A barlangi hiéna (Crocuta crocuta spelaea) a középső és késő pleisztocén egyik jellemző állatfaja, mely teljes Eurázsiára jellemző volt, az Ibériai-félszigettől Kelet-Szibériáig. Napjainkban a paleontológusok többsége megegyezik abban, hogy nem volt önálló faj, hanem a – ma is létező – foltos hiéna egyik, hideg éghajlathoz alkalmazkodott alfaja volt.
Leírása bélyegkép|200px|balra|<center>Barlangi hiéna csontváza.
A barlangi hiéna jóval testesebb volt, mint afrikai rokona, testsúlya a becslések szerint 102 kg körül mozgott (a foltos hiéna testsúlya átlagosan 50–60 kg közötti). A barlangi hiéna és a foltos hiéna testfelépítésében lényeges különbség, hogy az előbbi rövidebb és vékonyabb kézközépcsonttal és lábközépcsonttal rendelkezett, míg a felkarcsont és a combcsont jelentős mértékben meghosszabbodott; ez a jelenség az eltérő élettérrel magyarázható. A foltos hiénához hasonlóan a barlangi hiéna nőstényei is nagyobbak voltak a hímeknél, a barlangrajzok tanúsága szerint pedig bundájuk foltozottságát is megőrizték, így megjelenésre jelentős mértékben emlékeztethettek afrikai rokonaikra.
Az Európa és Ázsia-szerte előkerült leletek tanúsága szerint a barlangi hiéna – méretéből kifolyólag is – a nagytestű zsákmányállatokat részesítette előnyben, a hiénák táplálkozását a szarvasfélék és a vadlovak dominálták, de sztyeppei bölényre és gyapjas orrszarvúra is vadásztak – ez utóbbiakat valószínűleg csoportosan vadászva ejtették el. Barlangi hiéna lelőhelyeken időnként farkas és barlangi oroszlán maradványok is előkerültek, ezek valószínűleg a vadászterületért vívott harcban estek a hiénák zsákmányául.
Habár a barlangi hiénát először Georges Cuvier írta le 1812-ben, de már a 18. század második felétől feltételezték létezését, Angliából előkerült csontváz-töredékek alapján. Cuvier több európai lelőhelyet is felsorolt, ahonnan barlangi hiéna maradványok kerültek elő, de ő az állatot még külön fajnak tartotta – elsősorban nagy méretéből kifolyólag. Ezt a nézetét később a 19. század jeles zoológusai, Henri Marie Ducrotay de Blainville és Richard Owen is felkarolták. Elsőként William Boyd Dawkins, 1865-ben keletkezett művében kérdőjelezte meg a barlangi és a foltos hiéna különállását, de csak a közelmúltban végzett DNS-elemzések támasztották alá végérvényesen, hogy a barlangi hiéna a foltos hiéna egyik alfaja volt.
A barlangi hiéna és a jégkori ember kapcsolata bélyegkép|200px|balra|<center>A franciaországi La Madelene barlangból előkerült mammutcsont-faragvány, mely valószínűleg barlangi hiénát ábrázol. Hozzávetőlegesen i.e. 17 000 évvel készült.
A jégkori ember és a barlangi hiéna valószínűleg kölcsönösen vadásztak egymásra, emellett időnként versengés is folyt köztük a lakóhelyül szolgáló barlangok elfoglalásáért. Egyes feltételezések szerint a jelentős létszámú kelet-szibériai hiénapopuláció is hozzájárult ahhoz, hogy az első emberek átkeltek az ekkor még létező Bering-földszoroson és benépesítették Amerikát.
A barlangi hiéna ábrázolása szép számban előfordul a franciaországi barlangrajzokon, ideértve a híres Lascaux-i barlangot és a Chauvet-barlangot is.
Kihalása A barlangi hiéna kihalásának okai a mai napig nem tisztázottak. Egyes feltételezések szerint az utolsó eljegesedést követő felmelegedés, más feltételezések szerint az ezzel összefüggésben lévő erdősödés és a füves puszták kiterjedésének csökkenése játszott közre az alfaj eltűnésében. Más elképzelések szerint a hiénák alulmaradtak a rivális nagyragadozókkal, elsősorban a farkasokkal szemben, melyek hamarosan átvették a hiénák szerepét az ökoszisztémában.
A leletek tanúsága szerint, a barlangi hiéna populáció i.e. 20 000 körül kezdett csökkenni, egyes régiókban – például az Ibériai-félszigeten – már ekkor ki is halt. Az utolsó példányok i. e. 14–11.000 körül haltak ki végleg.
Források Prey deposits and den sites of the Upper Pleistocene hyena Comparative ecology and taphonomy of spotted hyenas, humans, and wolwes in Pleistocene Italy Were the Late Pleistocene climatic changes responsible for the disappearanceof the European spotted hyena populations? Hindcasting a species geographic distribution across time The presence of cave hyaena (Crocuta crocuta spelaea) in the Upper Paleolithic rock art of Europe
Kategória:Hiénafélék Kategória:Fosszilis ragadozók Kategória:Európa állatvilága a pleisztocénben Kategória:Ázsia állatvilága a pleisztocénben