőkben az áru átrakásával. Ezek a hajók kellően sekély merülésűek, hagy alacsony vízállás mellett is hajózni tudjanak a Dunán, eléggé alacsony felépítménnyel készülnek, hogy magas vízállás mellett is átférjenek a hidak alatt, elég erős motorral épülnek, hogy a helyenként erős sodrású szakaszokon is haladhassanak árral szemben és kellően tengerállóaknak építik.
Története 1914-ben Magyarország több mint 500 kereskedelmi hajóval rendelkezett, aminek többsége a békeszerződés rendelkezései következtében az utódállamokra szállt. Fiume elvesztésével Magyarországnak nem maradt tengeri kikötője. A tengerhajózás az első világháború után ugyan korlátozott méretekben újraindult, de a számba jöhető idegen kikötők bérleti díja olyan magas volt, hogy új megoldást kellett találni. Ismert volt a korábbi évekből a Rajna-tenger hajózás gyakorlata, de Budapest a tengertől 1647 km-re fekszik, ami a Rajna távolságait jelentősen meghaladta. 1928-ban megvásároltak egy régi német átalakított aknaszedő hajót, a Liselotte motorost, mellyel sikeres próbákat folytattak az éppen ekkor megnyitott csepeli kőolaj és petróleum kikötője és a Fekete-tenger között. Az első igazi teherszállító próbákat 1933-tól a Hollandiától bérelt Apollinaris III. nevű motoros hajóval bonyolították le Budapest és Alexandria között. Ez a kis hajó a háború előtt a Rajnán és a tengeren keresztül szállított ásványvizet Angliába. A sikeres próbák eredményeképpen az országgyűlés 500 000 pengő összeget szavazott meg az első hazai gyártású Duna-tengerjáró hajó építésére.
A Budapest motoros thumb|300px|A Budapest motoros vázlata Az első Duna-tengerjáró hajót 1934. augusztus 14-én bocsátották vízre a Ganz és Társa Rt. újpesti telepén és a Budapest nevet kapta. A hajót Scharbert Gyula tervezte, aki korábban már a Szent István csatahajó tervezésében is részt vett. A hajó a MFTR állományába került, első útjára 1934. október 6-án indult Isztambul, Jaffa, Bejrút és Alexandria célállomással.
A hajó műszaki adatai:http://www.hajoregiszter.hu/hajoadatlap/budapest/417/14399 Hossza: 56,52 m Szélessége: 8,5 m Oldalmagassága: 3,0 m Megengedett legnagyobb merülése tengeren: 2,30 m Dunán: 1,85 m Hordképessége tengeren 2,3 m merülésnél: 475 tonna (DWT) Dunán 1,85 m merülésnél: 300 tonna Főgép: 2 db Ganz-Jendrassik 180 LE dízelmotor Legnagyobb sebesség: 8,9 csomó Az egység különböző társaságok tulajdonában 1962-ig hajózott, majd raktárhajóként szolgált 1988 évi szétbontásáig.
További egységek A Budapest először a Magyar Királyi Folyam- és Tengerhajózási Részvénytársaság (MFTR) állományába került, de két év múlva az újonnan alapított Magyar Királyi Duna-Tengerhajózási Részvénytársaság (DTRT) vette át, és újabb hajók építésébe fogtak tapasztalva az első hajó gazdasági sikerét. A további egységek is az újpesti hajógyárban készültek. 1936-ban vízre bocsátották a Szeged, 1937-ben a Tisza és végül 1939-ben a Kassa motorost is.
+ Magyar Duna-tengerjáró hajók adatai A hajó neve Hossz m Szélesség m Oldalmagasság m Legnagyobb merülés m Hordképesség DWT Főgép dízelmotor Legnagyobb sebesség csomó Vízre bocsátás éve Budapest 56,52 8,5 3,0 2,55 475 Ganz-Jendrassik 2x180 LE 8,9 1934 Szeged 59,13 8,50 3,70 2,55 600 Ganz-Jendrassik 2x180 LE 9,2 1936 Tisza 73,22 10,03 4,70 3,10 1200 Ganz VIII JhR 216/310 2x400 LE 10,5 1937 Kassa (Debrecen) 77,30 9,86 4,70 3,10 1300 Ganz VIII JhR 216/310 2x400 LE 10,5 1939Ungvár76,3510,04,73,101234Ganz VIII JhR 216/310 2x400 LE10,51941Kolozsvár (Ural)76,35710,04,73,101234Ganz VIII JhR 216/310 2x400 LE10,251941Komárom (Desna)76,3510,04,73,101234Ganz VIII JhR 216/310 2x400 LE10,51944-ben építik, bombatalálat következtében teljesen nem készül el, 1946-ban befejezik és vízre bocsátják, a Szovjetunió jóvátétel keretében elvisziSzolnok (Manych)76,3110,04,73,101234Ganz VIII JhR 216/310 2x400 LE10,51944-ben építik, tervezett neve ÚJVIDÉK, elvontatják Ausztriába, 1945 márciusában Bécs alatt elsüllyed, 1946-ban kiemelik majd Budapesten befejezik, a Szovjetunió jóvátétel keretében elvisziSimeiz76,3510,04,73,101240Ganz VIII JhR 216/310 2x400 LE101946Koreiz76,3110,04,73,101234Ganz VIII JhR 216/310 2x400 LE10,51946Don76,3510,04,73,101240Ganz VIII JhR 216/310 2x400 LE101947Kalmius76,3510,04,73,101240Ganz VIII JhR 216/310 2x400 LE101947Massandra76,3510,04,73,101240Ganz VIII JhR 216/310 2x400 LE101947 Hazám 81,5 10,6 4,7 3,10 1300 2 db Láng 8LD 315 RF dieselmotor 2x800 LE 12 1958Tokaj81,510,64,73,1013002 db Láng 8LD 315 RF dieselmotor 2x800 LE 121959Badacsony81,510,64,93,1012282 db Láng 8LD 315 RF dieselmotor 2x800 LE121959Csepel81,510,64,93,1012242 db Láng 8LD 315 RF dieselmotor 2x800 LE121960Tihany81,510,64,73,1013002 db Láng 8LD 315 RF dieselmotor 2x800 LE121961 Székesfehérvár (később Alba Regia) 81,5 11,4 4,9 3,10 1243 LÁNG 8LD 315RF 2X800 LE 12 1964
Sorsuk a háború alatt Az első három hajó sikere után további egységek épültek a háborús évek alatt: 1939-ben a Tisza osztályú Kassa, majd 1941-ben testvérhajói az Ungvár és a Kolozsvár, 1944-ben pedig a Szolnok, és elkezdték építeni a Komáromot is. 1939-ben kitört a háború Németország és a szövetségesek között. Ekkor Magyarország még semleges országnak számított, ennek ellenére brit hadihajók a Budapestet és a Tiszát is Máltára kényszerítették és békés rakományukat elkobozták. 1940-től, Olaszország hadbalépésétől a magyar hajók a Fekete-tengerre szorultak. Amikor Németország megtámadta a Szovjetuniót, égetően szükségük lett tengeri szállító kapacitásra, mivel a levantei térségbe az erős gibraltári bázis miatt nem tudták eljuttatni saját hajóikat. Így a magyar kormány engedélyével bérbe vettek hat Duna-tengerjárót, melyekkel utánpótlást szállítottak a Dunán és a Fekete-tengeren át az Ukrajnában harcoló német Déli hadseregnek. Magyarország egyedül csak a Szeged motorost tartotta meg saját kereskedelme részére. A bérbe vett hajókat szürke álcázó színűre festették és légvédelmi tüzérséggel szerelték fel. A bérelt hajók többnyire repülőbombákat, repülőbenzint és tányéraknákat szállítottak, a tengeren általában konvojokban haladtak.
Az első veszteség az Ungvár volt, amely 1941. november 9-én Szevasztopolba igyekezve aknára futott, majd rakományával együtt felrobbant. A Kolozsvárt 1943. január 22-én Szulinánál találta el egy szovjet repülőgépről indított légitorpedó. A kiégett roncsot később Budapestre vontatták, de csak a háború után újították fel szovjet jóvátételre Uralra átnevezve. A Szolnok, miután 1944-ben Ausztriába vontatták a közeledő front elől, 1945 márciusában süllyedt el. Az épülő Komárom 1944. szeptember 18-án bombatámadás során megsérült a hajógyár területén. Ez is a Szolnokkal együtt kijavítás után szovjet jóvátételre került.
A háború után A háborús károk kijavítása mellett több folyam-tengerjáró hajó épült a Szovjetunió számára a jóvátétel kereteiben. Egy új hajóosztály első példánya és névadója, a Hazám 1958-ban az újpesti Gheorgiu Dej Hajógyárban épült, 1964-1970 között a Mahart Magyar Hajózási Rt. tulajdonában hajózott szétbontásáig. Az osztály többi hajói: A Tokaj (1959), Badacsony (1959), Csepel (1960), Tihany (1961), Szeged (1962), Borsod (1962) és a Dunaújváros (1963). Ezek a hajók megnövelt méretekkel, 800 LE-s Láng dízelmotorokkal és kettős fenékkel készültek. Olyan jól sikerült típus volt, hogy Csehszlovákia is rendelt belőlük kettőt, melyek Pozsonyig hajóztak. Gazdasági megfontolásból 1969-től a Mahart 11 Duna-tengerjárója csak tengeren közlekedett, az árut az Al-Dunán rakodták át bárkákba, melyek a Dunán rendeltetési helyükre szállították. Az utolsó Duna-tengerjáró 1965-ben készült el. Ez az 1243 tonna hordképességű Cegléd volt. A meglévő hajókat fokozatosan külföldi társaságoknak adták el, és az 1980-as évekre pályafutásukat befejezték.
Jegyzetek
Források Becze Csaba: A magyar kereskedelmi tengerészet a második világháborúban I-II. In: Haditechnika 2005/4-5. Zsigmond Gábor: A magyar tengeri hajózás helyzete a második világháború előtt A Duna-tengerjárók és a háborús évek Magyar tengerhajózás 1945 után Hannay Ákos: Magyar Duna-tengerjáró hajók a II. világháborúban
Kategória:Teherhajók Kategória:Magyar építésű hajók