Az UNESCO Világörökség Bizottsága a 2014. június 15–25. között Dohában tartott 38. ülésszakán a következő helyszíneket nyilvánította a világörökség részévé: 250px Poverty Point Állami Történelmi Emlékhely Kulturális (III) Védett terület: 163 ha, hivatkozás: 1435 Poverty Point nevét a régészeti terület melletti 19. századi ültetvényről kapta. Ez lehetett a legnagyobb a vadászó-gyűjtögető település, amely valaha is létezett. A világörökségi helyszín öt mesterséges földhalomból, hat koncentrikus fél-ellipszis alakú földsáncból és egy nagyméretű központi térből áll. Időszámítás előtt 1 800 és 1 100 között építette egy vadászó-halászó-gyűjtögető társadalom, lakhelynek és kultikus célokra is használták. A földsáncok 7-9 méter magasak, a legszélső félig elliptikus sánc átmérője 1,4 kilométer. A helyszínt az „A” jelzésű földhalom uralja, ami egyike Észak-Amerika legnagyobb mesterséges dombjainak. A régészeti ásatások során bebizonyították, hogy az itt élő népcsoport gazdag anyagi kultúrával rendelkezett. A környezetéből kissé kiemelkedő helyszín megvédte az itt élőket a gyakori áradásoktól, ez és a kedvező környezeti viszonyok biztosították a település fennmaradását. A dombok és sáncok kialakításakor óriási mennyiségű földet mozgattak meg, teljesítményüket később legalább 2 000 évig nem tudták megismételni. A településről könnyen meg tudták közelíteni a Mississippi folyót, valamint az erdőket, a térségben hiányzó nyersanyagokat kereskedelem útján szerezték be. 250px Qhapac Ñan – inka úthálózat , , , , és közös világörökségi helyszíne Kulturális (II)(III)(IV)(VI) Védett terület: 11 407 ha, puffer zóna: 663 070 ha, hivatkozás: 1459Az Andoki útrendszer hat ország, Argentína, Bolívia, Chile, Ecuador, Kolumbia és Peru közös világörökségi helyszíne. Ez egy kiterjedt, kommunikációs, kereskedelmi és védelmi célokra létrehozott, összességében több mint 30 ezer kilométer hosszú úthálózat. A prehispán közösségek által több évszázadon keresztül létrehozott útrendszer az Inka Birodalom hatalmának megszilárdításakor, a 15. században érte el legnagyobb kiterjedését. Ekkor keresztbe és hosszába is behálózta az Andok vidékét. Az úthálózat négy főúton alapul, amelyek Cuzcoból, az Inka Birodalom fővárosából indultak ki. A négy főutat alacsonyabb rendű utak alrendszerével kapcsolták egymáshoz. Az útrendszer a birodalom számára létfontosságú volt, egymástól nagy távolságra fekvő falvakat, városokat, vallási központokat és ipari tevékenységet folytató helyeket kötött össze. Az út egy 616 kilométeres szakaszán található 308 régészeti lelőhelyen az inka építészet és mérnöki teljesítmény kiemelkedő példáit tárták fel. Az útvonal egyes részeire szélsőséges körülmények jellemzők, ezek hóval borított, 6000 méter fölötti hegyvidékek, sivatagos területek, trópusi esőerdők, így az útrendszer kialakításához a kor legmagasabb szintű mérnöki teljesítményére volt szükség. 250px Okavango-delta Természeti (VII)(IX)(X) Védett terület: 2 023 590 ha, puffer zóna: 2 286 630 ha, hivatkozás: 1432Az Okavango-delta északnyugat Botswanában csaknem érintetlen mocsarakból és időszakosan elöntött árterekből áll. Az állandóan mocsaras rész megközelítőleg 600 000 hektáros az időnként elöntött füves ártér 1,2 millió hektáron terül el. A természetvédelem alá vont térség teljes nagysága 2 023 000 hektár, egy 2 290 000 hektáros puffer területtel. Egyike a nagyon kevés úgynevezett belső folyódeltáknak, amelyek nem tengerbe vagy óceánba ömlenek, hanem a szárazföld belsejében alkotnak kiterjedt, legyezőszerűen szétterjedő deltavidéket. A Okavango folyó jellegzetessége, hogy a száraz évszakban okoz áradásokat, így az itt élő növények és állatok ezekhez az áradásokhoz és az esős évszakhoz igazítják életritmusukat. A folyóvíz később a Kalahári-medence sivatagos talajába szivárog el. Ez Afrika harmadik legnagyobb deltatorkolata és legnagyobb belső folyódeltája. A deltában a tiszta víz és a kioldódó tápanyagok az egyébként száraz Kalahári-sivatag mellett lehetővé tették a változatos ökoszisztéma kialakulását. Az évenkénti áradások a száraz évszak közepén életbevágóan fontosan az itteni élővilágnak, valamint a vándorló állatok csordáinak, amelyek itató- és pihenőhelyként használják. A delta életteret nyújt több erősen veszélyeztetett állatfajnak is, mint a afrikai vadkutya, az oroszlán, a fehér orrszarvú, a fekete orrszarvú és a gepárd. A védett terület kevésbé fenyegetett állatai közé tartozik az afrikai elefánt, a bivaly, a zambézi mocsáriantilop, a víziló és a zebra. 250px Prekolumbán kőgömbök Kulturális (III) Védett terület: 24,7 ha, puffer zóna: 143,4 ha, hivatkozás: 1453A világörökségi helyszín Costa Rica délén részén, a Diquís-deltában elhelyezkedő négy régészeti helyszínből (Finca-6, Batambal, Grijalba-2, El Silencio) áll, amelyek i. sz. 500 és 1500 közé datálhatók. A feltárt területek hatalmi központok voltak, mesterséges dombokból, kövezett terekből, sírhelyekből és kőgömbökből állnak. A körök átmérője 70 centiméter és 2,57 méter között változik. A helyszínek nagyrészt elkerülték a műkincsrablók fosztogatását, ez annak köszönhető, hogy a leleteket évszázadokon keresztül több méteres talajréteg borította, bár néhány kőgömböt műkincsrablóktól koboztak el, és mivel pontos származási helyüket nem tudták megállapítani a Finca-6 területen állítottak fel. Mind a négy helyszínnek megvannak a maga jellegzetességei, Finca-6 az egyetlen olyan ahol a kőgömbök egy vonalban vannak, Batambal az egyetlen ami nagyobb távolságból is látszik, El Silencióban találták a legnagyobb gömböt és csak Grijalba-2 területén használtak mészkövet. Grijalba-2 feltehetően egy kevésbé fontos település lehetett, Finca-6 fennhatósága alá tartozhatott ami valószínűleg a legfontosabb központ volt. Batambal viszonylag közel fekszik a lakott területekhez, ezért problémát jelenthet a város további terjeszkedése. Hosszabb távon a helyszíneket a Diquis vízerőmű és egy repülőtér építése veszélyeztetheti. 250px Stevns Klint Természeti (VIII) Védett terület: 50 ha, hivatkozás: 1416Stevns Klint egy körülbelül 15 kilométeres, fosszíliákban gazdag partszakasz. Üledékrétegeiben felismerhető a Chicxulub meteor becsapódásának hatása, amely 65 millió évvel ezelőtt a kréta földtörténeti kor végén történt. A helyszínen megtalálhatók a becsapódás okozta hamufelhők nyomai még ekkora távolságra is a becsapódási helytől, ami a mexikói Yucatán-félszigetnél történt. Az előkerült fosszíliák három, a kréta kor végéhez köthető ökoszisztéma maradványai. Az egyik a becsapódás előtti állapotot mutatja, a második azokról a fajokról tudósít amelyek túlélték a becsapódást követő tömeges kihalási periódust, a harmadik pedig annak a kornak a lenyomata amikor az élővilág újra fejlődésnek indult és megszaporodtak az állat- és növényfajok. A partszakasz nem teljesen összefüggő terület, egy részén bánya működik. A parti táj képe képe az erózió következtében az átlagosnál gyorsabban változik, időnként a sziklafalról nagyobb kőtömbök szakadnak le. A partszakaszon elhagyott kőfejtők és egykor katonai célokra használt alagutak is megtalálhatók. 250px Chauvet-barlang Kulturális (I)(III) Védett terület: 9 ha, puffer zóna: 1 353 ha, hivatkozás: 1426 Dél-Franciaországban az Ardèche folyó partjánál fekvő mészkő fennsíkon található barlangban fedezték fel az eddig ismert legkorábbi és nagyon jó állapotban megőrződött figurális ábrázolásokat. A barlangfestményeket az Aurignaci korra datálják i. e. 30000 és 32000 közé. Körülbelül i. e 20000-ben a barlang bejáratát egy kőomlás zárta le és zárva is maradt 1994-es felfedezéséig ennek köszönhető a falképek jelenlegi állapota. A falakon eddig mintegy ezer állatot és emberi tulajdonságokat mutató képet dokumentáltak. A rendkívül magas művészi színvonalat képviselő alkotások többféle technikával készültek, időnként a festett képeket vésetekkel kombinálták. Az ábrázolásokra fejlett árnyékolási technika anatómiai pontosság, a mozgás és a térhatás megjelenítése jellemző. Az állatábrázolások között megtalálható a mamut, a medve, a barlangi oroszlán, az orrszarvú és a bölény is. A lelőhelyen ezen kívül mintegy négyezer növénymaradványt valamint őskori lábnyomokat tártak fel. 250px Mount Hamiguitan Bioszféra Rezervátum Természeti (X) Védett terület: 16 923 ha, puffer zóna:9 729,77 ha, hivatkozás: 1403A vadrezervátum egy 17000 hektáros területet foglal el Mindanao sziget délkeleti részén, tengerszint feletti magassága 75 és 1637 méter között váltakozik. A területen különböző magassági sávokban változatos talaj- és éghajlati viszonyok melletti életközösségek alakultak ki, nagyszámú csak a Fülöp-szigeteken megtalálható fajjal, köztük kritikusan veszélyeztetett növényfajokkal és az ikonikus Fülöp-szigeteki sassal. Félreeső fekvésének köszönhetően élővilága változatos és a kutatók szerint a területen valószínűleg még újabb endemikus fajokat fognak felfedezni. Eddig 1380 fajt azonosítottak, ebből 341 csak a Fülöp-szigeteken él. A vadrezervátum öt különböző élettérre osztható fel. Az alacsonyan fekvő területeken 246 növényfajt figyeltek meg. 420 és 940 méter között magas fák nőnek 418 növény és 146 állatfajjal, a magasabb részekre a hegyi ökoszisztéma jellemző 105 állatfajjal, a negyedik sávra mohával borított erdő, míg a legmagasabban fekvő területet kisméretű fákból álló úgynevezett bonsai-erdő borítja. 250px Van Nelle-gyár Kulturális (II)(IV) Védett terület: 6,94 ha, puffer zóna: 87,57 ha, hivatkozás: 1441A Van Nelle-gyár az 1920-as években épült Rotterdam északnyugati ipari zónájában a Spaause polder partján. A gyárépület a 20. századi ipari építészet egyik ikonikus darabja, a két világháború közötti modernista és funkcionalista törekvések egyik jelképe. A gyártelep kialakításakor az oldalfalakhoz főleg acélt és üveget használtak fel, egy ideális üzemet akartak létrehozni ami nyitott a külvilágra. Belső terét az igényeknek megfelelően lehetett módosítani és a természetes fény kellemesebbé tette a munkakörülményeket. Az itt használt technológiai és építészeti újdonságok Európa számos részéből és Észak-Amerikából származtak. A gyárban a kikötőkhöz kapcsolódó áruk (például tea, kávé, dohány) feldolgozását végezték, amelynek nagy hagyományai voltak Hollandiában. Ezt a funkcióját sokáig meg is őrizte, majd a 20. század végi gazdasági átalakulásakor az épületet eredeti formájában megőrizték. Már 1985-ben védelem alá került mint nemzeti műemlék, azóta a legmagasabb szintű állami védelem alatt áll. 250px Nagy Himalája Nemzeti Park Természeti (X) Védett terület: 90 540 ha, puffer zóna: 26 560 ha, hivatkozás: 1406A nemzeti park a Himalája nyugati részén található, Észak-Indiában, Himácsal Prades államban. A 90 540 hektáros védett terület jellegzetességei a magashegyi gleccserek amelyek megolvadt vize folyókat táplál és a természetes víztározók. Ez a vízkészlet életfontosságú az alacsonyabban fekvő területek több millió lakosa számára. A park 2000 és 6000 méter tengerszint feletti magasság között terül el, egyike a Himalája legnagyobb biodiverzitású térségeinek, huszonötféle erdőtársulással és számos állatfajjal, köztük veszélyeztetett állatokkal. A palearktikus faunatartomány és az orientális faunaterület határán helyezkedik el, élővilágában megtalálhatóak mindkét térség jellemzői. Eddig 805 edényes növényfajt, 192 zuzmófajt, 12 májmohafajt, 25 mohafajt, 31 emlősfajt, 209 madárfajt, 9 kétéltűfajt, 12 hüllőfajt és 125 rovarfajt azonosítottak benne. A park északnyugati határánál alakítottak ki egy 26 560 hektáros puffer zónát, ami az emberi megtelepedéstől védi a parkot, ott ahol legnagyobb a környező területek népsűrűsége. A helyszínhez tartozik ezen kívül két rezervátum is, az egyik lakatlan de legeltetést folytatnak a benne, a másikban 120 lakos él.