Herz Miksa (idegen nyelvi környezetben: Max Herz) (Ottlaka, Arad vármegye [ma: Grăniceri, Románia], 1856. május 19. – Zürich, 1919. május 5.) Egyiptomban működött magyar építész, műemlékvédő, múzeumigazgató, építészettörténész, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja.
Élete thumb|left|150px|Herz Miksa. Részlet egy családi csoportképből. 1897. augusztus, Stresa, Piemont, Olaszország. Fénykép a Sereni család (Olaszország) szívességéből Szűkös körülmények között, mezőgazdasági tevékenységből élő zsidó családban látta meg a napvilágot. Elemi és középiskolai tanulmányait Temesvárott végezte, majd építészmérnöki stúdiumokat folytatott a budapesti Műegyetemen (1874-1877) és Bécsben (1877-1880; Technische Hochschule). Budapesten Hauszmann Alajos, Bécsben Heinrich von Ferstel és Carl König tanítványa volt.Hauszmannról ld. Czagány István: Hauszmann Alajos művészetének stílusváltozásai. Művészettörténeti Értesítő 27, 1978, 225-255. Hauszmann Alajos. Szerk. Gerle János. (Az építészet mesterei). Holnap Kiadó, Budapest, 2002. . Ferstelről ld. Norbert Wibiral, Renata Mikula: Heinrich von Ferstel. Franz Steiner, Wiesbaden, 1974. 3-515-01928-6. Ute Georgeacopol-Winischhofer: Heinrich (Johann) Freiherr von Ferstel. In: Allgemeines Künstlerlexikon. E. A. Seemann, K. G. Saur, De Gruyter, Lipcse-München-Berlin, 1969-, 39. kötet , 174-177. . Königről ld. Markus Kristan: Carl König 1841-1915. Ein neubarocker Großstadtarchitekt in Wien. Holzhausen, Bécs, 1999. . Ursula Prokop: Karl König. In: Allgemeines Künstlerlexikon. E. A. Seemann, K. G. Saur, De Gruyter, Lipcse-München-Berlin, 1969-, 81. kötet , 136. . Legutolsó vizsgái letételét követően hosszú utazást tett Olaszországban, amelynek során 1880 őszén eljutott Egyiptomba is, ahol vonzó állásajánlatot kapott. A Vakf Minisztérium (≈Vallásügyi Minisztérium) Műszaki Osztályának vezetője, Julius Franz pasa meghívására belépett a mecsetek és egyéb vallási műemlékek védelmét is ellátó hivatalba. 1890-től 1914 végéig, negyedszázadon át az Arab-Iszlám Építészeti Emlékek Műemlékvédelmi Bizottságának (Comité de conservation des monuments de l’art arabe; általánosan használt rövid névvel Comité) főmérnökeként irányította az arab-iszlám és a kopt építészeti emlékek megőrzését Egyiptomban, mindenekelőtt Kairóban. Mint magyar állampolgárt az I. világháború kitörését követően, 1914 végén az Egyiptomot 1882 óta megszállás alatt tartó angol hatalom ellenséges alattvalóként kényszernyugdíjazta, majd kiutasította Egyiptomból. Szinte mindenét elveszítve családjával ekkor Milánóba ment, ahol olasz feleségének rokonsága élt. A Monarchia elleni olasz hadüzenetet (1915. május 23.) követően Olaszországot is el kellett hagynia, s ekkor Zürichbe költözött. (Mindenképpen semleges államba kellett mennie, hogy az egyiptomi állam által folyósított nyugdíját megkaphassa.) Hatalmas tragédiaként élte meg, hogy az a világ, amelyben addig élt, összeomlott, s további súlyos csapást jelentett számára 17 éves fia, Géza halála 1914 nyárutóján egy hastífusz-fertőzés következtében. Az egész életében életvidám ember a reázúduló csapások alatt fokozatosan megtört, gyomorbántalmak támadták meg, s a betegség hamarosan sírba vitte. Végakaratának megfelelően Milánóban (Cimitero monumentale) nyugszik fia mellett abban a sírban, amelyet saját maga tervezett számára. Amikor özvegye 1949-ben meghalt, őt is melléjük temették el.Ormos István: Max Herz Pasha 1856-1919. His life and career. (Études Urbaines 6/1-2). Institut Français d’Archéologie Orientale, Kairó, 2009, 1-48, 481-484. .
Tevékenysége Műemlékvédelem
A 19. század során az arab-iszlám műemlékek állapota rohamosan romlott Egyiptomban. Ezt a folyamatot megállítandó, Taufík (Tawfīq) kedive 1881-ben megalapította az Arab-Iszlám Építészeti Emlékek Műemlékvédelmi Bizottságát (Comité de conservation des monuments de l’art arabe), amelyben Herz Miksa 1887-ben megörökölte a nyugalomba vonuló Franz pasa helyét, majd pedig 1890-től betöltötte a speciálisan a számára létrehozott főmérnöki posztot is.A Comitéról és tevékenységéről ld. Herz Miksa: Az arab műemlékek bizottsága és a Hasszán-mecset. Budapesti Szemle 148, 1911, 210-215. Achille Patricolo: La conservation des monuments arabes en Égypte. Roditi, Kairó, 1914. Alaa El-Habashi: Athar to monuments: The interventions of the Comité de Conservation des Monuments de l’Art Arabe. PhD Diss., University of Pennsylvania, 2001. Philipp Speiser: Die Geschichte der Erhaltung arabischer Baudenkmäler in Ägypten. (Abhandlungen des Deutschen Archäologischen Instituts Kairo, Islamische Reihe, 8). Heidelberger Orientverlag, Heidelberg, 2001, 47-94. . A Comité élén elnökként a mindenkori vakfminiszter állt s a fontosabb döntések a részben egyiptomi, részben európai tagok által alkotott Comité ülésein születtek meg, ám a tényleges vezetés az ügyeket nagy szaktudással és hallatlan munkabírással napi szinten folyamatosan irányító főmérnök kezében volt. A Comité hamarosan a kopt műemlékekre is kiterjesztette működését. Az Egyiptomban alapvető jelentőséggel bíró fáraókori emlékek műemlékvédelmét egy másik állami szerv látta el. Herz Miksa negyedszázadon át (1890-1914) vezette a Comitét, s ebben a minőségében döntő szerepet játszott az arab-iszlám és kopt műemlékek védelmében. Számos műemlék fönnmaradását neki köszönhetjük, míg a restaurált műemlékek esetében többé-kevésbé ő határozta meg ezeknek a műemlékeknek a mai megjelenési formáját. Páratlanul kiemelkedő tevékenysége, egyben közszeretetnek örvendő egyénisége általános elismertséget szerzett neki; működését mind a mai napig példamutató jelentőségűnek tartják Egyiptomban. Herz tevékenységében a „stílszerű restaurálás” elve dominált. Ez az elv egyrészt azt jelentette, hogy az egységes stílus követelményét szem előtt tartva egy adott építményről eltávolították a későbbi hozzáadásokat és változtatásokat, másrészt pedig ez az elv azt írta elő, hogy az építményt eredeti, sőt lehető legnagyszerűbb, mintegy „ideális” alakjában állítsák helyre, amelyben talán nem is létezett sohasem (Viollet-le-Duc).[Eugène-Emmanuel] Viollet-le-Duc: Dictionnaire raisonné de l’architecture française du XIe au XVIe siècle. B. Bance, A. Morel, Párizs, 1858-1868, VIII , 14. A műemlékvédelem elmélete terén jelentkező másik végletet az a nézet képezte, mely szerint bármiféle helyreállítás elkerülendő; egy műemlék esetében csak az aktuálisan meglévő maradványok, illetőleg állapot megőrzése, konzerválása megengedett.Jokka Jokilehto: A history of architectural conservation. Butterworth-Heinemann, Oxford, 1999, 137-244. . Herz a stílszerű helyreállítás elvének híve volt, ámde azt nagy visszafogottsággal, óvatosan, jó ízléssel gyakorolta. Ebben közrejátszott az a körülmény is, hogy a Comité rendelkezésére álló anyagi források meglehetősen szűkösek voltak. Ezért teljeskörű helyreállításra csak csekély mértékben volt lehetőség, minthogy a Comité már viszonylag korán azt az elvi döntést hozta, hogy anyagi forrásait inkább a még meglévő műemlékek megmentésére fordítja, amelyeknek a helyreállításáról egy későbbi, gazdagabb és boldogabb kor gyermekei fognak majd gondoskodni.Philipp Speiser: Die Geschichte der Erhaltung arabischer Baudenkmäler in Ägypten. (Abhandlungen des Deutschen Archäologischen Instituts Kairo, Islamische Reihe, 8). Heidelberger Orientverlag, Heidelberg, 2001, 68-70. . thumb|left|200px|Kádi Jahja Zajn ad-Dín mecsetjének minaretje restaurálás előtt és után. A minaret hiányzó részének rekonstrukciójára analógiás alapon került sor, minthogy nem állottak rendelkezésre adatok eredeti kinézetére vonatkozóan. Herznél a stílszerű helyreállítás elve azt jelentette, hogy olyan korok esetében, amelyeknek az építészetéről a fönnmaradt számos emléknek köszönhetően alapos ismeretekkel rendelkezett, egy-egy esetben megengedhetőnek tartotta olyan elemek analógiás alapon történő helyreállítását is, amelyeknek az eredeti alakjára vonatkozóan nem álltak rendelkezésére hitelt érdemlő adatok. Ez volt a helyzet példának okáért a késői vagy más néven cserkesz mamlúk-kor (1382-1517) esetében, amelyet sok mecset képvisel Kairóban mind a mai napig. Herz korát megelőzően ezeknek az egyébként páratlan szépségű építményeknek a kecses minaretjei időnként ledőltek, vagy veszélyességük okán lebontották őket, ámde minthogy sok volt belőlük és ily módon jól ismert típust képviseltek, Herz analógiás alapon olyan példányokat is helyreállított közülük, amelyeknek az eredeti alakjáról nem rendelkezett részletes adatokkal. Ugyanakkor óvakodott így eljárni például fátimida-kori (969-1171) építményeknél, minthogy a műemlékek csekély száma okán keveset tudunk a fátimida építészetről. Így például midőn az Akmar-mecsetet (Aqmar; 519/1125) restaurálta, érintetlenül hagyta a mecset mamlúk-kori, szerény kvalitású minaretjét (1397 vagy 1412), amely nyilvánvalóan a valamikor megsemmisült eredeti minaretet volt hivatva pótolni, minthogy a mecset eredeti minaretjéről nem állt rendelkezésére semmiféle adat.Doris Behrens-Abouseif: The minarets of Cairo. Islamic architecture from the Arab conquest to the end of the Ottoman Empire. With contributions by Nicholas Warner. Photographs by Bernard O’Kane. I.B. Tauris, London-New York, 2010, 205. . (Utódai már nem voltak ennyire visszafogottak, midőn például helyreállították, sőt újjáépítették asz-Szálih Talái [aṣ-Ṣāliḥ Ṭalāʾiʿ; 555/1160Épült a hidzsra után/Krisztus után.] vezír mecsetjét, amelynek eredeti, fátimida-kori formájáról roppant kevés adat állt rendelkezésre.)Keppel Archibald Cameron Creswell: The Muslim architecture of Egypt. [Clarendon, Oxford, 1952-1959; reprint:] Hacker Art Books, New York, 1978, I, 275-288; 97-108. tábla. A stílszerű helyreállítás által megkívánt kiegészítések alkalmazását egyébként az a körülmény is parancsolólag előírta, hogy ezeket a mecseteket azzal a céllal állították helyre, hogy azok a későbbiekben is a vallásgyakorlatot szolgálják. Márpedig a mecsetekhez bizonyos alkotóelemek (pl. kút, pulpitus) mindenképp hozzátartoztak s a hívek szempontjából elengedhetetlenek voltak, ezért föltétlenül pótlásra szorultak, függetlenül attól, hogy eredeti alakjuk ismert volt-e avagy sem.A Herz által követett gyakorlatról ld. Ormos István: Preservation and restoration. The methods of Max Herz Pasha, chief architect of the Comité de Conservation des Monuments de l’Art Arabe, 1890-1914. In: Historians in Cairo. Essays in honor of George Scanlon. Szerk. Jill Edwards. The American University in Cairo Press, Kairó-New York, 2002, 123-153. . Ormos István: Max Herz Pasha 1856-1919. His life and career. (Études Urbaines 6/1-2). Institut Français d’Archéologie Orientale, Kairó, 2009, 49-90. thumb|right|Pulpitus (dikka) Barkúk szultán mecsetjében.thumb|right|Kút Barkúk szultán mecsetjében. Herz analógiás alapú rekonstrukciói, minthogy nem állottak rendelkezésre adatok eredeti alakjukra vonatkozóan.