Hiraiva Jumie (japánul: 平岩 弓枝, Hepburn-átírással: Hiraiwa Yumie) (Tokió, 1932. március 15. – Tokió, 2023. június 9.) japán írónő.
Munkássága Apja a jojogi Hacsiman-szentély sintó főpapja volt. Hiraiva tanulmányozta Japán ősi hagyományait, kapcsolatba került a hagyományos japán tánccal, megtanult játszani a samiszen három húros pengetős hangszeren. Ez a zenei világ és szereplői ihlették írásra. Japán irodalmat tanult a Japán Női Egyetemen (Nihon dzsosi daigaku), az ország legnagyobb és legrégibb magánegyetemén. 1954-ben szerezte meg diplomáját.
1959-ben elnyerte a Naoki-díjat a Taganesi című elbeszélésével. Hiraiva kitűnő elbeszélő, rendkívül meggyőzően ábrázolja Japán történelmének különböző eseményeit és szereplőit. (Kamakura-kor, Edo-kor, romantikus szamuráj-történetek). Bár nem vallja magát feministának, számos regényt írt női sorsokról. Forgatókönyv- és drámaíróként is sikereket ért el.
Válogatott művei Cumbo (1957) Taganesi (1959), Naoki-díj Kimottama kaaszan (1968) Onna no kao (1969) Hino tomiko (1969) Edzsima no koi (1971) Sitamacsi no onna (1972) Kamakura szangokusi (1972) On’jado Kavaszemi (1973) Henkocu (1974) Jókai (1999)
Források Sachiko Schierbeck: Japanese women novelists – 101 Biographies 1900-1993, Museum of Tusculanum Press, Koppenhága. 1994
Kategória:1932-ben született személyek Kategória:2023-ban elhunyt személyek Kategória:Japán írók Kategória:Japán nők Kategória:Tokióiak