Számvald Gyula, Számwald, később Stahel Gyula, Julius H. Stahel-Számwald, Stahel-Számwald Gyula (született Szegeden, 1827. november 5. keresztelője római katolikusként – meghalt New Yorkban, New York államban, Amerikai Egyesült Államok, 1912. december 4.) magyar honvédfőhadnagy az 1848-49-es magyar szabadságharcban, az amerikai polgárháborúban az északiak vezérőrnagya, az Amerikai Egyesült Államok diplomatája, a Medal of Honor kitüntetettje.
Számvald kitűnő diákként végzett a Piarista Gimnáziumban, és agilis könyvkereskedő lett Pesten. 1847-ben kiadta Petőfi összes verseit és sikerei miatt Emich Gusztáv nyomdász csendestársként vette be az üzletbe. 1848-ban egyike volt a márciusi ifjaknak és a forradalom résztvevője volt. 1848 szeptemberében a honvédelem elhatározásakor katonának állt és Guyon Richárd hadosztályában főhadnagyi rangig emelkedett. Részt vett a branyiszkói ütközetben, és megsebesült a kezén. A világosi fegyverletétel után német földre emigrált, ahol tanítóskodott és újságírásban működött közre. Emich 1851-ben elintézte hazatérését, Számvald önálló könyvkereskedést nyitott, majd megházasodott. 1855-ben pénzzavarba került, hamis váltókat állított ki és a lebukás elől elmenekült, felesége nem követte, hanem itthon maradt és elvált tőle. Az Amerikai Egyesült Államokba emigrálva újságíró lett a német nyelvű lapoknál. Az Egyesült Államokban 1861-ben kitört az amerikai polgárháború, s ekkor Számvald katonai tapasztalatait segítségül hívva önkénteseket toborzott. A 8. new yorki ezred élén részt vett a első bull run-i csatában. 1862. júniusában dandárparancsnokként harcolt a Cross Keys-i ütközetben. Állandó beosztásában tovább emelkedve hadosztály-parancsnokságig, ideiglenes hadtestparancsnokságig és vezérőrnagyi rangig vitte az uniós hadseregben. Utolsó ütközete a piedmonti ütközet volt, ahol súlyosan megsebesült a bal karján. A háború után húsz éves diplomáciai szolgálatot látott el Japánban, mint az Egyesült Államok konzulja. A diplomáciai szolgálat 1885-ben véget ért és Számvald a civil szférában helyezkedett el, biztosítási főtisztviselő lett New Yorkban.
Ifjúsága és pályája kezdete bélyegkép|balra|A Medal of Honor kitüntetést 1893-ban kapta meg Számvald Gyula Apja Számvald András Pál (Mosonmagyaróvár) királyi számvevőtiszt, anyja Nagy Barbara vagy Borbála volt. 1823-ban kötöttek házasságot Szegeden. Első gyermeküket 1824 szeptemberében keresztelték meg, de egyéves kora előtt meghalt. Másodiknak Hermina Elisa Paulina született Budán, majd 1827-ben ismét kisfiuk született Szegeden, akit Gyula névre kereszteltek. Édesanyja korán meghalt, valamikor az 1820-as évek végén. Apja Budán újraházasodott Ágoston Alojziával, Ágoston Elek sebész, szemészprofesszor leányával. Alojzia nevelte Gyulát és nővérét, Hermina Elisa Paulinát. Apja új házasságából születtek féltestvérei, Ferdinánd Béla 1832. október 19-én és Stefánia Antónia 1835. június 11-én. 1837-ben, tíz éves korában Gyula beiratkozott a szegedi piarista gimnáziumba, ahol egy évet tanult 1837-től 1838-ig, majd a pesti piarista gimnáziumban folytatta tanulmányait 1838-tól 1845-ig. A Magyar Nemzeti Levéltárban megőrzött értesítője szerint szegedi éve alatt kiváló szorgalmú és példás magatartású diák volt.
A gimnázium elvégzése után 1845-ben katonáskodni kezdett, de ismeretlen körülmények között 1846-ban leszerelt, és alkalmazott lett Emich Gusztáv pesti vállalkozásánál. Emich nemzeti szellemű könyvkereskedőként próbált üzletet csinálni, külföldi kiadványokat hozatott és az üzlete jelentős találkozópontja volt a korabeli magyar társaságnak. Emichnek már évekkel korábban voltak üzleti kapcsolatai Petőfi Sándorral és a kezdeti terméketlen időszak visszautasítása után 1844-ben Emich jelentette meg A helység kalapácsa vígeposzát. Ez remek üzletnek bizonyult, mivel egymást követően jelentek meg a kiadásai, Emich 1847. március 15-én kiadta Petőfi összes verseinek gyűjteményes kiadását és annak reprintjét 1848-ban. Nem dokumentált, hogy ebben mennyi szerepe volt Számvaldnak, de általában agilis könyvkereskedőnek tartották és valamilyen okból Emich csendestárssá tette a vállalkozásában. Ennek révén Számvald ismeretségbe került Petőfi Sándorral és később az ismeretség barátsággá mélyült. Petőfi neki írta a következő verset:
A magyar szabadságharcban
Számvald az 1840-es évek Pestjének egyik jelentős könyvkereskedője volt. A belvárosi Kígyó téren működött „új- és ódonkönyvkereskedés” és könyvkiadó részben Számvald agilitásának köszönhetően nemsokára a hazai irodalmi élet vezéralakjainak egyik legnépszerűbb találkahelyévé vált. A kereskedést sűrűn látogatta Vörösmarty Mihály, báró Eötvös József, báró Kemény Zsigmond és Jókai Mór is. Valószínű, hogy ebben a sikerben szerepet játszott Számvald tehetsége és hogy az üzletpolitikának megtett nemzeti nézetei egybeestek Emichével. A Petőfi gyűjteményes kiadásról szóló dokumentumot jelenleg a Petőfi Irodalmi Múzeumban őrzi és Számvald Gyula mint társtulajdonos jegyezte.
Az 1848-as forradalom előtt Pesten társtulajdonos volt a könyvkereskedésben, ahol katonai szakanyagokat is kiadtak. 1848. március 15-én tagja volt a forradalmi változásokat követelő márciusi ifjaknak és 16-án belépett lett a Közcsendi Bizottmányba. A Bizottmány lényegében a rendőrség feladatát ellátó ideiglene szerv volt Pesten. A radikálisok nézeteinek visszaszorulását és a tagoknak a választáson kudarcokkal végződő jelöléseit látva Madarász László rendőrminiszter és Madarász József képviselő javaslatot tettek a az Egyenlőségi Társulat megalapítására. A társulat a radikális eszméket volt hivatva képviselni. Júliusban belépett Vasvári Pál, júliusban Petőfi is. Számvald is a tagja lett egy meg nem határozott időpontban. Az Egyenlőségi Társulat nevében bocsátotta ki Petőfi Sándor a magyar néphez intézett felhívását az ország és a forradalom védelmére 1848 szeptemberében. Szeptemberben a magyar honvédség megalakulásával a legtöbb tagjuk katonának állt. Számvald a 2. önkéntes mozgó nemzetőr zászlóaljban szolgált.
A nemzetőrségből jelentkezett honvédnek és a feldunai hadtesthez került Guyon Richárd ezredes dandárjába, ahol törzstiszt lett. A teljes katonai szerepvállalásával kapcsolatban a szakirodalom eltérő álláspontokat fogalmaz meg: Lukács Lajos szerint csak Guyon alatt szolgált. Várdy Béla szerint Bem és Guyon seregeiben szolgált. Ács Tivadar szerint Klapka György és Guyon hadtestében harcolt. Vasváry Ödön szerint Görgei Artúr és Guyon hadtestében harcolt. Bona Gábor szerint Branyiszkónál még csak közlegény, s azt írja, hogy állítólag hadnagy lett, bár ennek a dokumentációs nyomát Bona Gábor nem találta meg. Tábori körülmények között a dokumentáltság hiánya gyakori. Megjegyzendő, hogy Görgei feldunai hadtestében Guyon és közte egyre fokozódó nézeteltérés volt megfigyelhető, melynek következtében Görgei 1849. március 7-én Guyon hadosztályát feloszlatta és részeit a többi hadosztály megerősítésére használta fel. Ennek előzménye az volt, hogy Guyon és hadosztálya Dembinsky Henrik parancsnoksága alatt akart harcolni és neki, illetve Kossuthnak fogadott engedelmességet. Számvald valószínűleg sohasem szimpatizált a sokkal konzervatívabb Görgeivel és lényegében haláláig Görgei és a Békepártnak nevezett politikai konglomerátum árulásának mítoszában élt. Számvald február 5-én a Branyiszói-szoroson való áttörés idején a kezén megsebesült. Valószínűleg emiatt főhadnagyi előléptetést kapott, illetve megkapta a III. osztályú ezüst érdemkoszorút. Felépülése után tovább harcolt egészen a Világosi fegyverletételig, majd német földre emigrált.
Emigráció, hazatelepülés és újra emigráció Spekuláció szerint Számvald részt vett a badeni felkelés harcaiban. Mivel a baden felkelés 1849 júliusában már katonai vereséget szenved és véget ér, nem világos, hogy ezt hogyan tehette, ha a magyar szabadságharc bukásáig Görgey vezérkari főhadnagya volt. A világosi fegyverletétel után Berlinben, majd később Lipcsében alkalmi munkákból tartotta fenn magát, tanítóskodott és újságíróként dolgozott. 1851-ben Emich Gusztáv hívására hazatérhetett, mert nem találtak róla terhelő iratokat és önálló könyvkereskedési üzletet alapított. 1853-ban feleségül vette Zeilinger Emmát, vagy Emiliát, Zeilinger Károly katonatiszt leányát. Számvald előszeretettel időzítette üzleti vállalkozásainak fordulópontját a forradalom kitörésének emléknapjára. 1854. március 15-én Emich Gusztáv visszavette tőle a könyvkereskedést és Számvald önálló üzletet alapított. Kozák Péter szerint „elsősorban kortárs népszerű magyar szerzőket Jókait, Beöthy Lászlót, Bérczy Károlyt, Tóth Endrét és Vas Gerebent adott ki, valamint nevéhez fűződik Vajda János (1827–1897) első művének, a Béla királyfinak megjelentetése (1854–1855). Alapítója volt továbbá a Csengery Antal és Kemény Zsigmond által megindított A Magyar Nép Könyve c. sorozatnak és a bécsi Magyar Sajtó c. folyóiratnak (1854–1855). A hazai társadalmi élet egyik meghatározó személyisége, az Európa Szálló nevezetes táncvigalmának szervezője volt (1855), s az otthonába megtartott irodalmi estélyek is a kor jelentős eseményeivé váltak.” 1855-ben vállalkozása részben valószínűleg köszönhetően nagyvonalú finanszírozási politikájának pénzügyi nehézségekkel küzdött. Számvald a korszakban egyedülálló módon támogatta kiadványainak szerzőit, illusztrátorait és valószínűleg túlzásba vitte ezt. Amikor a közvélemény számára váratlanul, 1856. szeptember 27-én csődbe ment, valószínűleg nemzeti buzgalma okozta vesztét. Olyan nemzeti jellegű kiadványokat adott ki, amelyeket nem tudott már finanszírozni, és adósságainak fedezésére hamis váltókat hozott forgalomba. A hamis váltók kiállítása után menekülőre fogta, vagyonára A felelősségre vonás elől 1856. szeptember 20-a környékén Porosz Királyságba emigrált. Felesége nem tartott vele, hanem 1869-ben távollétében megállapíttatta a bírósággal, hogy férje elhagyta, így elvált asszonyként a leánykori nevén ismeretes.
Előbb Hamburgban és Berlinben élt, majd Londonba utazott. A Stahel nevet 1855-ben Londonban vette fel nem ismert körülmények között, és hírlapírással foglalkozott. A névváltoztatás oka nem ismert, de valószínűnek tűnik, hogy a hátrahagyott csőd előli felelősségre vonás miatt történt. Mindenesetre az amerikai polgárháborúban részt vevő Julius H. Stahel és a magyar szabadságharcból ismert Számvald Gyula közötti azonosság kétségtelen.
1856-ban az Egyesült Államokba utazott, New Yorkban telepedett le és megint hírlapíró lett, melyet a német nyelvű sajtóval való ismeretsége könnyített meg. 1859-től 1861-ig a németajkú emigránsoknak íródott Belletrische Zeitung és az Illustrated News munkatársa lett. Német nyelvű írásait gyakran ein Deutsch-Ungar (egy németországi magyar) álnéven jegyezte.
Az amerikai polgárháborúban thumb|500px|right|Louis Blenker alezredes és a 8. New York-i önkéntesezred tisztjei, 1861-ből. Számvald Gyula balról az ötödik, Blenker a hatodik, Felix Salm-Salm porosz herceg a hetedik.
thumb|350px|right|Számvald egyelőre még tábornoki csillagok nélküli uniformisban. A rangjelzését nem lehet világosan látni, de vélhetőleg a kép még az alezredesi, vagy ezredesi rangban készült.