A dél-koreai MV nevű komp 2014. április 16-án szenvedett végzetes balesetet. A hajó helyi idő szerint délelőtt 9 óra (magyar idő szerint hajnali 2 óra) körül adott le vészjelzéseket kb. 3 km-re szigetétől, majd hamarosan felborult és két óra alatt elsüllyedt. Kb. 470 személy tartózkodott rajta, többségük az városi középiskola diákjai, akik ból ra utaztak.

Sok utast a környékbeli halász- és kereskedelmi hajók mentettek ki, mielőtt a koreai partiőrség és haditengerészet hajói, illetve helikopterei megérkeztek. A mentésbe több száz búvárt, rajtuk kívül távirányítású eszközöket, darukat és szakembereket is bevontak. A balesetet 172-en élték túl, 2014-ben 295 halálos áldozatról tudtak, 9 embert eltűntként tartottak nyilván. A hajótest 2017 áprilisi kiemelése után annak belsejében további 4 áldozatot azonosítottak, 5 fő maradványait 2017 szeptemberéigKim Da-sol: ‘Farewell ceremony’ held for two recovered Sewol victims, koreaherald.com - 2017. szeptember 25. nem találták már meg.

A legutóbbi súlyos dél-koreai kompbaleset 1993 októberében történt, akkor 362 utasból 292-en vesztették életüket. Szintén koreai kötődésű a 2019-es Hableány sétahajó balesete, amikor Budapesten a Dunán közlekedő Hableány felborulása következtében 25 dél-koreai és két magyar vesztette életét.

Háttér

A hajó Az MV t a japán Hajasikane vállalat gyártotta, és szolgálatát 1994-ben kezdte meg. Dél-Korea 2012 októberében vette át Japántól. Azóta további utaskabinokat építettek be, megnövelve a hajó utasszállítási kapacitását 181 fővel, súlyát 239 tonnával. A 6825 tonnás hajó 146 m hosszú, 22 m széles; 921 utas, 180 jármű és 152 konténer szállítására alkalmas. A hajó maximális sebessége 22 csomó (41 km/h).

A hajó rendszeres ellenőrzéseken esett át, koreai működését 2013. március 15-én kezdte meg. Utoljára 2014. február 19-én esett át egy közepes mértékű biztonsági átvizsgáláson.

Utasok

A hajón tartózkodó személyek számáról különböző adatok láttak napvilágot, az egyes jelentések 459–477 személyről beszélnek. Közülük kb. 320–325 főt az városi középiskola diákjai, kb. 15-öt tanáraik, kb. 30 főt pedig a személyzet tett ki.

A baleset thumb|250px|A útvonala

A hajó egy 400 kilométeres, sűrűn hajózott útvonalon közlekedett és között, mikor április 16-án reggel víz került a hajóba. A dőlés kb. 25 km-re a délnyugati parttól kezdődött. A hivatalos álláspont szerint a baleset oka egy éles kanyarodás volt, mely helyi idő szerint 8:48 és 8:49 között történt. A baleset idején a tenger nyugodt volt, sziklák vagy zátonyok nem voltak a közelben. Az utasok úgy érezték, megbillent a hajó.

Jelentések szerint rögtön a baleset után a kapitány visszatért a kormányhoz, és megkísérelte kiegyenesíteni a hajót. 8:55-kor a komp kapcsolatba lépett a hajóirányító központtal, és kérte őket, értesítsék a partiőrséget, hogy a hajó billeg és veszélyben van. 8:58-kor egy szülő, miután gyermeke szólt neki, értesítette a partiőrséget, hogy a hajó megdőlt. Nem sokkal később állítólag egy nagy dörej hallatszott, a távbeszélőrendszeren keresztül pedig az utasokat többször arra szólították fel, hogy ne mozogjanak. 9:07-kor a központ kapcsolatba lépett a komppal, ekkor a hajóról megerősítették, hogy felborult. 9:14-kor a személyzet közölte, hogy a megdőlés miatt lehetetlenné vált a menekülés. Négy perc múlva hozzátették, hogy több mint 50 fokkal dőlt meg a hajó balra. 9:23-kor a központ utasította a hajó személyzetét, hogy a hangosbemondó rendszeren keresztül kérjék meg az utasokat mentőmellényeik felvételére. A személyzet válaszában közölte, hogy a hangosbemondó rendszer nem működik.

9:30-ra a hajó tovább dőlt 20 fokot balra. 11:18 körül a hajó orra elmerült, 2 m magasan és 20–30 m hosszan látszott ki a vízből. Két nappal később, április 18-án reggel 8 órakor már csak egy méter magasan állt ki a hajó orra a vízből. Délután 1 óra 3 perckor teljesen elsüllyedt.

A kimentett utasok elmondásuk szerint nagy zajt hallottak, és a hajó hirtelen megállt – mintha földet ért volna, noha a víz ott 37 méter mély volt. Szintén elmondták, hogy a hajó távbeszélőrendszerén keresztül azt mondták nekik, miközben süllyedt a hajó, hogy ne mozogjanak.

Elterjedt az a hír, hogy a hajó elsüllyedése után a bent rekedt utasok még szöveges üzeneteket küldtek hozzátartozóiknak és ismerőseiknek. Egy későbbi vizsgálatból azonban kiderült, hogy a hajóban lévő utasok 16-án dél és 17-én 10 óra között nem használták telefonjaikat, és az állítólagos üzenetek hamisak voltak.

Az óceán vize a baleset térségében 12 °C volt, ilyen hideg vízben a kihűlés tünetei 90 perc után jelentkeznek.

Okok

A partiőrség előzetes következtetése szerint a balesetet egy éles kanyarodás, és a rakomány ennek következtében történt megmozdulása okozta. professzor szerint az éles kanyar további előzménye lehetett a túl nagy sebességgel haladás (erre rácáfolnak a műszerek által mért adatok), majd ilyen sebességgel való áthaladás egy gyorsabb sodrású szakaszon, ahol egy akadály (például egy hullám) megjelenése indokolhatta a gyors irányváltoztatást. professzor szerint a hajó szerkezete is okolható a balesetért: a külső és belső erőhatások együttes fellépése miatt dőlhetett meg a hajó. professzor szerint az éles fordulás mellett egy robbanás is történhetett mint másodlagos kiváltó oka a balesetnek. A nyomozás elején a partiőrség még azt is felvetette, hogy zátonynak ütközhetett a hajó. Később ezt az okot mint lehetségeset elvetette mind a kapitány, mind szakértők.

Mentés

Április 16-án 8:58-kor megindultak a dél-koreai haditengerészet erői több hajóval és számos katonával. A légierő is több légi járművet indított. A hadsereg 150 speciális katonát és 11 mentőt küldött.

Április 17-én reggel hat órakor 171 hajót, 29 repülőgépet és 30 búvárt vontak be a mentési munkába. A koreai partiőrség 20 búvárt küldött párokba szervezve. A haditengerészet is küldött 8 búvárt. Civilek is segítettek. Délután fél négykor már 555 búvár dolgozott.

Április 18-án 10:50-kor a búvárok bejutottak a hajótestbe, de nem jutottak az utasok közelébe. Magas nyomású oxigént pumpáltak be, abban a reményben, hogy néhány eltűnt utas a hajóban kialakult légbuborékban még életben van.

Április 19-én juttatták ki az első holttesteket a hajó negyedik emeletének kabinjaiból. A partiőrség tervbe vette, hogy megemelik a hajót két-három méterrel, melyhez 3 daru érkezett a helyszínre.

A fentiek mellett távirányított víz alatti járműveket is bevetettek, valamint külföldi szakembereket és úszódarut is a helyszínre rendeltek, hogy segítsék a több száz búvár munkáját.

A mentésben részt vevő búvárok közül a kimerültség mellett többen keszonbetegséget kaptak. Két búvár életét vesztette a keresés során.

A vízalatti keresést 2014. november 11-én befejezték.

2017 márciusában a hajót úszódarukkal a vízfelszínre emelték, majd egy speciális uszályhoz rögzítették. Ezt követően a 90 kilométerre levő Mokpo város kikötőjébe szállították, ahová március 31-én érkezett meg. Itt folytatták a katasztrófa okainak és az eltűntek maradványainak keresését.

Túlélők és áldozatok

Az első jelentések szerint 368, a süllyedő hajóból korábban kiugró utast sikerült kimenteni a vízből. A dél-koreai kormány későbbi pontosításában 295 eltűnt utasról beszélt. Utóbbi hivatalos adatok szerint a túlélők száma 172, a halálos áldozatoké 295; 9 főt eltűntként tartottak nyilván. Várható volt, hogy a keresett utasok nem mindegyikét találják majd meg a hajó testében, feltehetően többüket elsodorta a tenger, erre utaltak a komptól nagy távolságra talált, valószínűleg tőlük származó tárgyak.

Öt testet végül nem találtak meg. Koporsóikba ruházataikat és a különféle személyes tárgyaikat helyezték el a hozzátartozók. Temetésükre 2017. november 20-án került sor. Ekkor már 1314 nap telt el a Sewol tragédiája után, 223 nappal azt követően, hogy a komp hajótestét a szárazföldre emelték.Choi Min-young, Kim Gi-seong: Funerals held for five missing victims of Sewol ferry disaster, english.hani.co.kr - 2017. november 21.

Külföldi segítség

Egy amerikai hadihajó és helikopterei is segítettek a mentőakcióban. A mentőhelikopter azonban nem kapott engedélyt a koreai haditengerészettől, így nem vehetett részt. A japán partiőrség ajánlatát a koreai partiőrség elutasította, megköszönve a szándékot, de nem tartottak igényt speciális segítségre. A hajóban rekedt utasok kereséséhez később Hollandiából szakembereket, Japánból a hajó építőit hívták segítségül, Kínától pedig úszódarukat kértek.

Nyomozás, tárgyalás

A dél-koreai partiőrség a baleset napján nyomozást indított, különösen a kapitányra, ra összpontosítva. A kapitányt április 19-én letartóztatták, egyebek mellett gondatlanság és a tengeri jog megsértésének vádjával. Egy videó tanúsága szerint az elsők között hagyta el a hajót. Az is kiderült, hogy a harmadtiszt, akire a kapitány bízta a kormányzást, és aki a balesetet közvetlenül megelőző manővert végrehajtotta, nem rendelkezett megfelelő tapasztalattal. A hajó túlélő legénységéből mindenkit, akinek köze volt a hajó vezetéséhez (15 fő), őrizetbe vettek gondatlanság és a segítségnyújtás elmulasztásának vádjával. Nyomozás indult továbbá a hajó tulajdonosa és üzemeltetője ellen, ugyanis több szabálytalanságra is fény derült: a hajó túl volt terhelve, hagyták hibásan közlekedni, és a személyzet feltehetően nem volt eléggé képzett. Őrizetbe vették az üzemeltető vállalat vezérigazgatóját és négy középvezetőjét; a tulajdonos és fia ellen hajtóvadászat indult. Az üzemeltető céget egyébként a baleset előtti években többször is megbüntették kisebb balesetek, mulasztások miatt. A tulajdonosról, Yoo Byung-eun-ról kiderült továbbá, hogy szektavezér és milliókat sikkasztott el.

Júniusban kezdődött a tárgyalás a hajó személyzete fölött. A kapitányt és három főtisztet emberöléssel vádoltak, ami halálbüntetést is kilátásba helyezett. Összesen mintegy négyszáz embert helyeztek vád alá.

2014 novemberében született ítélet. A komp kapitányát, ot felmentették a 304 rendbeli emberölés vádja alól, de gondatlanságáért 36 év börtönbüntetést kapott. A hajó főmérnökét 30, a legénység további tizenhárom túlélő tagját pedig fejenként 5–20 év szabadságvesztésre ítélték többek között gondatlanságért és emberölésért. A kompot üzemeltető vállalat vezérigazgatója, 10, néhány további vezetője 3–6 év börtönbüntetést kapott, mert a bíróság szerint annak ellenére üzemeltették a kompot, hogy tudtak szabálytalan átalakításáról és működéséről. Rövidebb szabadságvesztésre ítélték még a hajó meghalt tulajdonosának három hozzátartozóját is.

Reakciók thumb|250px|Megemlékezés a középiskolához közeli parkban dél-koreai elnök maximális erőfeszítésre utasított, minél több túlélő megmentése érdekében. Április 17-én meglátogatta a helyszínt is. A politikai pártok felfüggesztették választási kampányukat. A baleset után az elsők között fejezte ki részvétét az amerikai, a vietnámi és a kínai elnök, valamint számos ázsiai politikus. Részvéttáviratot küldött Áder János magyar köztársasági elnök is.

Április 17-én a hajót működtető vállalat képviselője bocsánatot kért a balesetért. 19-én a kapitány is bocsánatot kért, amiért „zavart okozott”; azt, hogy az utasokat a helyükön maradásra szólították fel, azzal indokolta, hogy féltette az utasokat az elsodródástól, ha idő előtt kiugranak.

elnök „érthetetlennek és gyilkossághoz hasonlónak” nevezte a kapitány és a legénység néhány tagjának viselkedését.

Április 27-én dél-koreai miniszterelnök bejelentette lemondását, felelősséget vállalva a baleset utáni kormányintézkedések hibáiért. A miniszterelnököt és kormányát ugyanis sokan kritizálták a baleset kapcsán. elfogadta a lemondást, de később e döntését visszavonta, a miniszterelnök végül a helyén maradt.

Az államfő május 19-én televíziós üzenetben bocsánatot kért a koreai lakosságtól a katasztrófáért, válaszul a kritikákra, melyek a hatóságok intézkedéseit illették. Egyúttal ígéretet tett az ország biztonsági előírásainak átfogó reformjára, valamint bejelentette a partiőrség feloszlatását.

Utóélet