A a koreai női hanbok kiegészítője, apró díszfüggő, általában a megkötésére szolgáló szalaghoz vagy a megkötő szalagokhoz kötik. Mintájának, a függők számának és színének megfelelően számos fajtája létezik.
A hasonló függőket már a Silla és a -korban is viseltek a nők, de végleges alakjuk és a hozzájuk kapcsolódó szokásrendszer csak a -korban teljesedett ki, ami köszönhető annak is, hogy a színes szalagokon, fonalakon függő jól ellensúlyozza a rövidségét, így népszerű kiegészítővé vált. Kortól és társadalmi státustól függetlenül minden nő viselt ilyet, de anyaga, mintája jellemző volt viselője státusára, és az sem volt mindegy, milyen alkalmakkor milyen hordtak.
A fontos kincs volt a nők számára, generációról generációra adták tovább a családban őket.
Története A jelentése „csinos, játékos apróság”, illetve „kedves csecsebecse”. Eredetét nehéz meghatározni, mivel már az őskorban is viseltek az emberek különféle függőket, főképp talizmánként. A leginkább hasonlító függők Silla-kori sírokból kerültek elő. Ebben a korban a nők számos kiegészítő, fülbevalók, nyakláncok, gyűrűk, díszes övek mellett hordtak derékra kötött kis függőket, apró díszes erszényeket. A -korban is jellemző volt már, a -időkre azonban a nyakláncok, fülbevalók eltűntek, a nők kizárólag gyűrűket, hajdíszeket (pl. , ), kis erszényeket és hordtak. A népszerű lett, mert jól ellensúlyozta a -korra igen röviddé váló és nem túl feltűnő t.
Jellemzői thumb|left|150px| közelről: a t megkötő hoz csatlakozik. Legfelül a pillangó formájú csat (), amivel rögzítik. thumb|150px|Főnix díszítésű egyfüggős
A legalapvetőbb részei a fő dísz (, 주체), a kapocs (, 띠돈), a zsinór, gyakran díszes (kínai) csomóval (, 매듭), illetve a bojt (, 술). Együttesen a zsinórt, a csomót és a bojtot nek nevezik (다회). A kapocs egy díszített, gyakran formára vágott (például pillangó, virág) fém lapocska, melynek hátoldalára U alakú kampót erősítenek. A fő dísz régen a nemesek esetében gyakran készült ezüstből, aranyból, jádéból, gyöngyökből és egyéb drágakövekből, a kapoccsal selyemzsinór kötötte össze. A dísze különféle alakot ölthet, lehet kiskacsa, virág, pillangó, lótusz és egyéb, a csomó fajtájától függő minta. A kínai csomózás művészete Koreában is élő hagyomány, a csomót színében és mintájában a függő megjelenéséhez igazítják, hogy harmonizáljon a fő dísszel és a csattal. A bojt színes selyemfonálból készül.
A selyemfonalainak három fő színe hagyományosan a vörös, a sárga és az indigókék volt, nem voltak ritkák a több színből font zsinórok sem. A három fő szín mellett kedvelt volt a rózsaszín, a jádezöld, a világoszöld, a magenta és a lila. A kevésbé tehetősek fém és drágakövek helyett textilből készült, hímzett fő dísszel rendelkező viseltek, a dísz ilyenkor selyemből vagy jó minőségű szaténból készült. Teljesen arany tárgyakat nem használtak Koreában, még a királyi palotában sem, így az arany díszes esetében a dísz valójában ezüstből készült, amit vékony aranyréteggel vontak be. A hideg anyagokat, mint a jáde vagy a gyöngyök nyáron szerették viselni, a meleg anyagokat télen.
A függők csatjának és díszének mintái változatosak voltak, állatok, növények, buddhista szimbólumok, boldogságot, szerencsét, gazdagságot, hosszú életet jelölő kínai írásjegyek. Ezek jobbára nem csak esztétikai értéket hordoztak, de jelentésük is volt. A használták egyfajta szerencsehozó talizmánként, rontás ellen, például a halmotívumokról úgy tartják, elűzi a balszerencsét, a hal a kincsek őrzője (mert sohasem csukja be a szemét) és a jó egészség jelképe is. Egyes nők azért hordtak bizonyos motívumokkal rendelkező függőket, hogy valamilyen kívánságuk teljesüljön: a csilipaprika például a fiúgyermek jelképe a koreai kultúrában, míg a denevér a jó szerencse kívánságát jelölte.
Léteztek praktikus függők is, ahol a fő dísz nem egy ékszer vagy hímzett anyag, hanem például gyógyfüves dobozka, tűdoboz vagy illatszeres szelence.
A mérete 20 és 40 centiméter között változott a csattól a bojt végéig mérve. A mérete és kidolgozottsága is jelezte a társadalmi különbségeket.
Típusai A függők száma szerint megkülönböztethetőek egyfüggős (, 단작), kétfüggős (, 이작) és háromfüggős (, 삼작) szettek. Bár a régészeti leletek alapján öt- és hétfüggős szettekre is van példa, a -korban általában a három volt a maximum, amit viseltek.
A „nagy háromrészes ” a ceremoniális öltözékek kiegészítője volt, ez az összes függő közül a legnagyobb méretű és a legpazarabb kivitelezésű. Igen drága anyagokkal is dolgoztak, például korallal és borostyánnal, illetve aranyozott ezüstlapokkal és aranyfonállal. A „háromrészes ” két további csoportra lehet bontani, közepes és kis méretűre. Felépítése megegyezik a nagyméretűével, de ezeknél már kevésbé drága anyagokat alkalmaztak. Ide tartoznak például a jáde-díszítésű hármas , amelyeket főképp nyáron szerettek viselni. Az egyrészes a hétköznapi viselettel hordták a nők, de itt is voltak szebben díszítettek, például ezüst sárkányfejjel vagy páros kacsaalakkal.
Jegyzetek
Források
További információk
Kategória:Koreai ruházat Kategória:Ékszerek