Szabó István (Budapest, 1914. június 20. – Budapest, 1988. október 13.) Ybl-díjas magyar építész, belsőépítész, bútortervező, képzőművész. A 20. századi magyar szakrális építészet kiemelkedő alakja.

Életpályája Fiatalkora, a háború előtti évek

Édesapja, Szabó István, asztalossegéd, később műbútorasztalos. Gyermekkorában a fiatal István a városligeti Regnum Marianum templom cserkészcsapatának tagja, emellett kisebb munkákkal egészítette ki a család jövedelmét, számos szakmába nyerve betekintést. Felsőfokú tanulmányait saját finanszírozásában, 1929-ben kezdte meg az Iparművészeti Főiskola Belsőépítészeti Szakosztályán, ahol 1935-ben, 21 évesen szerzett diplomát. Tanára volt többek közt Györgyi Dénes, Szablya-Frischauf Ferenc és Kaesz Gyula is.

1936-ban Szabó saját irodát nyitott, amelyet egészen 1948-ig működtetett. Ebben elsősorban kiállítások és vásárpavilonok belsőépítészetével, építészeti kialakításával foglalkozott, elsősorban a Budapesti Nemzetközi Vásár területén. 1940-ben kiváltotta iparengedélyét, és kivitelezőként is működni kezdett. Ebben az évben a Pestvidéki Törvényszék állandó hites szakértőjének nevezték ki; e minőségében 1949. április elsejéig dolgozott.

1942-ben feleségül vette Lászlódi Ilona zongoraművészt. Gyermekeik István Tamás és Orsolya. A Szabó-házaspár élénk kapcsolatot ápolt a főváros művészeti köreivel, barátaik között lehet említeni Kovács Margit, Hincz Gyula, Kass János, Kerényi Jenő, Somogyi József, Mattioni Eszter, Kisfaludi Strobl Zsigmond nevét. Kovács Margittal Szabó a torinói világkiállítás alkalmával dolgozott együtt; Mattioni és Kisfaludi Strobl számára kiállítást tervezett. Kerényi Jenőnek mind saját otthonát, mind halála után síremlékét ő tervezte.

A negyvenes évek vége és a szocialista realizmus bélyegkép|jobbra|260px|Az 1949-ben elkészült Pagoda a Magyar Rádió udvarán A II. világháború után Szabó a Corvin Áruház helyreállítását irányította, majd irodájának államosítását követően 1949. április elsejével belépett az Állami Mélyépítéstudományi Intézetbe (ÁMTI), ahonnan hamarosan a Közlekedési Épületeket Tervező Irodába (Középterv), majd a Mélyépítési Tervező Vállalathoz (Mélyépterv) került. 1949-1952 között a Műegyetem részeként működő Szaktanárképző Intézet oktatója. 1950-ben a Magasépítési Tudományos Egyesület tagja lett, 1953-ban beválasztották a Felsőoktatási Csúcsbizottságba. 1951-ben egyike a Magyar Építőművészek Szövetségét (MÉSZ) újjáalapító 218 építésznek.

Első állandó épülete az 1940-es évek végén készül el; a Magyar Rádió Pagodája, a II. világháború utáni rövid modernista korszak egyik fontos alkotása később közismertté válik az intézmény életében betöltött központi szerepének köszönhetően.Séta a Magyar Rádióban URL: (letöltés dátuma: 2014. július 7.) 1951-től a Földalatti Vasúttervező Vállalat munkatársa, a Déli pályaudvar és a Deák Ferenc téri állomás tervein dolgozott. 1953-ban három hónapos moszkvai és leningrádi kiküldetésre is utazott, valamint Kiváló Dolgozó díjat és a Földalatti Vasút érdemrend legmagasabb fokozatát kapta.

1954-től az Ipari Épülettervező Vállalat (Iparterv) osztályvezetője lett. Belép a Munkástanácsba. 1958-tól a MÉSZ Kiállítási Bizottságának elnöke; később a Díjmegállapító Bizottság tagja 1962-ig, majd a Vállalati Csoport elnöke.

Modern munkák bélyegkép|jobbra|260px|A Szervita téri irodaház Az 1950-es évek második felétől sokat utazott külföldre, kiállítások megvalósításán dolgozva. 1961-ben komoly sikert aratott a torinói Munkaügyi Világkiállításra tervezett magyar kiállítással. Hazatérve azonban felmentették osztályvezetői beosztásából, építésztervezőként dolgozott tovább. 1963-ban saját kérésére a Középülettervező Vállalathoz (Közti) helyezték át, ahol főépítészként dolgozott. Itt tervezte egyik meghatározó munkáját, a belvárosi Martinelli tér foghíjára épülő iroda- és parkolóházat az Országos Műszaki és Fejlesztési Bizottság számára.Kubinszky Mihály: Irodaház és parkolóház a Martinelli téren. In: Magyar Építőművészet 1974/2. 58. o.

A Közti alkalmazottjaként töltött közel két évet Algériában, ahol a vezetésével tervezett két stadion felépítését felügyelte Cheb és Mostagenem városában.Mostagenemi stadion (Algéria). In: Magyar Építőművészet 1980/6. 48. o. El-Asnam, stadion (Algéria). In: Magyar Építőművészet 1980/6. 49. o.

1968-tól az újonnan létrehozott HUNGEXPO Magyar Külkereskedelmi Vásár- és Reklámvállalat főépítésze. A vállalat megbízásából 1971-ben Brazíliába utazott, hogy a kortárs brazil építészet eredményeivel szembesüljön. 1972 és 1974 között, azaz mindössze két év alatt irányításával a Vásárvárost áttelepítették a Városligetből Kőbányára. Az új csarnokok az általa szabadalmaztatott KIPSZER-térrácsszerkezettel épültek fel.

Szakrális művek bélyegkép|jobbra|260px|Mindenszentek Plébániatemplom, Budapest-Farkasrét bélyegkép|jobbra|260px|Az Ildikó téri református templom, Budapest Nyugdíjba vonulását követően idejét és tehetségét a szakrális építészetnek szentelte. 1977-ra épült fel tervei alapján és művezetésével a farkasréti Mindenszentek Plébániatemplom, éppen harminc évvel az utolsó budapesti templom elkészültét követően.Hajnóczy Gábor – Emődy Attila: A farkasréti „Mindenszentek” temploma, Budapest. In: Magyar Építőművészet 1978/3. 44-47. o. Ez az épület mérföldkő nemcsak az egyház, de a művész életében is: itt lépett először a magyar nyilvánosság színe elé saját plasztikáival és üvegablakaival. Szabó még az ötvenes évek első felében kezdett szobrászattal foglalkozni. Elsősorban a sík és a tér viszonya izgatta: kifejező, gazdag alakjai olykor egyetlen lap meghajlításából születtek. Minden anyagot felhasznált, ami a keze ügyébe kerül, a betontól az alumíniumon át a hungarocell-darabokig. A farkasréti templom közel 190 négyzetméternyi üvegablakát és teljes plasztikai díszét is maga készítette.A munkákat részletesen ld. (letöltés ideje: 2014. július 7.)

A Mindenszentek-templom felszentelése fordulópont a magyar egyháztörténetben.Bangha Katalin: Egyházközségünk története VI. In: Szegletkő. A Farkasréti Mindenszentek Plébánia közösségének lapja. 1997. április 6. 6. o. Amikor Kádár János 1977-ben a szocialista vezetők közül először a Vatikánba látogatott, az újonnan épült farkasréti templom képével bizonyította VI. Pálnak, hogy Magyarországon vallásszabadság van. Ő viszonzásul pápai áldásban részesítette Szabó Istvánt. Szabó 1978-ban Ybl-díjat kapott „négy évtizedes színvonalas építészeti tevékenységéért, a Farkasréti templom tervezésének elismeréseképpen.”Schéry Gábor (szerk.): Évek, művek, alkotók. Ybl Miklós-díjasok és műveik 1953-1994. Építésügyi Tájékoztatási Központ, Budapest, 1995. 318. o.

1979-ben felszentelték Táltos utcai kápolnáját, belsejében saját alumíniumplasztikáival. 1981-re elkészült a Külső-kelenföldi református egyházközség imaháza az Ildikó téren, amelynek szerkezetét a korábban kiállítási csarnokokhoz használt térrács alkotja. Ebben az évben használatba vették a farkasréti katolikus szeretetotthont is. 1985-ben a Váci úton adták át Borsányi Lászlóval közösen tervezett katolikus templomát. Vidéken is számos istenháza dicséri keze munkáját, mégpedig az ökumené jegyében; Márkházától Dunaújvároson és Fertődön át egészen a jóval halála után felszentelt tatabánya-óvárosi református templomig.

A farkasréti templom üvegablakain csaknem haláláig dolgozott. 1988 nagycsütörtökén még behelyezte az utolsó hiányzó ablaksort a hét szentség ábrázolásával, másnap lebénult. Október 13-án halt meg. Emlékére komponálta barátja, Szokolay Sándor zeneszerző a Szabó István Te Deuma Op. 105. című művét.

1990-ben lánya, Orsolya létrehozta a Pax Dei Alapítványt, amely Szabó István utolsó, ökumenikus templomának felépítését tűzte ki célul.

Díjai

1949. Köztársasági elnöki elismerés az Újító és Találmányi Kiállítás rendezéséért 1953. Kiváló Dolgozó díj 1953. A Földalatti Vasút érdemrend legmagasabb fokozata 1971. Nívódíj az egri Kazamata Étteremért 1972. A KÖZTI nívódíja a Martinelli téri épületegyüttesért 1978. Ybl Miklós-díj

Főbb művei

Kiállítások, kiállítási pavilonok bélyegkép|jobbra|260px|Hámán Kató úti Úttörőház (ma Ferencvárosi Művelődési Központ), Budapest, 1962 bélyegkép|jobbra|260px|Irodaház és nyomda a Szugló utcában. 1968-1975 bélyegkép|jobbra|260px|Az építés emléktáblája a Szervita téri parkolóházon, 1973 bélyegkép|jobbra|260px|Szabó üvegablakai a Mindenszentek Plébániatemplomban bélyegkép|jobbra|260px|A Táltos utcai templom, 1976-1979 (átépítve 2001-ben) bélyegkép|jobbra|260px|XXIII. János Szeretetotthon, Budapest, 1981 bélyegkép|jobbra|260px|Ráday Kollégium, Budapest, 1983 bélyegkép|jobbra|260px|Református templom, Dunaújváros, 1985 1936. A Turulszövetség pavilonja, Budapesti Nemzetközi Vásár 1938. Magyar Királyi Külkereskedelmi Hivatal pavilonja, BNVMagyar Iparművészet 1938/4. 93. o.; tér és forma 1938/6. 207. o. 1940. Takarékpénztárak és bankok pavilonja, BNVMagyar Iparművészet 1940/5. 55. o.; Tér és Forma 1940/5. 79. o. 1940. A Dreher – Haggenmacher Első Magyar Részvény Serfőzde Rt. pavilonja, BNVMagyar Iparművészet 1940/5. 55. o. 1941. Nemzetközi Idegenforgalmi Plakátkiállítás, Művészeti és Fényképkiállítás, Budapest – belsőépítészet (ifj. Richter Aladárral)Magyar Iparművészet 1941/1. 14-16. o. 1941. Magyar Királyi Külkereskedelmi Hivatal pavilonja, BNVMagyar Iparművészet 1941/4. 57-58. o. 1941. Őszi lakberendezési vásár, Budapest – belsőépítészetMagyar Iparművészet 1941/9. 111. o. 1942. Szociális Felügyelőség (Közjóléti Szövetkezetek) háziipari kiállítása, Lábbeli Központ, Textilközpont kiállításai, BNV (Szabó Ödönnel)Magyar Építőművészet 1942/9. 244. o., Magyar Iparművészet 1942/9. 84-90. o. 1943. II. Magyar Országos Iparművészeti Tárlat, Kassa, Schalk-ház – belsőépítészet és kivitelezés (ifj. Richter Aladárral)Magyar Iparművészet 1943/5. 50. o., Magyar Iparművészet 1943/6. 61-69. o. 1947. Magyar Ruggyantaárugyár Pavilonja, BNV 1949. Újító és találmányi kiállítás, Budapest, Műcsarnok – belsőépítészetPrakfalvi Endre – Hajdú Virág (szerk.): Építészet és tervezés Magyarországon 1945-1959. OMvH – MÉM, Budapest, 1996. 221. o. 1949. MÁV-Pavilon, BNV 1949. Üzenetközvetítő épület, BNV 1956. Izmiri Vásár, Magyar Pavilon 1956. Gépesítés pavilonja, Mezőgazdasági Kiállítás, Budapest – belsőépítészet 1956. Újítások pavilonja, Mezőgazdasági Kiállítás, BudapestSzabó István: Az 1956. évi Mezőgazdasági Kiállításhoz. In: Magyar Építőművészet 1957/6. 50. o. 1958. Magyar Pavilon (terv: Gádoros Lajos), Brüsszel, Világkiállítás – belsőépítészet 1958. A Fővárosi Tanács lakásépítési pavilonja, Budapesti Ipari Vásár (Pál Balázzsal és Tóth Istvánnal) 1960. Magyar Építőművészeti Kiállítás, Bécs – belsőépítészet 1961. Magyar kiállítás, Torino, Nemzetközi Munkaügyi Világkiállítás – belsőépítészet 1972. Magyar kiállítás, Laosz – belsőépítészet 1976. Kisfaludi Strobl Zsigmond Gyűjtemény, Zalaegerszeg, az állandó kiállítás belsőépítészeti terve

Épületek

1948. Corvin Áruház, Budapest – helyreállítás 1949. Pagoda a Magyar Rádió Bródy Sándor utcai épületében, Budapest 1955-1959. Béke Művelődési Ház, Inota (Várpalota) 1960. Dunai Cement- és Mészművek, Vác, központi irodaház, laboratórium és kultúrház 1962. Hámán Kató úti Úttörőház (ma Ferencvárosi Művelődési Központ), Budapest 1964-1968. Művelődési Ház, TiszaszederkényDr. Kátai Ferenc: Művelődési ház Tiszaszederkényben. In: Műszaki Tervezés 1968/11. 1-3. o.Sz. I. [Szabó István]: Művelődési ház, Tiszaszederkény. In: Magyar Építőművészet 1969/2. 34-35. o. 1967-1971. Kazamata Étterem és Borozó, EgerSZ. I. [Szabó István]: Kazamata Étterem és Borozó, Eger. In: Magyar Építőművészet 1973/5. 38-41. o. 1968-1975. Számítástechnika Ügyvitelszervező Vállalat székháza, Budapest, Szugló utca (Jakab Zoltánnal)SZ. I. – J. Z. [Szabó István – Jakab Zoltán]: Számítástechnikai Ügyvitelszervező Vállalat székháza, Budapest. In: Magyar Építőművészet 1978/1. 42-45. o.