William Adams (japán elnevezésével 三浦按針 Miura andzsin, a miurai kormányos; 1564. szeptember 24. – 1620. május 16.) angol hajós, feltehetően az első angol, aki elérte Japánt. Megérkezése után Tokugava Iejaszu sógun tanácsadója lett, és nyugati típusú vitorláshajókat épített a számára. Fontos szerepet játszott az első angol és holland kereskedőállomások létesítésében, és maga is kereskedőflottákat vezetett Délkelet-Ázsiába. James Clavell róla mintázta bestseller regényének, A sógun-nak főszereplőjét, John Blackthorne-t.
Ifjúsága William Adams a kenti Gillingham városában született 1564. szeptember 24-én. Tizenkét évesen elvesztette apját, őt pedig a londoni Nicholas Diggins hajóépítőhöz küldték inasnak. A következő tizenkét év alatt kitanulta a hajóépítést, navigációt és csillagászatot, majd a Királyi Haditengerészet szolgálatába lépett.
Adams egy darabig Francis Drake parancsnoksága alatt szolgált, 1588-ban a spanyol armada elleni harcokban egy utánpótlást szállító hajót, a Richarde Dyffylde-t kormányozta. Ezután a királynő marokkói kereskedelmi vállalkozásánál, a Berber Társaságnál vállalt munkát. Ez idő alatt a jezsuita források szerint részt vett egy kétéves sarkvidéki expedícióban, az Északnyugati átjárót keresve.
Távol-keleti utazás bélyegkép|260px|Az expedíció hajói. Balról jobbra a Blijde Boodschap, Trouw, Geloof, Liefde és Hoop. 17. sz.-i metszet A 34 éves Adams 1598-ban elszegődött egy öt hajóból álló holland flotta vezérkormányosának, amely rotterdami kereskedők megbízásából indult Texelből a Távol-Keletre a kereskedelmi lehetőségek felderítése céljából.
Adams 1598 júniusában a Hoop fedélzetén indult el Rotterdamból, és június 24-én csatlakozott a többi hajóhoz. A flotta a következő hajókból állt:
Hoop (Remény), előbb Jacques Mahu (az egész expedíció vezetője, †1598), majd Simon de Cordes (†1599), végül Jan Huidekoper parancsnoksága alatt Liefde (Szeretet), Simon de Cordes, majd Gerrit van Beuningen, végül Jacob Kwakernaak parancsnoksága alatt Geloof (Hit), Gerrit van Beuningen, majd Sebald de Weert vezetésével Trouw (Hűség), Jurriaan van Boekhout (†1599), majd Baltazar de Cordes vezetésével Blijde Boodschap (Jó Hír vagy Evangélium), előbb Sebald de Weert, majd Dirck Gerritz kapitányságával.
A flotta feladata az volt, hogy hajózzanak Dél-Amerika nyugati partjaihoz, és rakományukat ezüstre cseréljék. Sikertelenség esetén Japánban kellett ezüstöt szerezniük, amin a Kelet-Indiákon fűszert vásárolnak, aztán hazatérnek Európába.
A 75-250 tonnás hajók délnek tartottak a nyugat-afrikai Guineába, ahol Annobón szigetén készleteket raboltak, majd folytatták útjukat a Magellán-szoros irányába. A viharos időjárás szétszórta a hajókat, és azok komoly károkat szenvedtek. Csak három hajó jutott át a szoroson, a kormányozhatatlanul sodródó Blijde Boodschapot elfogták a spanyolok, a Geloof pedig 1600 júliusára visszatért Rotterdamba, de az eredeti 109 fős legénysége 36 emberre csökkent.
Az út során Adams átköltözött a Liefdére (amelyet eredetileg Erasmusnak hívtak, és tatját a híres tudós fából készült szobra ékesítette). A Liefde a Galápagos-szigetekhez tartozó Floreana-szigetnél várt a többi hajóra, de egyedül a Hoop bukkant fel végül 1599 tavaszán. A sziget bennszülötteivel való csatában mindkét hajó kapitánya, Adams fivére, Thomas és még húsz másik ember életét vesztette. A harmadik hajó, a Trouw 1601 januárjában bukkant fel az indonéziai Tidore szigeténél, miután egyedül átszelte a Csendes-óceánt; ott azonban a portugálok megölték a legénységet.
Mivel tartottak a spanyoloktól, a két hajó 1599 novemberében Japán felé indult. Útközben kikötöttek bizonyos szigeteken (feltehetően Hawaiin), ahol nyolc tengerész dezertált. 1600 februárjában egy tájfunban a Hoop teljes legénységével együtt elsüllyedt.
Megérkezés Japánba bélyegkép|William Adams és Tokugava Iejaszu találkozása. 1707-es ábrázolás A Liefde 1600 áprilisában, több mint tizenkilenc tengeren töltött hónap után vetett horgonyt Kjúsú partjainál; eredeti százfős legénységéből alig húsz beteg vagy haldokló tengerész maradt. Rakománya tizenegy láda durva gyapjúszövetből, üveggyöngyökből, tükrökből, távcsövekből, szögekből és kalapácsokból, valamint 19 bronzágyúból, 5000 ágyúgolyóból, 500 muskétából, 300 láncos golyóból és három ládányi páncélból állt.
Mikor kilenc tengerész összeszedte magát annyira, hogy járni tudjon, április 19-én kieveztek a legközelebbi településhez (akkor Bungo, ma Uszuki, Óita prefektúra). Itt a helybelieken kívül egy portugál jezsuita pappal találkoztak, aki azzal vádolta őket, hogy kalózok, és megfenyegette Adamsékat, hogy a helyi szokás szerint keresztre feszítik őket. A hajót Tokugava Iejaszu, Edo tartomány daimjója és a leendő sógun elkobozta, a beteg legénységet pedig Oszaka várában bebörtönözte. A spanyol források szerint a 19 ágyút később a döntő szekigaharai csatában is felhasználták ezen év október 21-én.
Iejaszu ekkor a nemrég meghalt Tojotomi Hidejosi kiskorú fiának nevében uralkodó régenstanács vezetője volt. Május és június között háromszor hallgatta ki Adams-et, aki erről így írt a feleségének:
A király elé járultam, aki alaposan megnézett és csodálatosan előzékenynek mutatkozott. Sokfajta jeleket mutatott nekem, melyekből némelyeket megértettem, másokat nem. Végül jött valaki, aki tudott beszélni portugálul. Őrajta keresztül a király kikérdezett, hogy mely országbeli vagyok, és mi vitt arra, hogy az ő, ennyire távoli országába jöjjek. Én elétártam országunk nevét, és hogy régóta keressük az utat a Kelet-Indiákra, és hogy minden királlyal és potentáttal barátságot keresünk, hogy kereskedhessünk olyan árukkal, amelyekben a mi országunk bővelkedik, az övék pedig nem.. Ezután megkérdezte, hogy országunk háborúzik-e? Válaszoltam neki, hogy igen, a spanyolokkal és portugálokkal, és az összes többi országgal békében vagyunk. Ezután azt kérdezte, hogy miben hiszek? Mondtam, hogy Istenben, aki a mennyet és a földet teremtette. Különféle egyéb kérdéseket is feltett vallási dolgokról és sok egyéb dologról, mint hogy milyen úton érkeztem országába. Az egész világ térképén megmutattam neki, hogy a Magellán-szoroson keresztül. Ezen elcsodálkozott, és azt hitte, hogy hazudok. Így követte egyik dolog a másikat, és egészen éjfélig nála maradtam.
Iejaszu a kihallgatások után megtagadta a jezsuiták kérését, hogy a holland hajó legénységét kalózkodásért elítéljék. Parancsára Adams és a többi európai átvitorlázott a Liefdével Bungóból Edo kikötőjébe, ahol a javíthatatlan állapotban levő hajó elsüllyedt.
Hajóépítés bélyegkép|170px|bal|A japánok által 1614-ben épített San Juan Bautista másolata 1604-ben a sógun utasítására Adams és társai segítséget nyújtottak a flottaparancsnok Mukai Sogennek egy nyugati típusú vitorláshajó megépítésében. A 80 tonnás hajót az Izu-félszigeten fekvő Itó kikötőjében építették. A tapasztalatokat felhasználva a következő évben egy nagyobb, 120 tonnás hajó is elkészült, ami azonban még mindig jelentősen kisebb volt a 150 tonnás Liefdénél. Adams levele szerint Tokugava „a fedélzetre jött, hogy megszemlélje, és a látvány nagy megelégedettséggel töltötte el.” 1610-ben a hajót kölcsönadták a japán partokon hajótörést szenvedő spanyoloknak, akik egy japán küldöttséget is magukkal vittek Mexikóba. A mexikói alkirály elkobozta a hajót, és San Buena Venturának nevezte át.
A hajók elkészülte után Tokugava nagy becsben tartotta az angolt, és megengedte neki, hogy bármikor meglátogathassa a palotájában.
A többi hollandot is gazdagon megjutalmazták, és 1605 után engedélyt kaptak, hogy elhagyhassák Japánt, és a környező országokkal kereskedhessenek. Maga Adams csak 1613-ban kapott ilyen engedélyt. A legénység tagjai közül Melchior van Santvoort és Jan Joosten van Lodensteijn Japán és Délkelet-Ázsia között szállítottak árucikkeket, és nagy vagyonra tettek szert.
1608 körül Adams a sógun megbízásából felvette a kapcsolatot a Fülöp-szigetek ideiglenes kormányzójával, Rodrigo de Vivero y Velascóval. Barátságos hangvételű leveleket váltottak egymással, és felmerült a kereskedelem megindítása a spanyol gyarmattal.
Adams karrierje Japánban bélyegkép|Tokugava Hidetada által I. Jakab királynak küldött díszes szamurájvért (Londoni Tower) Iejaszu megkedvelte Adamst, akiből a sógun legfontosabb európai kereskedelmi és diplomáciai tanácsadója vált. Néhány év elteltével átvette a jezsuita João Rodriguestől a hivatalos tolmácsi teendőket is. Valentim Carvalho atya így írt róla: „Miután megtanulta a nyelvet, bejárása lett Iejaszuhoz, és bármikor beléphetett a palotába”, valamint „kiváló mérnök és matematikus”.
Bár Adams feleséget és gyermekeket hagyott hátra Angliában, a sógun megtiltotta neki, hogy elhagyja Japánt. Úgy rendelkezett, hogy William Adams halottnak tekintendő, és helyette megszületett Miura Andzsin (三浦按針) szamuráj, aki a rangját jelképező két kardot is megkapta. Így Adams angol felesége formálisan özvegy lett, bár férje továbbra is rendszeresen küldött neki pénzt és leveleket.
Adams tekintélyes hatamotói rangot és 250 kokut (az egy koku egy ember egyéves rizsfogyasztását fedező mennyiség) jövedelmező birtokot kapott Tokugavától. „Isten megsegített a nagy nyomorúságom után” írta, katasztrofális tengeri utazására utalva. Birtoka az Edói-öböl bejáratánál, Uraga kikötőjénél feküdt. A Japánba látogató angol John Saris 1613-ban azt írta, hogy Adamsé volt az Uragában horgonyzó spanyol hajó rakományának viszonteladási joga.
William Adams Japánban is megházasodott, egy hivatalnok (Magome Kageju, aki az edói országút teherhordó lovainak váltását felügyelte) lányát, Ojukit vette el, feltehetően szerelemből, mivel sem szamuráj családból való, sem különösebben gazdag nem volt. Egy fiuk, Joseph és egy lányuk, Susanna született. Adams azonban nem vált otthonülő alkattá, megpróbálkozott összeállítani egy expedíciót az Északnyugati átjáró keresésére, a későbbiekben pedig több kereskedőutat szervezett Délkelet-Ázsiába.
Adams nagyra tartotta Japánt és lakosait. Így írt róluk 1612-ben: „A japán föld lakói jó természetűek, mérhetetlenül udvariasak, a háborúban pedig vitézek; a törvényszegőket mindenféle részrehajlás nélkül szigorúan megbüntetik.”
Adams nemcsak a nemzetisége, hanem protestáns vallása miatt is problémát jelentett a portugáloknak és a jezsuita misszionáriusoknak. Megpróbálták megtéríteni, majd a sógun rendelete ellenére titokban felajánlották neki, hogy egy portugál hajón hazautazhat. A portugál források szerint Adams a katolikus egyház ellen hangolta Iejaszut, aki értesülve a spanyolok hódításairól és a Japánban terjedő vallás okozta feszültségek miatt 1614-ben kiűzte az országból a jezsuitákat, és keresztényellenes ediktumokat léptetett életbe.
A holland és angol kereskedelmi állomás létesítése bélyegkép|bal|Tokugava Iejaszu által a hollandoknak kiadott kereskedelmi engedély 1609-ből Tokugava Iejaszu 1604-ben elküldte a Liefde kapitányát és pénztárosát, Jacob Quaeckernaecket és Melchior van Santvoort-t, hogy vegyék fel a kapcsolatot a Patanin 1602-ben létesített holland kereskedőállomással, és megtörhessék a Japánnal való kereskedelem portugál monopóliumát. A sógun 1605-ben formális engedélyt is adott a hollandoknak a kereskedelemre, amit azok a hajóhiány és az ellenséges portugálok miatt csak 1609-ben tudtak kihasználni. Ekkor két hajó, a 19-ágyús De Griffioen (Griff) és a 26 ágyús Roode Leeuw met Pijlen (Vörös oroszlán nyilakkal) érkezett Japánba. A holland követek Nassaui Móric levelét hozták az uralkodónak. Országuk egész Japánra kiterjedő kereskedelmi jogokat kapott (szemben a portugálokkal, akik csak Nagaszakiban kereskedhettek szabott árakon), és Hirado szigetén kereskedőállomást, akkori kifejezéssel faktóriát létesíthettek.