(kínaiul: 商鞅; hangsúlyjelekkel: Shāng Yāng; i. e. 390 - i. e. 338), aki ura ( 商君) néven is ismert állambeli reformer főminiszter és gondolkodó volt, aki a legista elvek gyakorlatba ültetésével megerősítette t, és módszereivel, intézkedéseivel nagyban előremozdította a majdani birodalomegyesítést. I. e. 361-ben érkezett ből be, ahol fejedelem a szolgálatába fogadta. A törvényeket társadalmi rangtól, vagyoni helyzettől függetlenül mindenkire kiterjesztette; a népet kölcsönös felelősségi csoportokba osztotta; a származás helyett az érdem szerint osztotta a rangokat és előjogokat; támogatta a földművelést és az új földek feltörését; fellépett a kereskedők és a konfuciánusok ellen; elköltöztette a fővárost. Reformjai eredményeként a következő évszázad legerősebb katonai hatalmává vált. fejedelem halála után a reformok által megsértett arisztokrácia ot kivégeztette, intézkedéseinek eredményei azonban megmaradtak. neve alatt fennmaradt egy terjedelmes mű, amely a Sang urának könyve ( 《商君書》) címet viseli; ezt azonban valószínűleg nagyrészt az i. e. 3. században állították össze, és nem föltétlenül eredeti eszméit tartalmazza.

Élete életrajza A történetíró feljegyzéseinek 68. fejezetében olvasható. életrajza csak részben olvasható magyarul Salát Gergely fordításában. A szócikkben olvasható részletek is tőle származnak, lásd: Salát 2013. Az eredeti szöveget lásd: Itt származásával kapcsolatban a következők tudhatók meg:

A tehetséges fiatalemberre igen hamar felfigyeltek a udvarban, és hivatalnoki tisztséggel ruházták fel. Az itt rábízott feladatok azonban nem elégítették ki ot, aki felismerte, hogy reformgondolatai megvalósításának lehetőségeit állam akkori uralkodója, 惠 király (i. e. 370 - i. e. 319.) aligha fogja még csak fontolóra is venni. Ezért aztán úgy döntött, hogy elhagyja szülőföldjét, s i. e. 361-ben vándor bölcselőként a kínai civilizált világ peremén elhelyezkedő, a többi fejedelemség által félbarbárnak tekintett államba indult és telepedett le. miután be érkezett kieszközölt magának egy meghallgatást az akkoriban, frissen trónra lépő 孝 hercegnél (i. e. 361 - i. e. 338), és elérte, hogy még ebben az évben úgy nevezett „vendég tisztviselő” lehessen a hercegi udvarban.

I. e. 358-ban a következő bevezetéssel tárta összegzéseit herceg elé:

A herceget meggyőzte, hogy a intézményrendszer és a gazdaság újjáélesztésének érdekében halaszthatatlan egy sor reform bevezetése. herceg hallgatott a tanácsaira, azonban a bevezetett reformokkal szemben kezdetben az alattvalói ellenérzéssel viseltettek:

Alig egy évtized leforgása alatt azonban a nép megértette intézkedéseinek céljait, és méltányolták az eredményeket. A nagy történetíró a következőképpen írja le közállapotát és a nép hangulatát a reformok bevezetését követő években:

thumb|260px| kivégzése egy Ming-kori elbeszélésgyűjtemény egyik illusztrációján ot is előléptették, a magas hivatalnoki rangnak számító 左庶長 pozíciót kapta, ami egyfajta katonai, főparancsnoki tisztség volt a államban.

A életrajzát megörökítő szerint az ezt követő években herceg sorra jelentős katonai sikereket könyvelhetett el, amelyek a nagy történetíró véleménye szerint ugyancsak nak voltak köszönhetők. sikeres hadigépezete ugyanis aligha jöhetett volna létre, ha kezdeményezésére nem költöztetik át a fővárost ba, amely még a -dinasztia idején is végig, i. e. 207-ig a hatalmi központ maradt.

reformjainak intenzív bevezetésére a főváros áttelepítése után került sor. Ám hiába bizonyult sikeresnek, hiába járult hozzá jelentős mértékben ahhoz, hogy a állam kora egyik legerősebb és katonailag az egyik legütőképesebb fejedelemsége legyen, herceg i. e. 338-ban bekövetkezett halálával szerencsecsillaga is leáldozott. A reformok által megsértett arisztokrácia az új uralkodónál, 惠文 hercegnél (i. e. 338 - i. e. 311) kieszközölte kivégezését. herceg ugyan pontosan tisztában volt reformjainak jelentőségével, de hatalma megszilárdítása érdekében, nem tehette meg, hogy ne teljesítse az udvarhoz közelálló arisztokraták egyöntetű és határozott kérését. ugyan megpróbált elmenekülni, de végül elfogták, az uralkodó pedig elrendelte „szekerek általi szétszaggatását” ( 車裂) - ami öt szekér, vagy öt ökör által végrehajtatott szétszaggatást jelentett - s vele együtt a teljes családját is kivégeztette. A nagy történetíró szerint kivégzésekor herceg a következőket mondta: „Senki nem fogható hoz!”

Reformjai thumb|300px|A cölöpállítás történetének ábrázolása egy Ming-kori elbeszélésgyűjtemény egyik illusztrációján Az i. e. 358-ban a herceg elé tárt -i reformtervekhez tartozott a törvények és büntetések felülvizsgálata, a büntetések szigorítása, a mezőgazdaság fejlesztése, az arányos mértékű adományozásai és kitüntetési rendszer kidolgozása a csatában életüket vesztett hősök közvetlen rokonainak javára.

Mielőtt a által kidolgozott reformintézkedéseket érvénybe léptették volna, különös módon próbálta megnyerni a nép bizalmát, és meggyőzni őket szavahihetőségéről. Legalábbis erről tanúskodik életrajzának egyik regényes története:

reformjait nem könnyű csoportosítani, mert a reformok kategóriái egymásba mosódnak, átfedik egymást, hatásaik pedig igen összeettek. Lehetetlen szétválasztani az állami gazdasági, politikai, adminisztratív és katonai reformokat. fő célja a szerteágazó, számtalan törvényt új, egységes rendszabályokkal felváltani. Ezért szorgalmazta a törvény előtti egyenlőséget is. Azonban ez kihatott a gazdaságra, a társadalomra, leginkább azt követően, hogy bevezették a kollektív felelősség és a kölcsönös megfigyelési kötelezettség rendszerét. ekként összegzi reformjainak egy részét:

A kölcsönös felelősség és feljelentési kötelezettség rendszere alapjaiban formálta át a társadalom életét és szerkezetét, ám egyúttal páratlan katonai összetartást is eredményezett. A történészek különböző állásponton vannak azzal kapcsolatban, hogy ennek a rendszernek vajon a lélekromboló, az egyént elaljasító, vagy éppen a szolidaritást, az összetartást erősítő hatása volt-e jelentősebb.

javaslatára új mértékegységeket vezettek be, a súly, a hossz- és az űrmértékeket egységesítették. Támogatták a tanulást, s szinte erőltették a korábban teljes írástudatlanságban tartott társadalmi rétegeket, hogy közülük minél többen tanuljanak meg írni-olvasni.

A társadalmi reformokkal párhuzamosan zajlottak a katonai reformok is. Új címek, rangok, kitüntetések kerültek bevezetésre. A kollektív felelősség rendszerének bevezetése a hadsereg hatékonyságát illetően egyértelműen pozitív hatással volt. reformjainak eredményeképpen immár a földművesek is a hadsereg részét képezték, ami nagyban hozzájárult a társadalmi mobilitás megélénküléséhez. A hadsereg zömét ugyanis a besorozott parasztságból kiképzett gyalogosok alkották, akiket a hivatásos tisztek irányítottak. Ez az újítás olyan fontosnak bizonyult, mint a földparcellák újszerű kijelölése, ugyanis a művelés alá vonható földterület mérete ekkortól kezdve a paraszti családok népességétől függött. Az adók ellentételezésére szántókat juttattak az embereknek, még a betelepült idegeneknek is.

reformjai közül a legfontosabb mégis a közigazgatás átszervezése volt. I. e. 350-re nagy része már 46, illetve 36 járásra ( 縣) volt osztva, melyek mindegyikét egy-egy járásfőnök (ling 令) és járásfőnök-helyettes ( 丞) irányított, valamint mindegyik járás élére egy katonai parancsnokot ( 尉) is kineveztek. E három vezető közvetlenül a hercegi közigazgatási hivatalnak tartozott elszámolással. Ez a közigazgatási rendszer rendkívül hatékonynak bizonyult, amelynek köszönhetően a törvények a legapróbb településre is eljutottak, illetve kivétel nélkül mindenhol érvényesíteni tudták az uralkodói udvar akaratát. E rendszer keretein belül dolgozták ki a szigorú bürokráciai rendet. Például egyetlen hiányos dokumentumot, okmányt sem tekinthettek érvényesnek. Az érvényességhez pedig valamennyi okiratnak tartalmaznia kellett a kibocsátó pecsétlenyomatát és a felelős tisztviselő aláírását.

Műve

neve alatt fennmaradt egy terjedelmes mű, amely a Sang urának könyve ( 《商君書》) címet viseli; ezt azonban valószínűleg nagyrészt az i. e. 3. században állították össze, és nem föltétlenül eredeti eszméit tartalmazza.A műnek csak egyetlen fejezete (4.) olvasható magyarul Tőkei Ferenc fordításában, melynek címe: „Az erő eltávolítása” ( 去強). Tőkei egyébiránt a filozófiai antológiájában Sang fejedelmének könyveként fordítja a mű címét. Lásd: Kínai filozófia. Ókor. 2. kötet. Válogatta, fordította, a bevezetést és a jegyzeteket írta: Tőkei Ferenc. Akadémia Kiadó. Budapest, 1986. 403-408. o. (Harmadik, változatlan kiadás) A könyv nagyrészt a mezőgazdaság és a hadsereg fejlesztésével foglalkozik, s mint ilyen, tipikus legista mű. Ugyanakkor viszonylag kevés szó esik benne legfőbb tevékenységéről, a törvényhozásról, sőt maga neve is csupán két fejezetében szerepel.Az eredeti szöveget lásd:

Hatása herceg, aki az arisztokrácia nyomásának engedve kivégeztette ot utólag köszönetet mondott neki a reformjaiért, mert ezekre a reformokra támaszkodva képes volt elhárítani 魏, 韓 és 趙 államok támadásit, és számos erődöt és területet tudott elfoglalni keleten a Sárga-folyó völgyében. Ezeknek a hódításoknak és katonai sikereknek az eredményeképpen vált igazán nagy, erős, jelentős és befolyásos állammá . I. e. 325-ben herceg felvette a király ( 王) címet, ahogy ezt is tette i. e. 344-ben, vagy hercege i. e. 341-ben. immár a többi állammal szemben, egyenrangú félként követelt magának helyet és szerepet abban a folyamatban, amelynek célja az „égalatti” egyesítése volt. reformintézkedései időtállónak bizonyultak. Halála után 84 évvel, i. e. 256-ban állam sikeresen döntötte meg a -dinasztia majd nyolc évszázada tartó hatalmát, s további 35 évnyi ádáz háborúskodást követően, i. e. 221-ben egyesítették Kínát és megalapították a -dinasztiát. Az egyesített Kína első uralkodója, , aki már császárként lépett trónra, nagy részben egykori reformjaira támaszkodva szervezte meg birodalma közigazgatását és dolgozta ki törvényrendszerét.

Megjegyzések

Hivatkozások

Kapcsolódó szócikkek Csin-dinasztia (i. e. 221 – i. e. 207) Csin Si Huang-ti Legizmus

Források Roberto Ciarla (szerk.). A terrakotta hadsereg. Az első kínai császár agyaghadserege. Budapest, Alexandra Kiadó 2005. Jean Levi. Shang chün shu 商君書. In Michael Loewe (szerk.). Early Chinese Texts: A Bibliographical Guide. The Society for the Study of Early China and the Institute of East Asian Studies, University of California. pp. 368-376. Salát Gergely. „A teljhatalom ideológiája: a legizmus”. In Kósa Gábor - Várnai András (szerk.): Bölcselők az ókori Kínában. Magyar Kína-kutatásért Alapítvány, Budapest 2013. pp. 237-280.

További információk

Kategória:Ókori kínai filozófusok Kategória:Ókori kínai költők, írók Kategória:Kivégzett politikusok Kategória:Kivégzett költők, írók