Katona József ötszakaszos drámája, a Bánk bán a szerző legismertebb műve, illetve a magyar irodalomban is kiemelkedő helyet foglal el. A művet teljes terjedelmében 1848. március 23-án, pénteken adták elő a Pesti Magyar Színházban (a köztudatban élő, 15-i forradalmi előadás félbeszakadása miatt).

bélyegkép|A szereplők a szerző kéziratában

Szereplők bélyegkép|jobbra|200px|Jászai Mari mint Gertrudis (a szerző eredeti kéziratát követve): II. András, magyarok királya Gertrudis, királyné Béla, Endre, Mária – kisgyermekeik Ottó, Berchtoldnak, a merániai hercegnek a fia, Gertrudisnak testvéröccse Bánk bán, Magyarország nagyura Melinda, a felesége Soma, fiacskájok Mikhál bán, Simon bán – Melinda bátyjai Egy zászlósúr Petur bán, bihari főispán Myska bán, a királyfiak nevelője Solom mester, Bendeleiben Izidóra, türingiai leány Egy udvornik Biberach (Ottó embere), egy lézengő ritter [lovag] Tiborc, paraszt, „hűséges szolga” Zászlósurak, Vendégek, Udvornikok, Udvari asszonyok, Ritterek, Békétlenek; Katonák, Jobbágyok

A Bánk bán története Keletkezése A Döbrentei Gábor irodalmár, akadémikus és munkatársai által alapított és szerkesztett folyóirat, az Erdélyi Múzeum legelső számában (1814-ben) pályázatot írt ki „Eredetiség s jutalomtétel” címmel, aminek az volt az értelme, hogy a mű, amellyel pályáznak, lehetőleg magyar történelmi eseményt dolgozzon fel,„A tárgy hisztóriai, hősi legyen. Választhatja a poéta vagy a magyar hisztóriából, vagy akármely másból is.” ill. ne imitálja a korabeli divatos nyugati műveket. A felhívás szándéka szerint (nem teljesen szó szerint idézve) „a közöttünk rejtőző Genie alkotóvágyának felserkentésére” irányult volna. Az első helyezettnek még konkrétabb „felserkentésként” pénzjutalmat is ígértek. A pályázat határideje egy év volt, vagyis 1815. szeptember végére kellett elkészülni vele. Valószínűleg erre az eseményre készült Katona műve, bár lehet, hogy már korábban írni kezdte; az bizonyos, hogy a pályázat hatására beküldte Kolozsvárra az ős-Bánk bánt (a Bánk bán első, korai és később átdolgozott változatát), noha lehetséges, hogy nem egyedül, hanem más drámái verses formára való átdolgozásával együtt (Jeruzsálem pusztulásaUtóbbi, több-drámás hipotézist Hajnóczy Iván fogalmazta meg az 1920-as években, Katona József Kecskeméten c. tanulmányában. Mások olyan (elsősorban a Bán bán mellőzöttségét magyarázandó hipotéziseket is felállítottak, miszerint Katona elküldött pályaművei meg sem érkeztek a bizottsághoz.). Az „ős-Bánk bán”-ból sokáig csak a Rosta című kritikából ismertek részleteket, 1913-ban azonban a teljes szövege is előkerült Maglódon; Császár Elemér irodalomtörténész, akadémikus vezetésével pedig még ugyanebben az évben ki is adták könyvformában.

A pályázat végül is lényegében eredmény nélkül zárult,Döbrentey 1818-as, a Museum utolsó számában megjelent hirdetménye, valamint a bírálóbizottságnak az egyik szerzőhöz, Tokodyhoz írt levele szerint a 12–13, határidőig vagy annak hosszabbítása végéig beérkezett színdarab közül csak a Tokody János nevű szerző darabját tartotta egyáltalán figyelemre érdemesnek, de az említett levélben Tokodyt is műve átdolgozására kérték, ez azonban soha nem történt meg, a felkért szerző egyáltalán nem is jelentkezett többé a bizottságnál. ezen belül Katona műve is különösebb visszhang nélkül maradt. Témája egyébként viszonylag közismertnek volt tekinthető, különlegességnek semmiképp, drámatémaként már előzőleg több más alkotó is földolgozta.például a német Hans Sachs (XVI. sz.), az angol George Lillo (XVIII. sz.) és a neves osztrák szerző, Franz Grillparzer (XIX. sz.), akitől Katona dramaturgiai elvek mellett szövegrészeket is átvett. Viszont később (az ún. Jegyzés c. értekezésében, melyet a Bánk bán egyes könyvkiadásaihoz előszóként csatoltak) maga a szerző is elismerte, hogy ez az első változat még komoly dramaturgiai és költői hibákat, visszásságokként is értelmezhető megoldásokat tartalmaz: „gyengét írt”; a Prológus pedig „tele van ifjú vére gőzével, negéddel és feszelgéssel”.

A Bánk bán második, végleges változata 1819-re készült el, nyomtatásban egy évvel később, 1820-ban jelent meg. A darab kisebbfajta átdolgozására az késztette a szerzőt, hogy elolvastatta egy barátjával, Bárány Boldizsárral, aki megírta róla az első jelentős kritikát (c. Rosta), amely nemcsak a későbbi kritikákra hatott (noha egy ideig elveszettnek hitték), de Katonát is a benne foglalt tanácsok nagy részének megfogadására késztette. A mű két változata között a két érdemi különbség az, hogy Katona világosabbá tette Melinda elcsábítását az altató- és hevítőporok segítségével, ezáltal a drámában jóval kisebb szerepet kapott az akkoriban divatos „végzet-szerűségi” elem; ill. a drámai szereplők körét szorosabbra vonta, így lett Bánk köre, Gertrúd köre, illetve Endre köre. A történelmi hitelesség szempontjából is javult a darab, Katona ugyanis módosította a cselekmény időpontját.

Kezdeti sikertelensége bélyegkép|264px|balra|Bánk bán-szereposztás, 1833 bélyegkép|180px|Kőszeghi Károly Tiborc szerepében a Bánk Bán ősbemutatóján A szerző élete folyamán a cenzúra csak nyomtatott formában való megjelenését engedélyezte. A könyv első kiadása a Trattner kiadóhoz köthető. Színpadon csak a szerző halála után évekkel vált láthatóvá. Az ősbemutatóra 1833. február 15-én került sor Kassán. A cenzor indoklása szerint „Bánk nagysága elhomályosítja a királyi házét”. Ugyanakkor attól is tarthattak, hogy a darabot, különösen a benne szereplő uralkodógyilkosságot, propagandaként használhatják Habsburg- és királyságellenes mozgalmak támogatására.bélyegkép|180px|balra|Udvarhelyi Miklós bélyegkép|180px|Déryné Széppataki Róza mint Melinda Még Széchenyi István gróf is ezt jegyezte be naplójába az 1839. évi bemutató láttán: „Megfoghatatlan, hogy a kormány megengedi ily esztelenség előadását. Rossz, veszedelmes tendencia.”

Feltehetőleg a könyvnek is az érdektelenség lett osztályrésze, egészen az első előadásokig. Ezt látva, Katona elkeseredetten tette félre irodalmári ambícióit és vidékre visszaköltözve, jogászként folytatta életét.

Az ősbemutató a szerző barátjának, Udvarhelyi Miklósnak köszönhető, aki jutalomjátékként választotta a darabot a kassai színtársulat 1833. február 15-ei előadására. Ő írta le először a „remek” szót a darabról az előadás színlapján. A kassai társulat több csoportja különböző városokban (ld. lentebb) játszotta a drámát minden évben; a darabnak lassan híre ment; s a könyv iránt is jócskán megnőtt a kereslet.

A Bánk bán lassú felfedezése A harmincas években, lassan ugyan, mégis megkezdődött „a Bánk bán diadalútja”. Kassán, Kolozsvárott, Budán, Debrecenben tűnt fel műsoron 1833-tól kezdve, évenként egyszer az említett helyek sorrendjében; majd 1839. március 23-án játszották a Nemzeti Színházban, öt évig pihentették s csak 1845-től kezdve szerepelt e színház műsorán évenként is többször, hogy az abszolutizmus idején eltiltva, 1858. március 10-én végre megkezdhesse diadalmainak azóta szakadatlan útját.

A mű jelentőségét az is mutatja, hogy 1848. március 15-én a Nemzeti Színház díszműsorán ez a mű szerepelt (bár végül a forradalom egyéb eseményei miatt valószínűleg elmaradt az előadás). 1861-ben Erkel Ferenc dolgozta fel operává Egressy Béni szövegkönyve alapján.

A műről Források és előzmények Mivel Katonának Pesten lehetősége volt különböző történetírók munkáit tanulmányozni, így ismerte Heltai Gáspár és Antonio Bonfini krónikáit.

Szépirodalmi forrásként Hans Sachs 16. századi Bánk bán drámáját használta, illetve a 18. századból Pray György kódexét (ez a forrás állítja egyedül, hogy Gertrúd nem bűnös, hanem politikai összeesküvés áldozata lett), Müller Bánk-regényét, Valkai András históriás énekét, illetve Grillparzer tragédiáját.

A mű szerkezeti egységei

Az alkotás dedikációval indul – ezt Katona azért írta bele, hogy a művet mindenképpen jól fogadják. Kecskemétnek dedikálta, így 100 aranyforintot kapott a várostól.

Ezt követi a prológus (előversengés, bevezetés), amelyben Gertrúd felszólítja Ottót, hogy hagyja el az udvart. Ottó tanácsot kér Biberachtól a helyzet megoldására.

Az ezt követő szakaszok általában in medias resszel indítanak; az első sorok értelmére általában a szakasz végén kapunk magyarázatot.

Első szakasz Helyszín: palota mulatója Idő: „gyertyák égnek” – este

A bevezetésben megismerjük az alapszituációt, a király távollétében Bánk gyakorolja a hatalmat, de őt a királyné országjáró körútra küldte. Ottó el akarja csábítani Bánk fiatal és szép feleségét, Melindát. Közben egy politikai összeesküvés készülődik.

Biberach porokat ad Ottónak, amivel elcsábíthatja Melindát és elaltathatja a királynét.

A bonyodalom megindítója maga Bánk bán, aki váratlanul visszatér (valójában Petur hívta vissza követek által). Tiborc jön, aki lopásra adta fejét, s szeretne mondani valamit a nagyúrnak, de az nem hallgatja meg. Itt egyaránt jelen van egy politikai, illetve egy magánkonfliktus.

Második szakasz Helyszín: Petur háza Idő: „éjtszaka” – éjszaka

Közéleti szál kerül előtérbe. Itt Petur házát láthatjuk, ahol a politikai összeesküvés készülődik – politikai konfliktus. Peturék az összeesküvőkhöz hívják Bánkot, aki türelemre inti őket. Közben megérkezik Biberach, aki elmondja, hogy Ottó és Melinda együtt vannak. Bánk elrohan, hátrahagyva a lázadozó Peturt és társait.

Harmadik szakasz Helyszín: Melinda szobája

Melinda Bánk bocsánatáért esedezik, hiszen ártatlanul bűnös ő. Bánk elzavarja, később azonban rájön, hogy felesége valóban ártatlan. Újból feltűnik Tiborc, aki most már végre elmondja mi nyomja lelkét: a királyné kiforgatta őket minden vagyonukból, ezért kénytelen lopni éhező családjának. Bánk csak most veszi észre kivel van dolga: ifjúkorában Tiborc mentette meg életét a jáderai csatában. Feleségét ezért barátjára bízza, hogy kísérje haza vidéki birtokára. A nővére elől menekülő Ottó találkozik Biberachhal, aki azonban megtagadja tőle további segítségét. A lovag, mivel bűntelen, távozni készül, ekkor azonban a herceg hátulról orvul leszúrja.

Negyedik szakasz Helyszín: Gertrúd szobája Idő: „Napest” – kora este

Mikhál követként megy a palotába Gertrudishoz, ahol őt is és testvérét is letartóztatják, pedig csak az összeesküvésről akartak beszélni – igaz, a konkrét bűnöst nem nevezték meg.

Bánk is megjelenik a királyné előtt és felelősségre vonja Gertrudist az ország nyomorúságos sorsa miatt. A tetőpontban Bánk hirtelen felindultságban megöli a királynét (politikai és magánmotivációból egyaránt), a zendülők pedig betörnek a palotába.

Ötödik szakasz Helyszín: a királyi palota Endre, Magyarország királya győzedelmes hadjáratból érkezik haza, de itthon felesége halálának híre fogadja. Keresteti a gyilkost, de a zendülők mind tagadnak, mondván, jöttükkor a királyné már halott volt. Végül megérkezik Bánk, aki magára vállalja a szörnyű tettet. Indoklása szerint azért tette mindezt, hogy az országban ne törjön ki polgárháború. Endre el akarja vitetni, de mivel Bánk az ősi Bor nemzetség tagja, ezért felette nem ítélkezhet. Ekkor párbajra hívja, de Bánk elutasítja. Már éppen vívni készül a király helyett kiálló Solom ellen, azonban Myska ekkor tudatja mindenkivel, hogy a királyné ártatlan, az altatónak köszönhetően nem tudott semmiről. Mikhál felajánlja a kis Somát a királynak. Szomorú menet érkezik, Tiborc a halott Melindát hozza. Elmondása szerint Ottó emberei felgyújtották Bánk házát, de ő elhozta Melinda holttestét. A király végül hosszas gondolkodás után szabadon engedi Bánkot, s megengedi, hogy eltemettethesse feleségét.

Karakterek

50px|none|Wikidézet Bánk monológja az első szakasz végén: BÁNK BÁN (eléjön a rejtek-ajtóból meztelen fegyverrel; magán kívül sok ideig tipeg-topog). Hogy e tetem fagyos, hogy e szemek Vakok, hogy e fülek dugúlva nem Valának! – Egy királyné és – Melinda - Oh, oh! (Hidegülve.) Megént lehelhetek, megént, És érzem azt, hogy élek. A homály Eloszla – megvirradt – felébredék. Irtóztató kilátás a jövő Nappalra! – Vond ki lelkem, most magad