A sokfogú magcsigaDomokos Tamás, Pelbárt Jenő: A magyarországi recens puhatestűek (Mollusca) magyar köznyelvi elnevezései (2011) Malakológiai Tájékoztató, 25–39, 2011. vagy sokfogú csigaKrolopp Endre: Csigák, kagylók. Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest 1981. (Granaria frumentum) Közép- és Délkelet-Európában elterjedt, szárazföldi csigafaj. Megjelenése
A csigaház 6–12 mm magas, 3–4 mm széles, 8-12 kanyarulatból áll, hengeres orsó alakú. A héj halványbarna vagy sárgás szaruszínű, finoman és szabályosan bordázott. Ajakduzzanata erős, ezen és a szájadék belső boltozatán 8-9 fogszerű nyúlvány, illetve lemezke található; a lemezek kívülről is áttetszenek a héjon. Megfigyelhető, hogy a déli lejtőkön élő csigák nagyobbra nőnek, mint a hegyek északi részén lakó társaik. A csiga világosszürke, haladás közben vízszintesen elfekteti házát. Alfajainak száma vitatott, de a G. frumentum illyrica elismert.
Elterjedése és életmódja A sokfogú csiga Kelet-Franciaországtól Moldováig, Dél-Lengyelországtól Albániáig elterjedt faj. Svájcban 800 m-ig, Bulgáriában 1500 m magasságig figyelték meg. Magyarországon a síkságokon, dombvidékeken vagy alacsonyabb hegyekben fordul elő.
Száraz réteken, napos lejtőkön, köveken, sziklafalakon található meg; melegkedvelő, szárazságtűrő faj. Előnyben részesíti a meszes, dolomitos talajt. Élőhelyének bolygatását nehezen viseli.
Magyarországon nem védett. Források
Species summary for Granaria frumentum AnimalBase Kapcsolódó szócikkek Magyarország puhatestűinek listája
Kategória:Puhatestűfajok Kategória:Magyarország csigái Kategória:1801-ben leírt fajok