Élisabeth Jacquet de La Guerre (születési neve: Élisabeth Jacquet) (Párizs, 1665. március 17. – Párizs, 1729. június 27.) francia zenésznő, csembalóművész és zeneszerző.
Élete Elisabeth Jacquet Párizs, Saint-Louis-en-l'Ile községében született, egy fontos zenész családban. Csodagyereknek tartották, csembalón játszott XIV. Lajos előtt, már pályafutása kezdetén bemutatkozott mint virtuóz előadóművész. A Napkirály udvarában Madame de Montespan figyelt fel rá, és udvari zenészként alkalmazták. Később férjhez ment Marin de La Guerre orgonistához, aki a Sainte-Chapelle orgonistája, Michel de La Guerre fia volt. 1684-ben elhagyta a királyi udvart. Ezt követően Elisabeth Jacquet de La Guerre-ként ismerték. Házasságkötése után tanított és koncerteket adott otthonában és egész Párizsban, nagy elismerést szerezve. Titon du Tillet-től, aki így beszél róla: „Csodálatos tehetség. Játéka és rögtönzése fantáziadús. Olykor improvizál egyet vagy még egy egész fél órát, nagyszerű változatos dallammal és harmóniával, és ez egészen a lehető legjobb ízléssel, amivel megbabonázza a hallgatóit.” (Le Parnasse Français, 1732) Elisabeth Jacquet de La Guerre egyike volt azon kevés nőknek, akiket a barokk kor zeneszerzőként elismert.
A közelmúltban, megújult érdeklődés szerzeményei iránt, és rögzítésre került egy műve.
Az első kiadványa a Premier livre de pièces de clavessin volt, amit 1687-ben készített el. Ez volt azon kevés csembalódarabok gyűjteményének egyike, amelyet Franciaországban a XVII. században, Chambonnières, Lebegue és d'Anglebert műveivel együtt adtak ki. 1694. március 15-én, a Céphale et Procris, operáját, az Académie Royale de Musique-ban adták elő, amely az első olyan opera volt, amelyet egy nő írt Franciaországban.
A következő évben, alkotott egy triószonátát, amelyet Marc-Antoine Charpentier, François Couperin, Jean-Fery Rebel és Sébastien de Brossard műveivel együtt a legkorábbi francia példák között említenek.
A következő években majdnem minden közeli ismerősének: egyetlen fiának, anyjának, apjának, férjének és Nicolas testvérének halálát kellett megérnie. Ez nem volt termékeny időszak az életében.
Az 1707-es évben egy új csembalódarabot tett közzé a Pieces de Clavecin qui peuvent se jouer sur le Viollont, majd azt a six Sonates pour le viollon et pour le clavecin követte. Ezek a munkák korai példái egy új műfajnak, ahol a csembaló kísérőjének használnak egy hangszert amely egy szólamban szerepel a hegedűvel; Rameau 's Pieces de clavecin en concerts valamelyest azonos típusú. Az 1707-es munkájának ajánlásában így beszél XIV. Lajos pártfogoltja, állandó csodálattal:
"Oly boldogság nekem Uram, ha a legújabb munkám Felségtől kaphat olyan dicsőséges fogadtatást, mint amit szinte kisgyermekkoromtól fogva élveztem Uramtól. Ha szabad emlékeztetnem arra, hogy soha nem utasította el, fiatalkori adakozásomat. Örömmel alkalmazott, hogy lásson egy tehetség születését, amit Önnek szenteltem, és megtisztelt dicséretével, amelynek értékét nem fogtam fel abban az időben. Kevés tehetségem azóta nőtt. Még keményebben igyekeztem Uram, hogy kiérdemeljem elismerését, amely mindig a világot jelentette nekem...."
Visszatért a vokális zeneszerzéshez két könyvével, a Cantates françoises sur des sujets tirez de l'Ecriture-rel amit kiadott 1708-ban és 1711-ben. Halála előtt 15 évvel jelent meg utolsó publikációja, a Cantates françoises (kb. 1715), amely világi kantáták gyűjteménye. Három csembalót hagyott az utókorra: egy kis hangszer fekete-fehér billentyűkkel, egy másik fekete billentyűkkel és egy nagy, kétmanuálos flamand csembaló.
Munkássága
Színpadi művek Les jeux à l'honneur de la Victoire (balett, kb. 1691), elveszett Céphale et Procris (Lírai tragédia, 1694)
Vokális zene Cantates françoises sur des sujets tirez de l'écriture, livre I (Párizs, 1708) Esther Le Passage de la Mer Rouge Jacob et Rachel Jonas Suzanne et les vieillards Judith Cantates françoises, livre II (Párizs, 1711) Ádám Le temple rebasti Le Deluge Joseph Jepthe Sampson La Musette, ou Les Bergers de Suresne (Párizs, 1713) Cantates françoises (Párizs, kb. 1715 (3 kantáta, 1 komikus duó)) Semele L'Ile de Delos Le Sommeil d'Ulisse Le Raccommodement Comique de Pierrot et de Nicole Te Deum (1721) elveszett Különféle dalok jelentek meg a Recueil d'airs sérieux et à Boire-ben (1710-1724)
Hangszeres zenéje Pièces de clavessin (Paris, 1687) d-moll szvit: Prelude / Allemande / Courante / 2d Courante / Sarabande / Gigue / Cannaris / Chaconne l’Inconstante / Menuet g-moll szvit: Prelude / Allemande / Courante / 2d Courante / Sarabande / Gigue / 2d Gigue / Menuet a-moll szvit: Prelude / Allemande / Courante / 2d Courante / Sarabande / Gigue / Chaconne / Gavott / Menuet F-dúr szvit: Toccate / Allemande / Courante / 2d Courante / Sarabande / Gigue / Cannaris / Menuet Pièces de clavecin qui peuvent se jouer sur le viollon (Paris, 1707) d-moll szvit: La Flamande / Double / Courante / Double / Sarabande /Gigue / Double / 2d Gigue / Rigadoun / 2d Rigadoun / Chaconne G-dúr szvit: Allemande / Courante / Sarabande / Gigue / Menuet / Rondeau 2 szonáta hegedűre, viola da gamba-ra, és basso continuo-ra (c.1695) 6 szonáta hegedűre és basso continuo-ra (Paris [chez l'auteur, Foucault, Ribou, Ballard], 1707) 1. d-moll szonáta: Grave / Presto / Adagio-Presto-Adagio / Presto-Aria / Presto 2. D-dúr szonáta: Grave / Allegro / Aria (Affettusos) / Sarabande / Gavotte (Allegro) / Presto 3. F-dúr szonáta: Grave / Presto-Adagio / Presto / Aria / Adagio 4. G-dúr szonáta: [Grave]-Presto-Adagio / Presto-Adagio / Presto-Adagio / Aria 5. a-moll szonáta: Grave / Presto / Adagio-Courante-Reprise / Aria 6. a-moll szonáta: Allemande / Presto / Adagio / Aria / Adagio / Presto-Adagio / Aria
Jegyzetek
Kategória:1665-ben született személyek Kategória:1729-ben elhunyt személyek Kategória:Zeneszerzőnők Kategória:Francia zenészek Kategória:Csembalóművészek Kategória:Francia zeneszerzők Kategória:Párizsiak