thumb|Visnu-követő szádhu Nepálban A szádhu vagy szádu (szanszkritül साधु , jelentése jó ember, szent ember) a hinduizmusban és a dzsainizmusban a világi élettől visszavonult vallásos aszkéta vagy szent ember,Brian Duignan, Sadhu and swami, Encyclopædia Britannica akinek legfőbb célja a megszabadulás (móksa), a Brahmanon való elmélkedés, a szellemi megvilágosodás elérése. A Bhagavad-gítá 18. fejezete szerint szádhu az, aki nem ragaszkodik az anyagi világhoz, megvalósította valódi, lelki önazonosságát, felülkerekedett érzéki vágyainak rabságán, a kötődéseken és a gyűlöleten, s a világot az Abszolúttal teljes harmóniában látja. Egyfajta minőség, amit az embernek belül kell hordoznia.
Néha szannjászí, jógi vagy vairágin néven is nevezik őket.Britannica: Sadhu and swami A szádhuk túlnyomó többsége jógi, de nem minden jógi szádhu. Számukat mintegy 4-5 millió főre becsülik Indiában. Általában Baba (bábá) néven ismertek (jelentése: apa, nagyapa, nagybácsi).
A szádhu felhagy világi törekvéseivel és lelki célokat tűz ki maga elé. Lemond erről a világról, a következő világ reményében.
Néveredet A kifejezés eredetileg azokat illette, akik odaadóan végezték a szádhanát (spirituális gyakorlat). Ebből a szóból ered a szádhu.Steven J. Rosen: India rejtett kincse
Megjelenésük A korai szádhuk külső megjelenése is hasonlított a ma ismert szádhuk megjelenéséhez: gyakran meztelenek voltak, testüket a hőingadozás ellen sárral vagy hamuval kenték be, jeleket festettek az arcukra és a településektől távoli vidékeken éltek. A mai szádhuk megtalálhatók a városokban, a falvakban, az erdőkben, a folyópartokon és a Himalájában, Indiában és Nepálban éppúgy. Ruhájuk legtöbbször sáfránysárga vagy okkervörös, de egyesek anyaszült meztelenek (naga száddhuk). Testüket hamuval kenik be, homlokukat pedig szántálkenőccsel jelölik meg. Hajuk általában hosszú, rasztafrizura, de időnként borotvált fejűek. Minden tulajdonukat magukkal hordják. Leginkább csak egy tálat, egy botot és egy takarót birtokolnak.
Életmódjuk Életmódjuk az anyagi dolgokról való lemondás (aparigraha), a szexuális önmegtartóztatás (brahmacsarja), a gyakori böjt. További fő gyakorlataik a mantrák recitálása, a mágikus rítusok, a lélegzet-szabályozás, a csend fogadalma (mauna) és a meditáció.
Sokan közülük állandóan vándorolnak, nem telepednek le egy helyen hosszabb időre. Némelyek egymagukban utaznak, mások kisebb csoportokban. Akad közöttük, aki hallgatási fogadalmat tett, mások prédikálnak vagy vallási himnuszokat énekelnek.
Csoportosításuk A hinduizmuson belül több millió szádhu tartozik rengeteg vallási alcsoporthoz.
A mai aszkéta szádhu irányzatok, egy vallási, spirituális vezetőtől (guru) eredő tanítványi láncolat alapján leginkább Siva (saivizmus) vagy Visnu (vaisnavizmus) követőire csoportosíthatók. Kisebb számban vannak sakta szádhuk, akik életüket az Anyaistennőnek szentelik.
A Visnu-követők általában a homlokukra festett három függőleges vonalról ismerhetők fel (rendszerint fehér és piros tilak-jelek).
A Siva-imádók tilakja leginkább három vízszintes vonalból áll. Ők hajlamosabbak a szélsőséges aszketizmusra. Közöttük találhatók meg a naga alcsoportok, a meztelen szádhuk. Néhány alcsoport, mint például az aghori, az ősi kápálikák gyakorlatait követi.
A saivák a világtól való elfordulásukat gyakran a legkülönfélébb önsanyargató praktikákkal, gyakorlatokkal bizonyítják. Időnként kezükben háromágú szigonyt tartanak.
Galéria
Jegyzetek
Források Nyitott szemmel: India, 2011. Fordítás
Kapcsolódó szócikkek Szvámi Szannjásza Ásrama Jógi Sramana Nirvána Akhara Egyszerűség (vallás)
Kategória:Hinduizmus Kategória:India vallási élete Kategória:Monasztikus életformák Kategória:Jógik