A Mongol Birodalom (1206–1368) – korabeli mongol nevén Mongol Jeke Ulusz (azaz Nagy Mongol Birodalom) – a világtörténelem valaha volt legnagyobb kiterjedésű egybefüggő területet uraló államalakulata volt: 24–26 millió km²-en terült el,Taagepera, Rein (1997). «Expansion and Contraction Patterns of Large Polities: Context for Russia». International Studies Quarterly (Institut National d'É) 41 (3): 492-502. JSTOR 2600793 és fénykorában több mint 110 millió alattvalója volt és ekkorBecslések szerint a 13. században a világ összlakossága 429 millió lehetett, tehát a Föld lakosságának 25,6% élt a Mongol Birodalom alattvalójaként (110 millió). Koreától Magyarországig terjedt. Területét tekintve csak a Brit Birodalom előzte meg, de annak a területe tagolt volt.
A birodalmat Temüdzsin hozta létre, aki 1201-ben vette föl a Dzsingisz nevet és lett a mongolok egy csoportjának kánja. Ezután hódoltatott minden mongol és csatlakozó törzset, a tatárokat, a kereiteket, a najmanokat és a merkiteket, akik így 1206-ban nagykánjukká, minden mongolok uralkodójává választották, és az egyesített, keleten mongoloknak, nyugaton tatároknak nevezett törzsekkel meghódította Ázsia és Kelet-Európa nagy részét.
Dzsingisz a hatalommegosztás jegyében már életében felosztotta fiai között a birodalmat, egy-egy birodalomrészt juttatva nekik közvetlen kormányzati területként, persze saját császári fősége alatt. Nemcsak az egész eurázsiai sztyeppét, a nomádok hazáját hódították meg, hanem uralmuk alatt három nagy civilizációt is egyesítettek: a kínait, amelynek központja és hátországa 1279-re az ő uralmuk alá került; az iszlámot, amelynek korábbi központját, Bagdadot 1258-ban hódították meg, és még előtte a keleti iszlám területek nagy részét; és 1241-től az ortodox keresztényt, amelynek csak a hátországát, de nem a bizánci központot uralták. A 13. század egyetlen nagyhatalmaként a mongolok még a birodalmukon kívül eső régiókra és civilizációkat is érezhetően befolyásolták, így Japánt, Délkelet-Ázsiát, az indiai szubkontinenst, az arab Közel-Keletet és Európát.
A birodalom folyamatosan terjeszkedő egységként létezett, 1206 és 1260 között Mongóliából irányították, Karakorumból. 1260-ban négy kánságra bomlott, amelyek mindegyike regionális birodalom volt, élén egy-egy Dzsingisz kán leszármazottal. Kubiláj nagykán a Jüan-dinasztia megalapítója (1271–1368) uralkodott Kína, Mongólia, Tibet és Mandzsúria felett, és névleges – bár nem vitathatatlan – elsőbbséget élvezett a többi kánsággal szemben. Az Ilhanátus (1260-1335) (szó szerint az „alárendelt, vagy vazallus kánok birodalma”) a mai Irán, Irak, Azerbajdzsán, Türkmenisztán, Anatólia és Transzkaukázus egyes részein uralkodott, és baráti kapcsolatokat ápolt kínai testvérkánságával. A Csagatáj Kánság egészen Timur Lenk 1370-es hatalomra jutásáig tartotta fenn a hatalmat Közép-Ázsiában, Kelet-Hszincsiangtól (Kína) Üzbegisztánig, és egészen az 1600-as évek végéig uralkodott Kelet-Közép-Ázsiában. Az Arany Horda (1260–1480) az északnyugat-eurázsiai sztyeppén uralkodott Magyarország keleti határától Szibériáig, az orosz fejedelemségekig és a Krímig.
A Mongol Birodalom legnagyobb kiterjedését 1270 körül érte el Dzsingisz unokája, Kubiláj uralkodása idején. Bukását 1368-ra datáljuk. A négy államalakulat közötti számos – és gyakran véres – viták ellenére megőrizték a Dzsingisz kán által kialakított és megkövetelt egységet. A 14. század közepén mind a négy kánság politikai válságokat szenvedett el, amelyek az Ilhanátus (1335) és a Jüan-dinasztia (1368) összeomlásához vezettek, miközben jelentősen meggyengítették a sztyeppei kánságokat. A Jüan bukását általában a mongol korszak végének tekintik, amikor is a nagykánok által uralt magterületet, a Kubiláj által alapított Jüan-dinasztia-beli Kínát megdöntötték a Mingek.
A magát Dzsingisz egyik leszármazottjának vallóŐ nem volt az, felesége azonban igen Timur Lenk fellépett ugyan egy nagyszabású mongol restaurációs kísérlet érdekében a 14-15. század fordulóján, és óriási területeket sikerült egyesítenie, de kísérlete nem járt teljes sikerrel. A Mongol Birodalom egyes utódállamai még évszázadokig fennmaradtak, bizonyítva ezzel a Dzsingisz és közvetlen utódai által létrehozott államszervezet zsenialitását.
Kronológia 300px|right|thumb|A jövendő birodalom államai és népei 1200 körül (angol) A Mongol Birodalom és az azt megelőző és követő fontosabb események kronológiája:Tárogató Könyvekː Világtörténelmi kronológia
12. század: A mongol törzsek közötti hatalmi harc 1190: Temüdzsin, a későbbi Dzsingisz kán egyesíti a mongolokat. 1206: Temüdzsint egy közgyűlésen a legfelsőbb uralkodóvá nyilvánítják és a Dzsingisz kán címet kapja. Megalapítja a mongol birodalmat. A Jasza törvénykönyv kezdete. 1207: Dzsingisz kán (Temüdzsin) hódító hadjáratainak kezdete. 1211–1234: Háború Észak-Kína (Csin-dinasztia) ellen. 1211–1215: Észak-Kína meghódítása 1218–1221: Közép-Ázsia meghódítása 1219-1221: A Hvárezmi Birodalom meghódítása. (→ Mongol hadjárat Hvárezm ellen) 1220: A későbbi mongol főváros, Karakorum alapítása a mai Mongólia középső részén. 1223: Hadjárat a kunok és az orosz fejedelmek ellen. Kalka menti csata 1227: Dzsingisz kán halála 1229: Ögödejt nagykánná nyilvánítják 1235: Karakorum lesz a főváros 1237–1240: Batu kán hadjáratai az orosz földek ellen (→ Tatárjárás a Ruszban) 1241–1242: Batu hadjárata Lengyelország ellen (→ Legnicai csata) Betörés Magyarországra (→ Tatárjárás) és Morvaországba 1241: Ögödej halála 1246–1248: Güjük nagykán 1251–1259: Möngke nagykán 1252: A mongolok betörése Perzsiába 1256: Hülegü ilhán serege elfoglalja Haszaszin erődjét, befejezve Perzsia meghódítását. Létrejön az Ilhánida Birodalom 1258: Hülegü vezetésével meghódítják Bagdadot, megdöntve az Abbászida Kalifátust 1260–1294: Kubiláj nagykán. 1264: Peking lesz a főváros 1271–től: Mongol uralom Kínában (Jüan-dinasztia). 1274 és 1281: Két Japán elleni támadás is kudarcot vall (→ Mongol hadjáratok Japán ellen) 1292–1293:Mongol hadjárat Jáva ellen 1335: Széthullik az ilhánok birodalma 1368: A Jüan-dinasztia megszűnésével véget ér a mongolok Kína feletti uralma 1380: Kínai hadjárat Mongólia ellen. Karakorum elpusztítása (1388) 1370–1405: Timur fejedelem
Története bélyegkép|Dzsingisz kán, a birodalomalapító A „mongol” népnév először a kínai Tang-dinasztia (618–907) krónikáiban fordul elő, „mengwu” formában, ám ekkor e törzs még nem játszik fontos szerepet. A mongolok a jelentéktelenebb mongol nyelvű népek közé számítottak a jóval nagyobb múltú tatárok, a hatalmasabb kereitek – akiknek kánja, Tooril kán volt ekkor a mongol sztyepp legtekintélyesebb uralkodója, egyébként Jiszügej-baatur fogadott testvére, mongolul andája –, a kulturálisan fejlettebb najmanok és a merkitek, ojrátok, burjátok között. A mongolok titkos történetének első fejezete bonyolult genealógiát alkot Dzsingisz kánnak , ám ennek nagy része nyilvánvalóan utólagos kitaláció. Dzsingisz kán több őse is kán volt, ami az ekkori viszonyok között inkább egy-egy hadjáratra megválasztott, korlátozott hatalmú vezetőt jelentett, mint örökletes monarchát. (A mongol források természetesen Dzsingisz ezen őseit ¬– Kabult, Ambakajt, Kutulát – már „nagykánnak”, kagánnak nevezik.) Az biztos, hogy a mongolok már a 12. század első felében bekerültek a dzsürcsi Jin-dinasztia kínai mintára készült krónikáiba azzal, hogy 1135 és 1147 között sorozatos betörésekkel zaklatták az északi határvidéket. Valódi történelmi jelentőségre azonban csak Dzsingisz kán megjelenésével tettek szert.
bélyegkép|1206 tavaszán Dzsingisz kán trónra emelése az Onon folyó forrásvidékén fekvő Jeke kurultájban. Dzsingisz, eredeti nevén Temüdzsin a szűkebb értelemben vett mongolok törzsszövetségének, bordzsigin törzsének kijan (vagy kijat) nemzetségéből származott. Apja, Jiszügej-baatur a mongolok kánja volt Temüdzsin születésekor az 1160-as években, akit a források előkelő származású, de nem túl jelentős nemzetségi vezetőnek ábrázolnak. Miután őt megmérgezték a mongolok ősellenségeinek számító tatárok, nemzetsége szétszéledt, családja magára maradt és elszegényedett. Jiszügej-baatur nemzetségét ekkor cserbenhagyták a mongolok, Temüdzsin is fogságba került. Sikerült megszöknie, majd felnövekedve fokozatosan sikerült barátokra, támogatókra szert tennie. Két legjelentősebb támogatója, majd vetélytársa a kereit Tooril kán – akit apjával való kapcsolata miatt fogadott atyjának tekintett – és gyerekkori barátja, majd fogadott testvére (andája), a szintén mongol Dzsamuka voltak. Temüdzsin tehetsége és kitartása révén fokozatosan hű követőket és szövetségeseket gyűjtött maga köré, s több évtizedes harcban egyenként legyőzte vagy szövetségesévé tette a mongol puszta különböző – általában mongol vagy türk nyelvet beszélő – törzseit. Sikerének egyik titka az volt, hogy a legyőzött törzseket általában betagolta saját szövetségi rendszerébe, így minden győzelme után még nagyobb erőkkel fordulhatott a következő sztyeppei rivális ellen. Ebben az időszakban volt Temüdzsinnek hol szövetségese, hol ellensége Ong kán, a kereit törzs vezetője. Mivel a kereitek nesztoriánus keresztények voltak, s nagy hírnévnek örvendtek a sztyeppén, Ong kán egyike azoknak a törzsi vezetőknek, akiket János pappal, vagy annak testvérével szoktak azonosítani.
Temüdzsint még közepes hatalmú törzsi vezetőként valamikor 1187-89 között kánná választotta a mongol nemzetségek kurultája, törzsi gyűlése. Dzsingisz kán ezután Tooril kán segítségével 1202-ben legyőzte a tatárokat, majd 1203-ban az ekkor már Tooril Ong kánt és népét, a kereiteket, 1204-ben a najmanokat, 1205-ben pedig a merkiteket. A mai Mongólia területén élő különböző törzsek egyesítését azonban csak 1205-ben fejezte be, Ezzel a mongol nyelvű sztyeppei nomádok már mind behódoltak neki, s 1206-ban az Onon folyó forrásánál a nagykáni címmel ruházták fel. Ezzel megszületett a Mongol Birodalom. Ekkor már az összes legyőzött, szövetségessé tett törzs „mongolnak” számított. Temüdzsinnek a tisztázatlan jelentésű Dzsingisz kán nevet adták (a cím valószínűleg az óceán szóval áll összefüggésben.). Ezzel a 840-ben megszűnt Ujgur Birodalom után először egyesültek Belső-Ázsia nomád törzsei egyetlen vezető alatt. Ez azt jelentette, hogy az az energia, amellyel korábban a nomád csoportosulások élethalálharcot vívtak egymással a legelőkért és itatóhelyekért, most egyesült és kifelé fordult, a letelepült földművelő életmódot folytató kultúrák ellen.
A birodalom kialakulása és részbirodalmai bélyegkép|jobbra|300px|A Mongol Birodalom területe 1207 körül
bélyegkép|jobbra|300px|A Mongol Birodalom területének változásaianimációs térkép: 1206-1294
Már 1206-ban megindult az egyesült mongol nyelvű törzsek – akiket ettől kezdve mongoloknak hívtak – birodalmának terjeszkedése. A Balkas-tóba ömlő folyók vidékén a karakitajok fennhatósága alatt élő karlukok ellen indultak, akiknek uralkodója, Arszlan kán harc nélkül behódolt és Dzsingisz kán egyik lányát kapta feleségül. Nem sokkal ezután a legjelentősebb turkesztáni ujgur városállam, Besbalik uralkodója megölette a karakitaj helytartót és ő is behódolt a mongoloknak. 1207-ben Dzsingisz kán Dzsocsit küldte az „erdei népek” – a mongol nyelvű ojrátok és burjátok, a török nyelvű kirgizek és mások – meghódítására a mai Mongólia északi részére és a Jenyiszej felső folyása mellé.