Gerhard Schmidhuber (Drezda, 1894. április 9. – Budapest, 1945. február 11.) német vezérőrnagy, a Magyarországot 1944-ben megszálló német csapatok egyik parancsnoka. Egyes források szerint 1945. január 16-án – a szovjet csapatok megérkezése előtt néhány nappal – megakadályozta, hogy a nyilasok lemészárolják a budapesti gettóban összezsúfolt körülbelül zsidót úgy, hogy lebombázzák vagy aláaknázzák és felrobbantják a gettót, vagy úgy, hogy lelövik a gettóban lévőket. A pontos terv nem ismert és nem is rekonstruálható, amitől állítólag Schmidhuber megmentette a gettót. Az 1945-ös budai kitörési kísérlet során elesett.

Szerepe a budapesti gettó felszámolásának megakadályozásában 1945 januárjában Szalai Pál a nyilasok rendőrségi összekötője tudomást szerzett arról, hogy a Royal szállóban jelentős számú német SS-katona és magyar nyilas gyülekezik azzal a céllal, hogy a közeledő szovjet csapatok megérkezése előtt egy éjszakai rajtaütés keretében tömegmészárlást hajtsanak végre a budapesti gettóban.

Szalai, aki kiábrándult nyilas volt, Schmidhubertől kért segítséget, mivel tudta a német tisztről, hogy távol áll a náci eszméktől. Visszaemlékezése szerint Szalai egyebek mellett azzal is érvelt Schmidhubernek, hogy amennyiben nem akadályozza meg a vérengzést, a háború után őt is felelősségre fogják vonni mint tömeggyilkost.

Schmidhuber összehívatta a tervezett tömeggyilkosság szervezésében részt vállalókat és megtiltotta nekik az akciót, a szervezésben részt vevő SS-tisztet pedig a helyszínen letartóztatta. Ezt követően jelentést tett felettesének, Pfeffer-Wildenbruchnak, majd ezt követően német őrséget rendelt a gettó bejárataihoz, a már ott őrködő és őrjáratozó magyar rendőrök mellé. A szovjet hadsereg két nappal később elérte a gettót, és ezzel körülbelül lakóját szabadította fel.

Ungváry állítása szerint négy történész (Bartha Ákos,Bartha Ákos: Véres város. Fegyveres ellenállás Budapesten, 1944–1945; Jaffa, Budapest, 2021 (Modern magyar történelem) Lévai Jenő,Lévai Jenő: A pesti gettó csodálatos megmenekülésének hiteles története; Budapest 1946 Officina 133. Szekeres JózsefSzekeres József: A pesti gettók 1945 januári megmentése; Budapest 1997, Budapest Főváros Levéltára, 115-118. és Ungváry Krisztián)Ungváry Krisztián: Hősök? A budapesti csata német katonai elitje; Budapest, 2019 Jaffa, 193-200. hitelesnek tartja Szalai vallomását, mely szerint Schmidhuber döntött volna a gettó megvédéséről. Nyolc egymástól részben teljesen függetlenül nyilatkozó tanú - egymásnak ellentmondó vallomásokban: Domonkos Miksa, Kubissy Béla rendőrtiszt, a nyilas Lucska Vilmos és Nidosi Imre, Per Anger svéd diplomata, Perjési Ferenc rendőrtiszt, Szabó Károly és Veres Tamás, Wallenberg fényképésze is elismerte, hogy a gettó ellen volt valamilyen német-nyilas terv (de ezen tervre vonatkozóan is eltérő tervekről számoltak be) és Szalai Pálon keresztül ezt végső soron Schmidhuber, illetve felettese, Pfeffer-Wildenbruch akadályozta meg. A német-nyilas terv azonban január 15-én már csak véres vágyálom lehetett. 16-án estére a szovjet csapatok elérték a gettó szélét, 17-én pedig már a gettón belül folytak a harcok.

Végeredményben ezt a verziót fogadta el az izraeli Yad Vasem intézet is, amely Szalai Pálnak a „világ igaza” elismerést adományozta. Ennek ellenére számos történész (Dombi Gábor, Mihályi Balázs, Sipos Péter, Karsai László) megkérdőjelezi az egész történetet. Érveik szerint nem is Schmidhuber döntött, mert véleményük szerint a német hadsereg szigorú hierarchiája miatt neki erről jelentést kellett volna tennie feletteseinek – így Karl Pfeffer-Wildenbruchnak és rajta keresztül Heinrich Himmlernek –, akik a háború várható elvesztését látva már inkább igyekeztek elkerülni a további atrocitásokat, mivel a várható felelősségre vonás során azokért is felelniük kellett volna. Ezt támasztják alá a dokumentumok. Karsai László szerint az is igazolhatatlan, hogy a nyilasok meg akarták volna semmisíteni a pesti nagygettót. Szerinte akkoriban mindez rémhírként terjedt a városban. (Lásd Karsai László: Szalai Pál – Politikai életrajz című 2022-es kötetét.)A pesti gettó megmentői. Karsai László cikke a kötet kapcsán. NOL. Az írás a Népszabadság 2015. 02. 05. számában jelent meg.

Ungváry 2015-ben maga is elismerte, hogy a Schmidhuber-mítosz a részéről kiinduló emlékezetpolitikai törekvés, nem pedig szilárd lábakon álló történeti megállapítás. „A gettómentés az ügy jelenlegi állása szerint valóban nem bizonyított tény, hanem következtetésekre alapozott hipotézis. Az eredeti cikkemben azt írtam - Karsai kritikájával egybecsengően -, hogy a gettó teljes megsemmisítésére az SS- rendőröknek és a nyilasoknak nem volt már lehetőségük akkor, amikor Schmidhuber, Szalai [nyilas rendőrségi összekötő] és Lucska [VII. kerületi nyilas vezető] találkozása megtörtént. Az azonban, hogy néhány száz vagy akár ezer embert legyilkoljanak, nem volt kizárható. […] A gettó és az embermentés története még ma sem teljesen feltárt, és lehet, hogy soha nem tudjuk meg a teljes igazságot. Schmidhuber személye azonban emlékezetpolitikailag kiváló lehetőség volna arra, hogy a jelenleg megosztott emlékezés helyett valamilyen konszenzus alakulhasson ki." (Ungváry Krisztián: A konszenzus lehetősége, in: Népszabadság, 2015. február 6., 10.o.)

Jegyzetek

Források

További információk

Kapcsolódó szócikkek Budapest ostroma Holokauszt

Kategória:A Német Birodalom katonái az első világháborúban Kategória:A Német Birodalom katonái a második világháborúban Kategória:1894-ben született személyek Kategória:1945-ben elhunyt személyek