A Koszmosz–317 (17F116) (oroszul: Космос 317) Koszmosz műhold, a szovjet harmadik generációs műszeres műhold-sorozat tagja. Első generációs Zenyit–4MK (oroszul: Зенит-4MK) fotó-felderítő műhold.
Küldetés 1969–1982 között, az orbitális rendszert alacsonyabb pályára helyezték, hogy az alkalmazott kamerák (fényképezőgépek) felbontóképességét maximálisan, élességét nagy minőségben biztosítsák. Fényképeit a katonai meteorológiai előrejelzéseknél is alkalmazták.
Jellemzői Tervezett és épített a Központi Speciális Tervező Iroda (Центральное специализированное конструкторское бюро – ЦСКБ/CSKB). Üzemeltetője a Honvédelmi Minisztérium (Министерство обороны – MO).
Megnevezései: Koszmosz–317; Космос 317; COSPAR: 1969-109A. Kódszáma: 4280.
1969. december 23-án a Pleszeck űrrepülőtérről egy Voszhod (11A57) hordozórakéta segítségével indították alacsony Föld körüli pályára (LEO = Low-Earth Orbit).
Az orbitális egység pályája perces, fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 205 kilométer, apogeuma 280 kilométer volt.
Ember szállítására kifejlesztett űreszköz, hasznos terében helyezték el a fotófelderítő kamerákat és az üzemeltetéshez szükséges telemetriai eszközöket. A sorozat felépítését, szerkezetét, alapvető fedélzeti rendszereit tekintve egységesített, szabványosított űreszköz. Tömege 6300, visszatérő modul súlya 3100 kilogramm. A motorblokk manőverező képességgel rendelkezett. A stabilizálást nitrogénhajtású gázfúvókák segítették. A kamerák felbontóképessége 1 méter. Pályasíkja mentén műszereivel vizsgálta a jelen lévő töltött részecskéket. Áramforrása kémiai akkumulátorok, szolgálati élettartama maximum 24 nap.
1970. január 5-én, 12 nap ( év) után földi parancsra a fotókapszula belépett a légkörbe és hagyományos – ejtőernyős leereszkedés – módon (elfogó repülőgép segítségével) visszatért a Földre.
Források
További információk
Elődje:Koszmosz–316Koszmosz-program1970–1980 Utódja:Koszmosz–318
Koszmosz 0317 Kategória:1969 az űrkutatásban