Tatay Sándor (Sárbogárd, 1785 körül – Debrecen, 1819. június 9.) református lelkész.
Élete
Bogárdi (Fejér megye) származású. Debrecenben tanult és 1801-ben lépett a felső osztályba, 1810-ben főiskolai senior volt. 1811 augusztusában időközi tanár lett Debrecenben, ahol történelmet, latin és görög irodalmat tanított; a főiskolai könyvtár igazgatója is volt. 1813. március 2-án megerősítették debreceni papságában. 1813 októberében a tanárságról lemondott és papi hivatalát elfoglalta. 1819 júniusában hunyt el szárazbetegségben.Debreceni református egyházközség halotti anyakönyve, 1819. év.
Latin költeményei vannak a Carmina... archiduci Austriae Carolo Ludovico... Debrecini, 1807. (Többek költeményével) és Carmina Ludovico Rhédei... die 18. Martii 1808. Debreczini c. gyűjteményes munkákban.
1805. július 18-án, midőn József nádor Debrecent meglátogatta, szintén írt tiszteletére latin verset; különben a Magyar Kurir szerint magyar versei kinyomattak és prédikációi kéziratban maradtak.
Jegyzetek
Források
Magyar Kurir 1819. I. 49. sz. Tudományos Gyűjtemény VII. 1819. 122. l. Szűcs István: Debreczen város története 545. l.
Kategória:Magyar református lelkészek Kategória:Az 1780-as években született személyek Kategória:1819-ben elhunyt személyek Kategória:Debreceniek