Bársony Mihály (Tiszaújfalu, 1915. szeptember 2. – Tiszaalpár, 1989. január 4.) népművész, népzenész, hangszerkészítő, a Dél-Alföld elismert tekerő-, klarinét- és citerajátékosa. 1968-ban megkapta a Népművészet Mestere címet. A hazai tekerőlantos hagyomány megőrzésének és újjáélesztésének egyik legmeghatározóbb alakja. Claude Flagel francia népzenekutató „parasztzseniként” méltatta.Bársony Mihály-emlékkiállítás. Táncháztalálkozó, 2015.
Élete Tiszaújfalun (ma Tiszaalpár része) született egy középparaszti család hetedik gyermekeként. Gyermek- és ifjúkorát a helyi tanyavilágban töltötte. A mezőgazdasági munka mellett kiváló kézügyességgel és mechanikai érzékkel rendelkezett: készített ajtókat, ablakokat, kemencéket, szánokat, hordókat, valamint órákat is javított.
1934-ben, 19 évesen vásárolta meg első, erősen megrongálódott tekerőjét, 5 pengőért és zsákban vitte haza. A hangszert maga hozta helyre, és azon tanult meg játszani. 1935-re megépítette első saját tekerőjét, folytatva a közeli Szentes környéki hangszerkészítő hagyományokat. Habár szerkezete még egyszerű volt, hangzása felülmúlta a korábban vásárolt hangszerét.
Munkássága és a népzenei újjászületés Az 1930-as évektől kezdve József bátyjával járta a környéket, és tekerő-klarinét duóként zenéltek lakodalmakban, névnapokon, kukoricafosztókon és tanyai mulatságokon. Ezzel párhuzamosan citerák és tekerők készítésébe kezdett a helyi muzsikusok számára.
Villany nélküli tanyasi műhelyében saját maga által készített kéziszerszámokkal, sablonokkal és mintákkal dolgozott, rendkívüli pontossággal. Élete során 213 tekerőt és több száz citerát készített, gondosan dokumentálva minden megrendelőt és eladást. Hangszereit a jellegzetes kettős dallamhúros elrendezés, a festett díszítések és a pontosan ívelt testforma jellemezte, megteremtve a szakirodalomban ma „Bársony-típusú” tekerőként ismert formát.
Bár a tekerő használata az alföldi parasztság körében az 1950-es években folyamatosan csökkent, Bársony ébren tartotta az érdeklődést a hangszer iránt. Az 1960-as évek végén és az 1970-es évek elején a magyar táncházmozgalom népzenekutatói és fiatal zenészei újra felfedezték Bársony Mihályt. A kor neves népzenészei és együttesei – köztük Sebő Ferenc és a Muzsikás – ellátogattak a tanyájára, hogy hangszereket rendeljenek és megtanulják tőle a tekerőjáték technikáját.
Emlékezete Bársony Mihályt 1968-ban tüntették ki a Népművészet Mestere címmel. 1996-ban posztumusz Tiszaalpár díszpolgárává avatták.
1989-ben bekövetkezett halála után szerszámai, mintái és befejezetlen hangszerei tanítványára, Szerényi Béla hangszerkészítőre szálltak. Bársony megőrzött tanyája és műhelye az egyetlen teljesen épségben fennmaradt hagyományos paraszti hangszerkészítő műhely Magyarországon.
Emlékét egy róla elnevezett helyi népdalkör, valamint az évente, Mihály-nap környékén Tiszaalpáron megrendezett Bársonyfeszt (Bársony Mihály Tekerőlantos Találkozó) őrzi.
Díjai, elismerései Népművészet Mestere (1968) Tiszaalpár díszpolgára (posztumusz, 1996)
Hangfelvételek Bársony Mihály archív felvételei. Szerkesztette: Szerényi Béla. Téka Alapítvány, 2001. TVM 115.
Jegyzetek
Források Havasréti Pál – Szerényi Béla: Magyar tekerőiskola, I–IV. kötet. Szerényi Béla: Két tanulmány. Kategória:1915-ben született személyek Kategória:1989-ben elhunyt személyek Kategória:Magyar népzenészek Kategória:Tekerőlantosok Kategória:Hangszerkészítők
Kategória:Bács-Kiskun megye