A Didot család egy francia nyomdász- és könyvkereskedő-család,Nyomdászati lexikon : a szedés, gépszedés, betűöntés, stereotípia, galvano plasztika, nyomtatás, litográfia, mélynyomtatás, offset, könyvkötészet, klisékészítés, papiros, kalkuláció, üzletvitel, helyesírás, az üzemben előfordulóelektrotechnikai és a sokszorosító iparban szükséges sok-sok egyéb tudnivalók összefoglalása. Szerk. Bíró Miklós, Kertész Árpád, Novák László. Budapest: Bíró Miklós, 1936. 97. p. melynek tagjai mintegy kétszáz éven át vezető szerepet töltöttek be Franciaország nyomdászatának történetében. Az ő nevükhöz fűződnek a 18. században népszerű legszebb rézmetszettel illusztrált könyvek, illetve ők teremtettek olyan új antikvát is, mely a francia klasszicizmus kiemelkedő könyveinek nyomtatása során volt használatos. Emellett több olyan találmányt is létrehoztak (pl. tipográfiai pontrendszer, sztereotípia stb.), melyekkel elősegítették a nyomdaipar technikai fejlődését, illetve a későbbiekben – a nagyipari korszakban – őrizték a régi könyvművészeti tradíciókat.Fülöp Géza: A könyvkultúra a könyvnyomtatás kézműipari időszakában : Gutenbergtől a francia forradalomig. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó, 1998. 74. p. A Didot-k – hasonlóan az Olaszországban működő Giambattista Bodonihoz – mesterségüket nem pusztán kenyérkeresetnek tartották, hanem hivatást láttak abban.Tevan Andor: A könyv évezredes útja. 3. kiadás. Budapest: Gondolat, 1984. A kiemelkedő egyéniségekből álló népes család tevékenysége négy generáción keresztül volt meghatározó. jobbra|frame|A Didot család fő képviselőit bemutató családfa

Első generáció François Didot Mivel a család első tagjának, Denis Didot-nak (aki nyomdász és kiadó volt) tevékenységéről nincsenek adatok, a nyomdászattörténet alapítóként François Didot-t (1689-1757) említi. François Didot nyomdáját 1713-ban Párizsban nyitotta meg, s Prévost abbé barátjaként – több híres kiadvány mellett – kiadta annak 20 kötetes, Histoire générale des voyages című munkáját. Tizenegy gyermeke közül ketten, François-Ambroise és Pierre-François követték apjukat a nyomdászpályán – az ő utódaik révén pedig a nyomdászcsalád két részre szakadt.

Második generáció François-Ambroise Didot thumb|Részlet egy François-Ambroise Didot által nyomtatott kiadványból (1782–1783) François Didot két fia közül François-Ambroise Didot (1730–1804) volt tehetségesebb, s lett ismertebb több találmányával és művészileg-tartalmilag is jelentős kiadványaival. Fontos kezdeményezései és találmányai közé sorolható az öntött űrtöltők alkalmazása (a szavak közti hézagok kitöltésére a szedésben), a tipográfiai pontrendszer és a nyomdai sajtó tökéletesítése, a velinpapír feltalálása, valamint az új antikva-betűtípus metszése.

A betűk nagyságát szabályozó tipográfiai pontrendszer (tipometria) tökéletesítésével Pierre Simon Fournier kísérleteit folytatta, s tulajdonképpen rendet teremtett a korábbi zűrzavaros helyzetben, amikor szinte valamennyi betűkészítő saját, egyéni rendszert alkalmazott a betűk nagyság szerinti osztályozására. François-Ambroise alapegységnek a tipográfiai pontot tartotta, amely 0,376 mm-nek felelt meg (1 m = 2660 tipográfiai pont). Rendszere széles körben elterjedt. Innentől kezdve a betűk, illetve a szedéshez szükséges egyéb anyagok magasságát pontban fejezték ki, a tipometriát pedig szinte kötelező szabványnak tekintették. Ez az egységesítés előfeltétele volt a nyomdászat nagyipari korszakában bekövetkező szedés gépesítésének.

Az általa 1780-ban feltalált velinpapír előzményének Baskerville forró lemezek közé préselt papírja tekinthető. Ez a sima és fehér papírfajta egyike a legfinomabb nyomtatópapíroknak, melyen kimondottan jól érvényesültek annak az 1775-ben megalkotott új, klasszicista antikvának a hajszálvékony vonalai is, amely szintén François-Ambroise Didot nevéhez fűződik. Ez a szép antikva-típus – amely az egyik legelterjedtebbnek számított a 19. században – végleges formáját majd feltalálójának fiától, Firmin Didot-tól kapta. François-Ambroise a betűkép modernesítése érdekében – szemben a garmond típus egyforma vonalazásával – gondosan megkülönböztette a vastag és vékony vonalrészeket, s ezen elv alapján sokak tetszését elnyerő egész típussorozatokat is tervezett.Várkonyi Nándor: Az írás és a könyv története. Budapest: Széphalom Könyvműhely, 2001. p. 403-404.

Kitűnő munkásságára a francia udvar is felfigyelt: XVI. Lajos rendeletére ő nyomtathatta azokat a klasszikusokat, amelyek a jövendő uralkodó, a dauphin oktatására szolgáltak. A könyvek címlapját „ad usum Delphini” (a dauphin használatára) felirattal jelölték, és mindent eltávolítottak a szövegből, amit a dauphin számára károsnak tartottak. Kiadványai közül továbbá kiemelkedik Tasso kétkötetes Megszabadított Jeruzsáleme (1784–1786) és Paul Jérémie Bitaubé Homérosz-fordítása 12 kötetben (1787–1788).Fülöp Géza: A könyvkultúra a könyvnyomtatás kézműipari időszakában : Gutenbergtől a francia forradalomig. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó, 1998. 75. p.

François-Ambroise Didot halála (1804) után két fia vette át a vállalatot: Pierre Didot a nyomdát és a kiadót, Firmin Didot pedig a betűöntödét örökölte, és harmonikusan együttműködve jelentékeny klasszicista munkákat hoztak létre.

Pierre-François Didot François-Ambroise testvére, Pierre-François Didot (1732–1793) a könyvnyomtatás további tökéletesítése kapcsán, valamint a betűöntés és főként a papírgyártás terén alkotott maradandót. Essonnesben megalapította híressé vált papírgyárát, korábbi korrektora, Louis Robert pedig itt állította fel a világ első papírgyártógépét. A forradalom alatt ebben a papírgyárban készítették az assignatákhoz (papírpénzhez) szükséges papirost is.

Harmadik generáció bélyegkép|Pierre és Firmin Didot „sztereotip” Racine kiadásának egy címoldala. (1799) Pierre Didot Pierre Didot (1761–1853), François-Ambroise Didot fia szintén nagy odaadással szolgálta a betűművészetet. Egyetértett a rokokó könyvdísz száműzésével, s az angol Baskerville azon nézetével, miszerint „a könyvnek megvan a maga saját formanyelve, mely a betűk jóságával és kellő rendjével hat, s nincs szüksége illusztratív, ornamentális eszközökre, melléktermékekre”.Várkonyi Nándor: Az írás és a könyv története. Budapest: Széphalom Könyvműhely, 2001. 404. p. A nyomdát 1789-ben, a forradalom kitörésének évében vette át, s olyan kiváló munkát végzett, hogy – miután az Állami Nyomda 1789-ben elhagyta a Louvre helyiségeit – műhelyét a Louvre-ba helyezték át. Itt az új antikvával állította elő az úgynevezett Louvre-kiadások (Éditions du Louvre) értékes művekből álló, Franciaországban és külföldön is egyaránt nagyhírű sorozatát. A sorozat tagjaként, kis példányszámban megjelent művek mind szövegük pontosságát, mind pedig tipográfiai szépségüket tekintve híres alkotásai a nyomdászattörténetnek. A Vergilius-foliokiadással (1798) induló sorozat kiemelkedő darabjai még Horatius (1799) és Racine (3 kötet, 1801–1805) művei, valamint La Fontaine meséi és Voltaire Henriade-ja. Kiadványai közül a Racine-kiadás keltette a legnagyobb feltűnést, melyet a kortársak minden idők legnagyobb nyomdászati teljesítményeként tartottak számon. Pierre Didot nyomdájában kis formátumú, különösen olcsó nyomtatványokat is adott ki, melyekhez felhasználta öccse, Firmin Didot találmányát, a sztereotípiát.

thumb|Firmin Didot szobra a párizsi városháza épületénél Firmin Didot A két testvér közül Firmin Didot (1764–1836) volt a nagyobb nyomdászegyéniség, s mint nagy műveltségű ember, az egész Didot családnak is kiemelkedő tagja. Apjától a betűöntödét 1789-ben vette át, s ő szállította testvérének, Pierre-nek Louvre-kiadásaihoz a betűket. Ő adott végleges formát atyja antikvájának, s azt olyan művészi szintre emelte, hogy a Didot-antikva egy évszázadon át a legelterjedtebb és legkedveltebb nyomdai betű volt Európában. 1790-ben szerződést kötött Johann Friedrich Ungerrel, hogy súlyos pénzek fejében fraktúrafajtát tervezzen számára. A kísérlet – mint ahogy előre sejthető volt – balul sikerült. Didot finom érzékű művész lévén nem nyúlt erőszakos kézzel a fraktúrhoz – így az összképében harmóniátlan maradt, és senki sem fogadta el.Várkonyi Nándor: Az írás és a könyv története. Budapest: Széphalom Könyvműhely, 2001. 410. p. Bár alkotójának kiléte homályos, egyesek Firmin Didot-nak tulajdonítják a vékony vonásokat alig tartalmazó, címek és kiemelések jelzésére különösen alkalmas egyptienne betűfajtát is.Nyomdászati lexikon : a szedés, gépszedés, betűöntés, stereotípia, galvano plasztika, nyomtatás, litográfia, mélynyomtatás, offset, könyvkötészet, klisékészítés, papiros, kalkuláció, üzletvitel, helyesírás, az üzemben előfordulóelektrotechnikai és a sokszorosító iparban szükséges sok-sok egyéb tudnivalók összefoglalása. Szerk. Bíró Miklós, Kertész Árpád, Novák László. Budapest: Bíró Miklós, 1936. 111. p.

thumb|Firmin Didot nyomdászjelvénye Firmin Didot a sztereotípiával is foglalkozott, maga a kifejezés is tőle származik,Nyomdászati lexikon : a szedés, gépszedés, betűöntés, stereotípia, galvano plasztika, nyomtatás, litográfia, mélynyomtatás, offset, könyvkötészet, klisékészítés, papiros, kalkuláció, üzletvitel, helyesírás, az üzemben előfordulóelektrotechnikai és a sokszorosító iparban szükséges sok-sok egyéb tudnivalók összefoglalása. Szerk. Bíró Miklós, Kertész Árpád, Novák László. Budapest: Bíró Miklós, 1936. 433. p. és az eljárást is ő szabadalmaztatta.Galli Katalin: A könyv története. (II. kötet: 1500-tól a 20. század közepéig). 8. kiadás. Budapest: Hatágú Síp Alapítvány, 2004-2005. 161. p. Az új módszer segítségével alacsony áron tudott francia, olasz és angol klasszikusokat forgalomba hozni. Emellett díszkiadású könyveket is megjelentetett. Nyomdájában Franciaország minden neves embere megfordult, párizsi tartózkodásuk alatt pedig a külföldiek is gyakran éltek a lehetőséggel, hogy a világhírű nyomdát megismerjék.

Didot tehetségére még Napóleon is felfigyelt, s a Császári Nyomda (Imprimerie Impériale) betűöntödéjének vezetőjévé nevezte ki. Didot officinájából, a tipográfia művészetének iskolájából számos francia és külföldi nyomdász került ki. 1827-ben visszavonult a nyomda vezetésétől, s ezt követően életét a közéletnek és az irodalomnak szentelte, a vállalat irányítását pedig fiára bízta.

Henri Didot Henri Didot (1765–1852), Pierre-François Didot fia mint betűöntő és betűmetsző lett ismert. 66 éves korában egyfajta „mikroszkopikus”-nak nevezett kis formátumú betűt hozott létre, melyet La Rochefoucauld és Quintus Horatius Flaccus munkáinak kiadása során használt. A francia forradalom ideje alatt ő metszette a papírpénz dúcait.

Saint-Léger Didot Saint-Léger Didot (1767–1829), Pierre-François Didot másik fia vette át apja halála után az üzlet vezetését. Az essonnes-i papírgyár egyik szerény munkása, Louis Robert nevéhez fűződik a papírgyártás legnagyobb, igazán korszakalkotónak nevezhető találmánya. Louis rájött ugyanis arra, hogy a papírkészítés kézi fogásainak jelentős része mechanikai műveletekkel is helyettesíthető. 1799-ben szabadalmat vett egy hengereken mozgó végnélküli szita rendszerére, amely a papírgyártógép legjellemzőbb része. Robert ezt a szabadalmát 1800-ban eladta Saint-Légernek, aki Angliába távozva, több ügyes mechanikus segítségével végleg megalkotta az azután tovább tökéletesedő papírgyártógépek legelső változatát.Novák László: A nyomdászat története (VII. könyv: 1901-1929.). Budapest: Világosság Ny., 1929. 435. p. Szintén Saint-Léger nevéhez fűződik a végnélküli papír feltalálása.Nyomdászati lexikon : a szedés, gépszedés, betűöntés, stereotípia, galvano plasztika, nyomtatás, litográfia, mélynyomtatás, offset, könyvkötészet, klisékészítés, papiros, kalkuláció, üzletvitel, helyesírás, az üzemben előfordulóelektrotechnikai és a sokszorosító iparban szükséges sok-sok egyéb tudnivalók összefoglalása. Szerk. Bíró Miklós, Kertész Árpád, Novák László. Budapest: Bíró Miklós, 1936. 98. p.

Negyedik generáció thumb|Ambroise-Firmin Didot

Jules Didot